Oldal I.

Több mint egy éve történt, hogy a Blizzard hivatalos játékbemutatóján, a BlizzCon 2007 nevű rendezvényen bejelentették: a World of Warcraft hamarosan új kiegészítővel bővül. A játék a Wrath of the Lich King (a továbbiakban: WotLK) címet kapta, és a rajongótábor ettől kezdve reménykedve várta a „kieg” érkezésével együtt járó, a fejlesztők által megígért újdonságokat – többek között az elérhető szint megnövelését lvl 80-ra, új kaszt – a Death Knight – és új szakma – az Inscription – bevezetését. Természetes, hogy a hivatalos megjelenés idejének közeledtével ez a reményteli várakozás még inkább fokozódott. Szinte minden játékos a WotLK-ig hátralevő napokat számlálta…

A Lich King inváziója

Különböző „előjelek” is előrevetítették a Lich King eljövetelét. Ilyen volt például a 3.0.2-es patch, ami már október közepén elérhetővé vált a játékosok számára. A patch szerepe – többek között – az volt, hogy előkészítse a WotLK-val megvalósuló szintlépést lvl 80-ra, hiszen a kasztok ettől kezdve az új kiegészítő maximális szintjéhez igazodó talentfával rendelkezhettek. Nem sokkal ezután, pedig újabb jelei mutatkoztak a Lich King ténykedésének. A háttértörténet menetének megfelelően egy fokozatosan kibontakozó, de rohamosan elterjedő, zombivá változtató járvány indult el a WoW világában – lényegében szinte kipusztítva ezzel az NPC-ket és egyéb fertőzött lényeket. A beavatkozás és annak megoldása nem aratott osztatlan sikert a játékosok körében. (Egyes vélemények szerint a WotLK ilyen módon történő előkészítése hasonló volt ahhoz, ahogyan a Blizzard a játék indulása előtt véget vetett a nyilvános bétatesztnek: akkor démoninvázió pusztította el a világot.) Ez az affér sokakban erős kétségeket ébreszthetett a közelgő WotLK-val kapcsolatban, ám a rajongókat természetesen ez sem tántoríthatta el. És november 13-án végre eljött a várva várt pillanat…

Northrend felfedezése

Hivatalosan ugyan valóban november 13-án éjféltől lehetett játszani, a valóságban azonban már valamivel korábban elérhető volt a játék. Nagy tömeg persze ekkor még nem gyűlt össze (a többség pedig, vagy épp vásárolt, vagy pedig nagyban telepített), de azért akadtak jó páran. Nem volt szervertörés és szerver-kliens problémák is csak pillanatokra álltak be, szóval semmi komolyabb incidens nem történt. Már a telepítés alatt sem kellett unatkoznunk, hiszen a háttértörténetből olvashattunk részleteket (vagy inkább tömör összefoglalót).

A szövetség oldalán a játék egy gyors hajóúttal vette kezdetét a Stormwind-beli kikötőből, Stormwind Harbor-ból a Northrend földrészen, ezen belül a Borean Tundra területen fekvő Valiance Keep-be (hordásoknak Undercity-ből és Orgrimmarból van Zeppelin járat). Northrend a Warcraft-mitológia szerves részét képező, rejtélyes északi kontinens… Most végre birtokba vehettük, egyúttal felfedezhettük a játékmenet szempontjából új helyszínként megjelenő földrészt. Két kezdő területet kaptunk párhuzamosan, ahol el lehetett kezdeni a questelést lvl 70-en: az egyik az előbb említett Borean Tundra vidékén található Valiance Keep, a másik a Howling Fjord.

Oldal II.

