1. oldal
A World of Warcraft máig a nyugati MMO piac legmeghatározóbb szereplője. A Blizzard még mindig meg tudja azt csinálni, hogy ha kiad egy új kiegészítőt a lassan matuzsáleminek nevezhető MMO-hoz, az ugyanakkora hírverést és érdeklődést kelt, mintha csak egy teljesen új, méregdrága online szerepjáték jelent volna meg. A WoW képes megújulni és képes visszacsábítani a régi játékosai nagy részét is, ami nem kis eredmény. Hogy mindezt hogyan csinálja és miért olyan jó és népszerű, már nem ilyen egyszerű leírni. Csak úgy szerezhetünk megfelelő rálátást a dologra, hogy „benne élünk” a világában, és Azeroth a második otthonunkká válik.
Én magam nagyjából akkor hagytam abba az aktív játékot, amikor elkezdtem pályafutásom itt az iPonnál. Ez a Burning Crusade kiegészítő vége felé volt, ekkor történt, hogy ismét kinyitottam a kapukat a játékvilág felé, és kiléptem az MMORPG univerzumból. Ha az ember a játék mellett még élni is akar, akkor be kell látni, hogy egyszerre a kettő (MMO-k + egyéb játékok) nem megy. A Wrath of the Lich Kinget teljes egészében átugrottam, a Cataclysmet pedig casual játékosként nagyjából a közepéig kísértem. A Pandák nem tudtak bevonzani, éppen ezért úgy éreztem, hogy egyedül „kevés” leszek ahhoz, hogy olyan cikket prezentáljak nektek a játékról, ami az igazi lényeget fogja meg. Segítségül hívtam hát régi ismerősömet, a veterán boszorkánymester Fatumot, aki már régóta gyűjti árva gyermekek lelkeit és eteti murlocokkal a démonjait. A cikk tartalmát és a levont következtetéseket tehát inkább az ő meglátásaira alapoztuk, én pedig bebújtam az „íródeák” szerepébe.
Fatum 10 éve WoWozik, főként szövetséges oldalon, de természetesen vannak hordás karakterei és a monk kivételével van egy 90+-os szintű altja az összes kasztból is. A HC raidelés már hozzám hasonlóan neki is a múlt, de casual játékosként szinte végig jelen volt a játékban, így eléggé átlátja a változásokat.
A Warlords of Draenor sok régi játékost tudott magával ragadni, egyrészt azért, mert a Warcraft történelem pandás spin-offal való megerőszakolása után ismét visszatért a megszokott sztorikhoz, másrészt pedig az ismerős helyszín miatt. Annak ellenére, hogy újabb orkos kiegészítőt kaptunk, egyáltalán nem kelt olyan érzést, hogy a horda felé húzna az egész sztori. Mindkét oldal szereplői és küldetései kidolgozottak, az ork és a draenei faj egyenlő hangsúllyal szerepelnek. Draenor pedig egyszerre tud ismerős és új lenni. Szinte mindenhol bele lehet futni olyan dolgokba, amik régi emlékeket idéznek: karakterek, helyszínek, események, tárgyak köszönnek vissza, és rengeteg az utalás a Burning Crusade-re. Ugyanakkor Outland és Draenor NEM ugyanaz a helyszín, nem igazán lehet ráismerni a területekre, szóval ha valaki attól tart, hogy Outland 2-t adják el neki, az megnyugodhat, erről szó sincs, bár néhány város és épület nyilván felismerhető, már csak a méreteik miatt is (például Sattrath, Auchindoun és Karabor).
2. oldal
Mielőtt belevágnánk a játékmenetbeli újdonságok kivesézésébe, röviden összefoglaljuk a sztorit. Draenor az orkok anyabolygója volt, mielőtt elpusztították és átalakult a zord Outlanddé. Olyan legendás karakterek formálták ekkor ott a történelmet, mint Grommash Hellscream, Ner'Zhul és Blackhand. Az eredeti sztori szerint Gul'dan (Ner’Zhul tanítványa) Mannorothnak, a Lángoló Légió démonlordjának vérét ajánlja fel Grom Hellscreamnek, erőt kínálva ellenségei legyőzéséhez. Grom ezt elfogadja, és így elátkozza magát és követőit, mivel a vér a Légió szolgálatára kényszeríti őket.
