Kicsivel több, mint 100 éve, 1922. december 30-án hagyta jóvá az első szovjetkongresszus a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakítását – ez az a hosszú szó, amit a gyakran rövidítésként is használt CCCP-ből is ismerhetünk. Az ezt követő időszakra Sztálin három évtizedes központi – és egyre erősödő – szerepe mindennél jobban rányomja a bélyegét és 1953-ban bekövetkező halála után is egy ideig még fennmarad az általa működtetett rendszer. Ennek egyik látványos jellemzője, hogy míg a cári rendszerben működő titkosrendőrség még 15 ezer főből állt, a KGB korai előszervezete a „Cseka” (Összoroszországi Különleges Bizottság - VCSK) már 200 ezer főnél is nagyobb létszámmal dolgozik.
A Szovjetuniót fejlesztő ötéves tervek egész országra kiterjedő gazdasági tervek voltak lényegéről pedig a legtöbbeknek elég volt ennyit tudni: A terv törvény, a teljesítés kötelesség, a túlteljesítés erény! Így hát, az elvtársak teljesítettek. A jellemzőihez hozzátartozik, hogy voltak alapvető és optimális célok – „de mivel a kitűzött cél elérése magas prioritású volt a kommunista utópia érdekében végzett intézkedések miatt, a termelékenységről való hivatalos hazugság a gazdasági rendszer részévé vált.”
Abel Aganbegyan világhírű közgazdász szerint: „A Szovjetunióban van egy mondás, a pesszimista az, aki azt hiszi, hogy a dolgok már nem lehetnek rosszabbak. Az optimista úgy gondolja, hogy talán mégis.”
1960-ban kezdünk, a peresztrojkához még korán van, és az ötéves tervekben valahol a hetedik és a nyolcadik között járunk. Aki Sim Cityre számít, az csalódni fog, mert a komplexitás inkább Cities: Skylines szinten mozog. Nem csak egy várost kell felépítenünk, de – a kor jellegéből adódóan – a propagandást, a titkosrendőrséget és persze a mezőgazdaságot, az ipart, a termelést, a kereskedelmet, az út, víz, fűtés, elektromos ellátás hálózatát is. Többek között. Ez elsőre sem tűnik könnyű feladatnak, másodjára és harmadjára sem az, legfeljebb egy kicsivel több rutinunk lesz már benne. Egy jótanács minden városépítőnek, hogy ne kövessék el azt a hibát, amit én. Mivel minden bonyolultabb játékban hasznos a tutorialokat végigfutni, így én is ezzel kezdtem itt. csakhogy a tutorialról kiderült, hogy mélységében tanítja a mechanikákat (ami önmagában még nem lenne baj), de szinte megjegyezhetetlen komplexitással darálja le a különféle, szerteágazó részeket és ez a kisebbik gond.
Az itt szerzett tudás egyfelől hasznos, más részről viszont örülhetsz, ha a felét megjegyzed. Nem csoda, ugyanis elég élethűen vannak leszimulálva a különféle rendszerek és ez a gyárak vagy a hulladékkezelés részen extrémbe fordul, kezdőként mindenképpen. Mert – logikusan – különbség van a lakossági és a gyári szemét között, a bio vagy a vegyes szemét között. Számít, hogy mennyi helyet hagyunk az adott számú szemetes konténerek között arra, hogy az adott gyár hulladékát kezelni tudják. Eltérő fajta jármű kell ahhoz is, hogy az ipari/lakossági szemetet elszállítsa. És emellett a feldolgozás is lehet megsemmisítés, újrahasznosítás vagy átalakítás, amire jó példa a biohulladékból trágya gyártás.
Az emlegetett tutorialokra pedig azért sem lesz akkora szükségünk, mert az első kampány ugyanazt kezdi el magyarázni (mint kiderült), csak kicsit már történetbe, keretbe ágyazva. Egy új város és a hozzá kapcsolódó mindenféle rendszer megteremtése lesz a feladatunk, de ez tanuló város még. Itt a lakóházak után jönnek a boltok, a kocsmák és a szórakozás, őket követik kórházak és a tűzoltók, majd a Párt székház, a titkosrendőrség és egy kis szobros, emlékműves díszítés. Lerakjuk a mezőgazdaság alapjait majd szénbányászatba fogunk és szépen lépésről lépésre haladunk kezdő városkánkkal és azon kapjuk magunkat, hogy kisebb, specializált települések is kezdenek kialakulni a térképen.
És a játék olyan téren is biztosra megy, hogy a Szovjetunió felvirágoztatásába bele se kezdhetünk kampány szinten, amíg ezt végig nem csináltuk. Ez érthető, mert a Workers & Resources tényleg be tud bonyolódni. Nézzünk tutorialt a vonatok működéséről, vagy a gyárak/feldolgozó üzemek és a nyersanyag gyártás összekapcsolásáról, ott sem mindegy, hogy mit mivel kötünk össze és egy vagy két irányú az adott összekötés például.
Összességében a Sim City féle, modernebb és részletesebb városépítő játékok rajongóinak készült a W&R és ezt nem is akarja titkolni. Nincs easy mode, nincs gépi segítség, de nagyon szépen megmutatja, hogy egy város lakóinak a jóléte, ellátása, az infrastruktúra, a közlekedés, a kereskedelem és még ezernyi aprónak tűnő dolog mennyire összefüggő és egységes rendszert képez.
Akár abba is belegondolhatunk, hogy hasonló szervezés kell ahhoz is, hogy a település, ahol élünk működjön. Le a kalappal a készítők előtt, tényleg úgy tűnik „mindenre” gondoltak. Külön nosztalgia faktora van a játék zenéjének, valamint néhány olyan járműnek (pl. régi buszok, vagy a játékban Trabi névre keresztelt személyautó) amit a 80-as évek körül születettek is láthattak még az utcákon. ÉS ezzel együtt ugyan nem lépünk be a Pártba, de aki szeret komolyan építeni, tervezni és fejleszteni, az itt kincsesbányát talál.
