Wonderbook - életre kelti a gyermeki álmokat

Mai tesztünk alanya a PS3-hoz kapható varázskönyv és a hozzá tartozó játékok. A dinós kiegészítő kicsiknek (6-9), a Harry Potteres részek pedig kicsit nagyobbaknak szólnak (10+).

Wonderbook - életre kelti a gyermeki álmokat

1 - Bemutatjuk a Wonderbook-ot

A karácsony a legtöbb kisgyereknek az év legjobban várt ünnepe, mert ilyenkor jön a Jézuska, akiről tudjuk, hogy a legszuperebb ajándékokat hozza minden évben… Természetesen mondhatjuk, hogy manapság teljesen eltorzult a szeretet ünnepe és csak a vásárlási láz fűti az egészet, de nehéz ezt megmagyarázni egy könnyes szemű lurkónak, így inkább maradunk az ajándékozásnál. Nézzük tehát meg, hogy mit ajánl a Sony idén a fa alá. Amennyiben még nincs a családban játékkonzol, mondjuk mert eddig kicsi volt hozzá a gyerek, akkor talán a mostani a legjobb alkalom, hogy beszerezzetek egyet, mert egészen elfogadható áruk lett. Ezt annak köszönhetjük, hogy 7-8 év után idén jelent meg az új generáció (PS4 és Xbox One) belőlük, a régi gépeknek meg szép lassan lement az áruk és rengeteg játék is van hozzájuk, már csak az a kérdés, hogy melyiket vegyünk a gyereknek. Xbox 360, PlayStation 3 vagy netán Wii? E cikkünkkel nem megyünk bele mélyen ennek boncolgatásába, inkább megnézzük azt, hogy mennyire erős érvként van ott a Wonderbook és a rá készült játékok a PS3 mellett.

A Sony az utóbbi időben nagyon kitett magáért és megmutatta, hogy törődik a kisebb piacokkal, köztük velünk, magyarokkal is, hiszen teljes magyar szinkronnal hozta el nekünk a varázskönyv élményt. A Wonderbook és a hozzá tartozó első játék (a Book of Spells vagyis a Varázsigék könyve) tavaly ugyanilyenkor jelent meg. Ennek megalkotásában a Harry Potter könyvek szerzője, J.K. Rowling is közreműködött, így talán mondanunk sem kell, hogy e játékban ugyanolyan varázslótanonc válhat belőlünk, mint Ronból, Hermionéből és a többi roxforti diákból. Mivel tavaly nem írtunk róla tesztet, idén ezt a játékot is belevesszük az elemzésünkbe. A két frissen megjelent játék viszont a Book of Potions (Bájitalok könyve) és a Walking With Dinosaurs (Séta a dinoszauruszokkal), ezért főként rájuk helyezzük most a fókuszt. Mielőtt viszont belevágnánk a lecsóba, szóljunk egy pár szót a Wonderbookról magáról, amihez a játékok kapcsolódnak.

A promó képek ne ijesszenek el senkit! :)

A Wonderbook a kiterjesztett valóság (augmented reality) technológiát használja fel, melynek lényege, hogy a PlayStation 3 a hozzá csatlakoztatott kamera segítségével a játékost és annak környezetét feltérképezi, majd belehelyezi a tévé képernyőjén zajló kalandokba. Mindez a gyerekek számára úgy jelenik meg, hogy a könyv megelevenedik, és a történetek szereplői kilépnek a lapok közül. A Wonderbook maga gyakorlatilag egy periféria, egy kemény fedéllel és lapokkal bíró, strapabíró igazi könyv, tele QR kódokhoz hasonló ábrákkal, amik alapján a hozzá tartozó programok felismerik, hogy melyik oldal van épp nyitva és oda vetítik ki a maguk kis fantáziavilágát. A játékok irányítása nem a megszokott kontrollerrel történik, hanem a PlayStation Move-val, egy mozgásérzékelővel, ami jóval intuitívabb vezérlést tesz lehetővé, ha kell, a képernyőn varázspálcává alakul a gyerekek kezében.