Ez volt a múlt, az orkok múltja. A jelenük viszont Garrosh Hellscream, akit a Pandáriában elkövetett bűnei miatt az orkok és emberek közös erővel letaszítanak vezető pozíciójából, majd őrizetbe veszik, hogy feleljen a bűneiért. Egy titokzatos szövetséges viszont megszökteti és visszaviszi egy alternatív múltba, vagyis nem annak az Azerothnak a múltjába, amit mi eddig ismertünk, de egy ahhoz nagyon hasonlóéba. Vannak különbségek, de Gul'dan cselszövése itt is megtörtént volna, ha nem akadályozná meg Garrosh. Ezáltal viszont megváltoztatják az alternatív Draenor történelmét, amivel a horda ugyan megmenekül a Légiótól (egyelőre), de mit sem veszít agresszív természetéből. A jövő ismeretével felvértezve egyesülnek egy zászló alatt a klánok, megalapítva a Vashordát. A Garrosh által hozott technológia segítségével megkezdik Draenor meghódítását, sőt, belevágnak a Dark Portal megépítésébe is, ami nem másra nyit kaput, mint Azeroth jelenére…
Ha érdekel Titeket a sztori, ne hagyjátok ki a Lords of War sorozatot!
Dióhéjban ennyi lenne, de ha akartam volna, oldalakat tölthettem volna meg a karakterek és események taglalásával. A Warcraft történelem gazdag és könnyen formálható, kiváló táptalaj könyveknek és játékoknak egyaránt, erre a WoD felütése egy nagyon jó példa.
Kapunk tehát egy jó kis sztorit, egy régi-új Draenort, 100-ra emelkedik a szintkorlát, a kiegészítő mellé jár egy 90-es szintre boostolható karakter, felújították a karaktermodelleket, jöttek kasztspecifikus pörkök, valamint a játékok és heirloom tárgyak (6.1-től) mostantól nem emésztenek fel helyet a zsákotokban, a petekhez és mountokhoz hasonlóan azokat is egy menüből érhetitek el.
A legérdekesebb újdonság viszont a garrison, mely egyfajta otthon a játékosoknak, amit testreszabhatnak és elég sok időt elüthetnek benne. Ehhez hasonló megoldások már számtalan más MMO játékban szerepeltek sikerrel, így a Blizzard nagy gondot fordított arra, hogy egyedi élményt kovácsoljon ebből is. A legjobb ötleteket gyűjtötték össze a többiektől, és így csinálták meg a saját verziójukat.
A kiegészítő startjakor mondjuk nem volt túl rózsás a helyzet, a küldetésláncba beépített garrison botrányos felfordulást okozott, mert nem kihagyható instance-ként funkcionál. Amikor mindenki beszabadult a saját kis birodalmába, az instance szerverek egyszerűen nem bírták a terhelést, nem lehetett se bemenni, se kijönni. Emiatt a questelést sem lehetett folytatni, semmilyen instance-alapú dolog nem játszott, és egyre több ember kezdett feltorlódni ugyanazon a helyen (ahová kidobta őket az instance szerver), ami miatt már magunk a játékszerverek sem bírták szuflával, ez már túl sok volt nekik. 10 év MMO tapasztalat ide vagy oda, a Blizzard és az Activision alaposan elszámította magát. Később egyébként azzal takaróztak, hogy igazából még annál is sokkal több ember jött vissza, mint amennyire számítottak, és többek között ez okozta a galibát.
3. oldal
A garrisonra mindjárt visszatérünk még egy kicsit, mert sok érdekességet tartogat, de először beszélnünk kell egy kicsit a tárgykészítő rendszer változásairól, merthogy volt belőlük bőven. Az első és legfontosabb, hogy elérhetővé tették az összes magas szintű receptet már a szakma első szintjén is, vagyis ha valaki leváltja az alkímiát kovácsolásra, nem kell napokat töltenie azzal, hogy összefarmolja a szükséges kisebb szintű alapanyagokat és recepteket, hogy végre eljusson a kívánt szintig. (A magas szintű tárgyak gyártásával pedig pillanatok alatt fel lehet fejlődni.) Ezen kívül jöttek még kényelmi újítások is, mint például a craft alapanyagoknak szánt bankfül, illetve az, hogy most már a bankban lévő cuccokat is elérjük tárgykészítésnél.