Küldetések a „Lidérc Király” földjén

Kezdettől fogva rengeteg quest fogadott Northrend földjén. Az elején ugyan a szokásos „ölj meg ennyi darabot ebből, és/vagy hozz annyi darabot abból” típusú küldetések domináltak, ám ahogy túljutottunk az első lépcsőn a chain questek (láncszerűen egymást követő küldetések) végrehajtásában, egyre érdekesebb feladatokat kaptunk. A Blizzard túljutott az ész nélkül gyilkolós küldetéseken, érdekessé és élvezhetővé tette a szintlépegetést. Sajátos humorral és egyedi – néha kissé gyomorforgató – poénokkal fűszerezett questekkel szembesülhettünk, és ez a játékosok tetszését is maradéktalanul elnyerte.

Ilyen volt például az a küldetés, amikor egy mérgező hússal megetetett farkas székletéből kellett kibogarászni az ott található mikrofilmet. Ebbe a kategóriába sorolható az is, amikor a részeg kalózkapitánynak kellett rumot rendelni, amitől ő „szépen” összehányta magát. Volt, hogy olajfolttal szennyezett környéket kell megtisztítani, aztán az állatokat is lepucolni. De említhetnénk még pl. a Murlock-álruhás küldetést vagy a denevércsalogatást (és az általuk lepotyogtatott guanó összegyűjtését) stb. Napi questek között sok olyannal találkozhattunk, mikor valamilyen eszközt kellett használni (sárkány, gnóm, repcsi), amihez új kezelőfelületet kaptunk.

Számos olyan küldetés is előfordult a WotLK világában, amelyek alapján valamilyen közismert dologra, filmre vagy regényre asszociálhattunk. Megjelentek például a kínai agyagkatonák, voltak utalások A Végtelen Történet egyes jeleneteire (pl. a szfinxes epizódra az egyik instance boss-szal szemben), de ugyanígy találkozhattunk bizonyos, a Conan-történetek atyjaként ismert Robert E. Howard novelláiban előforduló (vagy csupán arra emlékeztető) ormányos lénnyel is. Ezek a „kölcsönvett” ötletek és utalások azonban semmit nem vonnak le a fejlesztők saját ötleteinek egyediségéből, és igazán izgalmassá teszik a szintlépegetés szükségszerű nyűgét.

Oldal III.

Szintfejlődés: vajon tényleg elrontotta a Blizzard?

Amíg a többség átlag két- vagy háromnaponta lép szinteket, addig – amint arról mi is hírt adtunk– akadt egy elkötelezett csapat, az átmenetileg „TwentyFifthNovember” néven futó társaság, amelynek a tagjai a második nap már lvl 80-ra léptek, sőt kipakolták – többek között – Naxxramas-t is. Ők a két vezető guild (a Nihilum és az SK Gaming) összeolvadásával kreáltak egy újat: most már nincs, aki versenyezhetne velük (egyelőre). Természetesen felmerültek olyan kétségek, hogy a Blizzard elrontotta a szintfejlődés menetét, ha már van, aki végzett is az elérhető tartalommal. Az egyik tagjuk azt állította, hogy 11 órát pihent összesen, és ő lazára vette a haladást... Mindenki maga döntse el, megérte-e. Véleményünk szerint a Blizzard az első instance-t tényleg belépőszintűnek szánta: szerették volna, ha minél többen találkoznak vele, esetleg akik nem raid-eltek eddig, azok is kedvet kapjanak hozzá. A normál instance-ek valóban túl könnyűek, a heroic szintűek pedig megközelítőleg a BC (Burning Crusade) normál instance-eihez hasonló nehézségűek, habár akadnak közöttük igazi kihívást jelentőek is.

Death Knight, Inscription és Championing rendszer

Már a cikk elején is érintettük, hogy a WotLK megjelenésével a Blizzard – többek között – egy újabb kaszt bevezetésével igyekezett színesíteni a játék menetét. A Death Knight az első heroic karakter, amely eleve 55-ös szinten indul a neki készített kezdő területen (Ebon Hold), méghozzá egy erős kezdő felszerelésben, és hangulatosra sikerült kezdőtörténettel. Bármelyik faj lehet a Death Knight alapja, azaz nem faj specifikus kasztról van szó. Szakítva az eddigi hagyománnyal (eddig a manna, az energy és a rage volt az, amiből a „spell”-eket ellőtték a kasztok), a DK runic powerből használja a képességeit. Sokan hívják plate-es (War)lock-nak, hiszen erős páncél mögött erős mágikus képességeket kapott.