2 - Book of Spells

Book of Spells – Varázsigék könyve

J.K. Rowling hihetetlenül népszerű Harry Potter sorozata a könyveken túl megjelent más médiumokon is, a filmek mellett például videojátékok is készültek az írónő által megálmodott varázslatos világba elhelyezve. Utóbbiak viszont a LEGO Harry Potter szériától (Years 1-4, Years 5-7) eltekintve maximum közepesek, de inkább rosszak. A tavaly megjelent Book of Spells-t viszont nem lehet hozzájuk hasonlítani, hiszen egészen más élményt kínál. A gyerekek kezébe ad egy igazi varázsló tankönyvet és egy varázspálcát. A játék összeköthető a netes Pottermore (ezt is közösen hozta össze a Sony és az írónő) regisztrációnkkal, ami egy olyan interaktív honlapot takar, mely a Harry Potter univerzum könyvek által be nem járt szegleteit tárja elénk és egyben újra elmondja a fősztorit is, e-könyvek és hangoskönyvek is vannak fent rajta. A Pottermore-os oldalunk alkalmazkodik a Wonderbook játékokban elért eredményeinkhez és választásainkhoz is. A Book of Spells azzal kezdődik, hogy kiválasztjuk a házunkat…

A mágiával átitatott könyv megtanítja az ifjú varázslótanoncokat egy seregnyi „hasznos” igézetre és átokra, a hozzájuk tartozó pálcamozdulatokkal és varázsigékkel együtt. Az egymást követő leckék fejezeteket alkotnak, melyek végén egy jópofa sztoriba ágyazott záróvizsga van. Ha már a történeteknél tartunk, minden varázslathoz tartozik egy eredetsztori is, az igézet kitalálójával. Ezek a mi gyerekkorunkból is ismert térbeli könyvek formájában kerülnek tálalásra, interaktív elemekkel fűszerezve (például ki kell egészíteni a sztorit a helyes szóval 2 opcióból), amik által a mese jobban leköti a gyereket. Mindegyik kis szösszenetnek van tanulsága, ami egy fontos erényt domborít ki (türelem, szorgalom, bátorság). Valójában ez az, amivel észrevétlenül tényleg tanulhatnak is valamit a gyerekek, nem a „varázslással”. A vizuális megvalósítás hibátlan, és a versbeszédes részeket is egészen jól sikerült átültetni magyarra. A szinkron fantasztikusan jól sikerült, nagyon igényes, még ha itt-ott nem is stimmeltek a rímek.

A varázslatok megformálását jól megtanítja a könyv, a varázspálca kinézetet felvevő Move vezérlő tökéletes periféria ehhez a játékhoz, igazán kár, hogy a varázsigék kiejtését már csak „látszólag” tanítja meg a könyv. Ez azt jelenti, hogy a játék, annak ellenére, hogy ez az egyik legfontosabb játékeleme, nem használ semmilyen hangfelismerést. Amikor a tanár arra kéri a tanoncot, hogy mondja ki a varázsigét, akkor a játék csak és kizárólag a hangerőt képes figyelni. Vagyis a „Vingardium Leviosa” (lebegtető varázs, első lecke) helyett akár sikíthatunk is egyet, azt is el fogja fogadni a program. Ez nekünk csalódás volt, már csak azért is, mert a játék még meg is említi, hogy visszafelé elmondva a varázslatok teljesen más hatást fejtenek ki. Aztán adja ég, hogy a gyerek ne próbálkozzon ilyesmivel, mert csalódni fog. A játékot az mentheti meg, hogy egy gyerek nem úgy fog hozzáállni, mint mi, vagyis nem próbál majd lépten nyomon mindent elrontani (éppen ellenkezőleg), és nem keres hibákat. A gyakorlások és a vizsgák alkalmával elért eredményekért a tanulók ház pontokat szerezhetnek, mint ahogy Harry és barátai is tették a könyvekben. A játékban van elég kihívás, az egyik az, hogy elég sok varázslatot kell az emlékezetünkbe vésni, míg a minijátékok alaposan próbára teszik az ügyességet, így a gyerekeket jó időre és több végigjátszásra is lekötheti a program.