A gyártó szakmák űzőinek ha lehet, még fontosabb lesz, hogy napi szinten foglalkozzanak a garrisonjukkal. A kis birodalmunkat saját magunknak kell felhúznunk és „személyzettel” ellátnunk. Ehhez NPC-ket a térképeken való kalandozás közben szedhetünk össze. Egy szépen kiépített helyőrségben aztán rengeteg pénzt lehet keresni napi küldetésekkel, de ez még csak a jéghegy csúcsa. A különböző szakmáknak van egy napi egyszer gyártható tárgya, amely mennyiséget a garrison épületei és az oda begyűjthető követők extrái befolyásolnak.
Amennyiben az ember casual módban nyomja a WoW-ot, a napi teendők egy karakterrel még nem vesznek el vészesen sok időt itt, de ha már 1-2 alttal is rendelkeztek, és nem bírtok ellenállni a pénz csábításának, könnyen azon kaphatjátok magatokat, hogy a fél napotok azzal megy el, hogy megcsináljátok a „házimunkát” a játékban. A küldik egyébként nem rosszak, van itt garrison építgetés vagy épp védés pontgyűjtéssel, húzhatjátok a követőitek szintjeit, felszerelhetitek őket és így tovább. A pénz pedig szépen jön vele, akár napi 600 gold is egy karakternek, csak a helyőrség napi teendőinek elvégzésével (küldetésektől függ). Kaphatunk persze alapanyagok és random tárgyakat is, de nem sorolom tovább, a lényeg az, hogy a Blizzard megint kitalált valamit, amivel a játékosok eltölthetik az idejüket, és pont annyi jutalmat ad, hogy azt ne akarják elmulasztani…
Egy valami biztos, hogy a garrison egy érdekes kísérlet a Blizzardnak is, amit még láthatóan nem sikerült tökéletesen integrálni a játékba, hiszen szinte hétről hétre tweakelnek, vagyis változtatnak rajta. Talán a következő tartalom patchre sikerül kiegyensúlyozniuk a rendszert, de a potenciál már most látszik benne, hiszen a különböző épületek rengeteg féle extrát tudnak adni, és mindent nem tudunk felhúzni, így döntenünk kell, hogy mi a fontosabb számunkra.
4. oldal
Ha a WoW-ra gondolunk, sokunknak elsősorban a raidelés, az 5 fős instázás, vagy éppen a PVP jut először eszébe, mint a szórakozás fő forrása. Azonban azt se felejtsük el, hogy az újabb kiegészítők megjelenésével a legtöbb időt az új területek „felszántásával” töltjük. Begyűjtünk egy rakás küldetést, és csináljuk őket mint a gép, amíg meg nincs a maximális szint. A játékosok többsége még a hozzájuk tartozó szöveget sem olvassa el, pedig a Blizzard többnyire rövid, humoros és érdekes leírásokat rak hozzájuk. Szerencsére a WoW mindig tudott valamit mutatni a szokásos ölős/gyűjtögetős XP farmoláson túl is. A WoD térképein való kalandozás jóval izgalmasabb, mint amit a Pandaria tudott nyújtani és pár új változásnak is örülhetnek a tisztes alt sereggel rendelkező WoW veteránok.
Először is a quest objektumok mindenki számára megszerezhetők, nem kell többé versenyezni a többi játékossal értük. A küldetések jutalmai tovább fejleszthetőek, amire az egyik garrison épület még némi bónuszt is ad, egy kis szerencsével még raid insta szintű epic lootot is szerezhetünk így. Továbbá megszaporították az egyes zónákba lerakott ritka mobok és ládák számát, ezekhez lehet kincses térképet is venni. Jó hír, hogy a küldetés objektumokhoz hasonlóan a ládák is kilootolhatók mindenki számára. Nem rossz továbbá az sem, hogy az opcionális bónuszküldetések rengeteg XP-t adnak.