Újdonságként jelent meg az Inscription is, mint választható szakma. Segítségével virágokból alkothatunk alapanyagot a Gylph-ek elkészítéséhez. (A 3.0.2-es patch ugyanis – a Spell Book szerves részeként – elérhetővé tette a játékosok számára a Gylphs menüt is, és a Gylph-ek külön fület kaptak a karakterlapon.) Nem sok recept került még napvilágra, de az eddigiek alapján kiderült, hogy a Gylph-ek nem csupán a harci képességeket erősítik, hanem a játékot is színesítik. Minden kasztnak megvannak a saját Gylph-jei, amelyek két (Major és Minor) csoportra vannak osztva.

A Championing rendszer is a WotLK újításai közé sorolható. A BC alatt megszokhattuk, hogy a hírnév (reputation) az instance rendszerből származik: egy darabig normál instance-ből, aztán heroic-ból. A WotLK-gel ez némileg megváltozott: lvl 80-on ugyanis az elért frakcióknál tabard-ot (köntöst) vehetünk, ezután pedig az adott instance a hordott tabard frakciójához ad reputation-t. Sokan örülnek ennek a változásnak, mások kevésbé; annyi viszont bizonyos: a Championing rendszerben elfelejthetjük a klasszikus, „repu farmolós” időszakot.

Oldal IV.

Grafikai megújulás

Első pillanatban látszott, hogy a Blizzard rengeteg energiát fektetett a grafikába. A motorja hiába annyi éves, amennyi, a textúrák lenyűgözőek. Újra visszatért a kinézet a régi fantasy stílushoz, maga mögött hagyva a BC sci fi-s hangulatát. Valiance Keep egy komor hangulatú város, ahol a sötét színek dominálnak, és a körülötte lévő terület is a sivárság érzetét kelti: alig van növény, ellenség annál több. A várostól távolabb haladva már több zöldet láthatunk, és az ellenséges lényeket is felváltják a sokszor barátságos állatok.

A grafikai megújulás látszik az épületeken is: nem a megszokott alaprajzokat használják, teljesen új építményeket kapunk. Az utazás tekintetében is nagyot alkottak a fejlesztők, pl. a Korongvilág (az eléggé felkapott fantasy könyvsorozat) ihlette teknőchajó vagy a felvonó. Northrend központja, Dalaran lenyűgöző város, ami annyit tesz: gyönyörű, ötletes és nagyon eltalált. Mérete sem túl nagy, hogy hosszú időn keresztül kelljen bóklászni benne, jól átlátható a térképe. Percekig lehet ámuldozva sétálni és nézelődni. Innen lehet mindenhová a legrövidebb idő alatt elérni.

Összegzés

A fanyalgók a WotLK elleni legfőbb érvként elsősorban azt hozzák fel, hogy túl könnyűre sikeredett és nincs igazi kihívás benne. Még egyszer hangsúlyoznunk kell: ez a kritika leginkább a „TwentyFifthNovember” nevű alakulattal kapcsolatos hírekből és tapasztalatokból származik, amelyet professzionális (a játékot komoly pénzkeresetnek is tekintő) játékosok alkotnak. A questek azonban ötletesre sikeredtek, emellett szórakoztatóak, a grafika terén történő előrelépést, pedig egyértelműen pozitívumnak tekinthetjük. Igaz (és a fanyalgóknak annyiban igazuk van), hogy a WotLK a heroic instance-ek tekintetében nem veheti fel a versenyt a BC-vel, és legfeljebb az utóbbi normál instance-einek megfelelő kihívást jelent az összeszokott csapatoknak. Ezt leszámítva azonban úgy gondoljuk, hogy a Burning Crusade-nél érdekesebb és változatosabb tartalmat sikerült összehoznia a Blizzardnak (hosszabbat sajnos nem).