Értékelés:

A hangfelismerés hiánya fájdalmas pont, viszont a többi játékelem, a kiterjesztett valóság és mozgásérzékelős „varázspálca” használatának egyedi élménye bőven kárpótol érte. Jó volt az is, amikor por vagy levelek lepték be a könyv oldalait és a kezünket használva kellett lesöpörni őket. Itt-ott talán kicsit soknak éreztük a „szövegelést” (itt most nem a mesemondós, hanem az egyéb részekre gondolunk), ami alatt a gyereknek nem kell semmit csinálni, de ez sem volt igazán vészes. A játék ezzel együtt nem fogja hosszú távon lekötni a gyerek szabadidejét (1-2 hét alatt valószínűleg megunja), de ez talán nem is baj, legalább nem láncolódnak oda hónapokra a képernyő elé. Alapvetően remek kis játék, a Book of Spells-t és az AR technológia fejlődését látva el sem tudjuk képzelni, hogy 20 év múlva mikkel játszanak majd a gyerekek.

Galéria megnyitása grid_on

3 - Book of Potions

Pook of Potions – Bájitaltan

A Book of Spells után idén november 15-én megjelent a bájitaltan tankönyv is. Piton rajongók hátra, a Book of Potions bájitaltan oktatója ugyanis nem Ő lesz, hanem egy hóbortos varázsló, Zygmunt Budge, aki talán kicsit sokat csepegtetett személyiségének esszenciájából a tankönyvbe... A játék története egy bájital keverő verseny köré van felépítve, aminek megnyerése Zygmunt Budge leghőbb vágya. A bajnokság egyes állomásain különböző nehézségek várnak minket és természetesen mindegyikre különböző bájitallal kell felkészülnünk. A győztes jutalma a dicsőségen túl az aranyüst, mely segítségével a tehetséges kis „méregkeverők” egy saját főzetet hozhatnak létre a legfigyelemreméltóbb összetevőkből.

Mivel ennek a könyvnek a fókusza nem a varázslás, így ezúttal egyéb ötletes módokon is használnunk kell a mozgásérzékelő kontrollert. Kapunk egy hatalmas ugráló üstöt, amibe a boszorkányos recepteket követve dobálhatjuk be sorra az alapanyagokat és az instrukciók szerint kavarhatjuk, forralhatjuk a főzeteinket. Miután a játék megismertetett minket Zygmunttal és történetével, első feladatunk, hogy meggyógyítsunk egy lüke kinézetű (és minden bizonnyal valóban elég lüke) goblint, akin ronda kelések jöttek ki. Nem a legkellemesebb nyitány egy játéknak, de sebaj.

Minden kotyvasztás előtt az a feladat, hogy ismerjük meg és szedjük össze a szükséges alapanyagokat. A begyűjtéshez mindig tartozik egy kis minijáték, melynek során a Move átalakul metszőollóvá vagy épp lepkehálóvá, az adott matériától függően. Ezután megtanulhatjuk az alapanyag 3 legfontosabb tulajdonságát, ekkor nagyítóvá válik a kontroller. Ez a rész kicsit unalmas, de legalább Zygmunt bácsi nagyon viccesen ejti ki a szavakat (száááááár) és ez némileg szórakoztató. Azt viszont kissé nehezményeztük, hogy a mandragóra átültetésénél nem visítottak az undok kis növénykék. Szintén jó volt, hogy össze vissza kellett forgatni a könyvet, hogy minden 3D modellt kellően szemügyre vehessünk, a kamera pedig gond nélkül követte a könyvet.