Hogy valami rosszat is mondjuk viszont, az új kiegészítőben nem lehet az új területeken repülő hátast használni. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy baj, hiszen nem ez az első kiegészítő, ahol korlátoztak minket ilyen téren, de az első, amiben igazán meggyűlhetett a bajunk a terepviszonyokkal. Olyan lejtőkön nem tudunk felbaktatni, amilyenekkel korábban könnyű szerrel megbirkóztunk, és ez elég zavaró, hiszen már reflexből neki fognak ugrani néhány emelkedőnek a tapasztaltabb játékosok, csak azért, hogy utána visszapattanjanak róla.
Ennél is nagyobb probléma, hogy stat normalizálás ide vagy oda, most is olyan mértékben erősödnek a cuccok, mint ahogy azt a Pandánál lehetett tapasztalni. Az instance-ok is hetek alatt nevetségesen könnyűekké váltak, mert túl erősek a magasabb szintű felszerelések. Ha szívesen gondoltok vissza a BC-s Magister’s Terrace-os körökre, ahol nagyon sokáig vért izzadtunk még egy jól felszerelt csapattal is, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam, most sem tért vissza a Mi időnk, talán majd itt is lesz egy olyan tartalom tapasz, ami hoz magával igazi kihívást nyújtó öt fős instát (bár kiindulva az előző két kiegből…).
Ami a PVP-t illeti, túlságosan nem másztunk bele a témába, de annyit el tudunk mondani róla, hogy a Blizzard és a kasztkiegyensúlyozás örökös párharcában ennél a kiegészítőnél is vastagon alul maradt a Blizz. Az új nyílt PVP térkép, Ashran egészen érdekesnek tűnt, pontokat kell elfoglalni és NPC-ket segíteni, a térkép közepén meg egy ogre király vár minket, aki az erejét bizonyító frakció mellé áll. Sajnos viszont nem minden PVP játékos rajong érte, ugyanis rájuk lett kényszerítve az egész, feltételezhetően azért, hogy ne kongjon a több száz főre tervezett aréna az ürességtől.
5. oldal
Az elszúrt start és a nem éppen eltalált kasztbalansz ellenére a Warlords of Draenor egy egészen jól sikerült kiegészítő. Nem olyan jó, mint a Burning Crusade volt, de hozza a Wrath of the Lich King szintjét, ami annyit jelent, hogy a Panda és a Cataclysm kieget maga mögé tudta utasítani. Ráadásul a nosztalgia faktor néha az egekben van, mindenképpen meg kell említsük ugyanis, hogy a Blizzard úgy döntött, visszahoz klasszikus raideket a megfelelő szintre emelve. Egyelőre csak a 100-as szintre felturbózott Molten Core elérhető (illetve volt, az évforduló alkalmából), de az nagy élmény:
„MC100, 40 fő, LFR, 4 óra, 10+ wipe, 1 item, 1 pet, 1 mount. De az érzés megfizethetetlen. Szerintem ezzel mindent elmondtam. :) Több legacy raidet kellene visszahozni, ha nem is feltétlen 40 főseket...”
Ezen felül most is találkozhatunk legendás alakokkal (egy olyan boszorkánymester, mint Fatum persze kivel mással akart volna találkozni, mint Gul’dannal), és a WoW 10., valamint a Warcraft univerzum 20. évfordulója miatt állandóan ajándékokkal bombázzák a játékosokat. Az évfordulós petet már megszokhattuk, de ezúttal mount is van a kínálatban, és nemrég kiderült, hogy az ős-játékosoknak, akik már a kezdetektől alakították Azeroth sorsát, küldenek valami fizikai meglepetést is. A madarak azt csicsergik, hogy egy pofás ork szoborról lesz szó.
Zárszóként annyit mondhatunk, hogy aki eddig is szerette a WoW-ot, annak biztos be fog jönni az új kiegészítő (valószínűleg már tolja is), aki pedig még vacillál, annak remélhetőleg sikerült egy kicsit segítenünk a döntésben. Az aktív játékosokat pedig buzdítanánk arra, hogy a fórumon osszák meg a tapasztalataikat velünk, hogy kinek mi tetszett vagy épp nem tetszett, sokan vagyunk sokfélék, és ez így biztos nagy segítség lenne a beugráson gondolkodóknak.