A következő lépés, hogy előkészítsük az alapanyagot (nem mindig van rá szükség), kellhet például darabolni (kés lesz a Move-ból), zúzni (mozsár), préselni és így tovább. A legtöbb esetben ezt akár át is ugorhatjuk, azzal, hogy egészben belehajítunk mindent a trutyiba… akarom mondani varázsfőzetbe. Ezért egy kicsit megszid a játék, de nem romlik el a főzet. Itt álljunk is meg egy szóra és jegyezzük meg, hogy egyszerűen akárhogy próbálkoztunk, nem lehet elrontani a kotyvalékokat. Sehogy sem! A keléskúránál még ki is emeli a játék, hogy ha eltoljuk, akkor nem elmulasztja a csúf bőrbetegséget, hanem még több hólyagot növeszt a szerencsétlen zöld manónkon (a későbbiekben egy békán kísérletezünk tovább). Ezt semmi esély sincs megtapasztalni, mert mindig sikerül a főzet, pedig több ponton is el lehet rontani egyes lépéseket. A kavargatás után például a forralásnál el kell találni a megfelelő hőfokot a fújtató használatával, itt könnyen túlforralhatjuk a bájitalt. Előtte ott van a nem megfelelően előkészített alapanyag, vagy hogy egy komponensül szolgáló egyéb folyadékból túl sokat teszünk az üstbe. Van tehát hibalehetőség bőven, de nincs semmiért büntetés, ami szerintünk hiányosság.

A játék egyébként hasonlóan van felépítve, mint elődje, itt is tartozik egy kis tanulságos történet minden kotyvalékhoz, ahogy előzőleg a varázslatokhoz. A fejezetek végén pedig éles helyzetben kell „vizsgázni” vagyis megoldani a versenyállomás próbáját a sikeresen elkészített főzeteinkkel. Ez a játék jóval könnyebb, mint a Book of Spells, hisz nem igazán kell megjegyezni semmit (pálcasuhintás/varázsige), ezért aztán nem is osztogat jutalmul házpontokat, ami egyébként a narratívához is illeszkedik. Ami pozitív, hogy miután elkerülhetetlenül megnyerjük a versenyt, tovább játszhatunk a játék közben megismert minijátékokkal, méghozzá akár kompetitíven is. Ez javít a játék szavatosságán (ilyen nem volt az elődben). Így 1-2 végigjátszás után még lekötheti a program a gyerekeket.

Értékelés:

Nekünk borzasztóan hiányzott a játékból a büntetés, hogy egy főzetet sem tudunk rosszul megcsinálni. Ugyanakkor a Bájitaltan nem hoz szégyent elődjére, ez is egy nagyon jópofa „kiterjesztett valóság”, vagyis AR játék. A magyar szinkron itt is minőségi, egészen biztos, hogy egy Harry Potter rajongó fiatalt sikerül majd magával rántania a Book of Potions-nek is. Azt azért jegyezzük meg, hogy az első rész nekünk jobban tetszett, ebben kicsit több volt a repetitív (kavargatás, forralás) és vonatottabb (prof. magyaráz a növényekről) rész. Volt előrelépés is az előző részhez képest, ez pedig a változatosabb módon megjelenő Move kontroller és a játékról leválasztott kihívások képében jelenik meg. Ha viszont még egyik játék sincs meg és választani kell, akkor mi mégis csak a Book of Spells-et javasolnánk inkább.

Elnézést a "screenshotok" minőségéért, de ennél a játéknál mellőzzük a promó fotókat:

Galéria megnyitása grid_on

4 - Walking With Dinosaurs

Walking with Dinosaurs – Séta a dinoszauruszokkal (avagy Dinoszauruszok: A Föld urai)

A BBC nagysikerű és kiterjedt franchise-a megelevenedik a Wonderbook-on is. A Séta a dinoszauruszokkal rengeteg formában létezik már, a 6 részes dokumentumfilm sorozatot kísérte könyv, most jön egy film és alanyunk, a videojáték. Vannak telefonos appok, 3 éve pedig Magyarországon is járt a nagyszabású látvány show, több méteres mozgó dinoszaurusz modellekkel és csillagászati jegyárakkal. Nekünk volt szerencsénk kilátogatni, tényleg nagy élmény minden gyereknek vagy gyermeklelkületű felnőttnek.

A játékok tesztelésében segítségünkre volt a 6 éves, nagycsoportos óvodás Anna, aki nagyon szépen és ügyesen el tudta mondani a véleményét! :)

Galéria megnyitása grid_on

Nos, előre bocsátjuk, hogy a játékok közül a „dinós” volt az, amit a legjobban szeretett Anna, de ez nem csoda, mert a Harry Potteresekhez még túl fiatal, nem kötötte le őt egyik sem, ezért nem is nyaggattuk őt velük sokáig. Érdekes módon viszont mi is ezt kedveltük meg a leginkább, egyszerűen szuper lett, egészen jól szórakoztunk vele, annak ellenére, hogy kicsiknek szól. Mielőtt viszont nagyon előre szaladnánk, nézzük meg, mit nyújt nekünk a program.

A játék a most megjelenő 3D-s nagyfilm köré van felépítve, így azok a krétakori dinoszauruszok szerepelnek benne a legtöbbet, akik az aranyos dinós sztori főszereplői is. A Pachyrinosaurusok a pozitív hősök, míg a Gorgosaurus, egy a T.rex-hez nagyon hasonló ragadozó a történet és a játék antagonistája. A játék elején megismerkedhetünk a kis Pacsival és legjobb barátjával, Borókával, akik a történet végére szépen felnőnek, mi pedig végigkísérhetjük útjukat: etethetjük őket, segíthetünk nekik párbajozni, közben pedig rengeteget tanulhatunk a dinókról.

A fejezetek elején mindig régészkedünk kicsit, a kontroller átalakul egy kalapáccsá, a könyv pedig egy hatalmas kődarabbá, ami alatt ott rejtőzik egy fosszília. A csontokat egy nagy ecsettel letakaríthatjuk, majd a helyükre illeszthetjük őket (4-5 darabot) egy szép nagy csontvázban. Amint ezzel végeztünk, a csontváz megelevenedik, „vissza” kerül rá a hús és a bőr és útjára indul a kész dinoszauruszunk. Ha jól számolom, már megismerhettünk 3 minijátékot (ásatás, csontok takarítása, helyrerakása). Ami a játék legnagyobb pozitívuma, hogy tömve van ilyenekkel és szinte állandóan leköti a gyerekek figyelmét. Miközben pedig a gyerek játszik, a narrátor folyamatosan beszél és ontja az érdekességeket vagy meséli az aranyos kis történetet.

A Wonderbook mindig valami izgalmas 3D alakot ölt, krétakori tájakat jelentet meg, amiket a könyvet körbeforgatva aprólékosan megnézhetünk, a Move pedig rengeteg féle eszközzé át tud alakulni nekünk, még meg is röntgenezhetjük vele a dinókat, új ismereteket hajhászva róluk. A változatos feladatok (dinókeresés, növénygyűjtés, etetés) teljesítéséért infókártyákat és érméket lehet szerezni a játékban, így érdemes lehet később is visszatérni 1-1 fejezethez, ha nem szereztünk meg mindent. Tudva, hogy a kicsik hogy szeretnek gyűjtögetni, erre biztosan sort kerítenek majd, mert a játék amúgy is olyan szórakoztató (erre Anna volt a bizonyíték), hogy enélkül is jó lehet újra végigmenni rajta. Ritkán fordult csak elő, hogy egy kicsit elszalad a narráció és túl sok volt a beszéd, ami alatt a gyerek ideiglenesen kifogyott a teendőkből.

A Harry Potter játékoknál említettük, hogy csalódás volt, hogy nincs bennük semmiféle hangfelismerő, nos, ebben a játékban sincs, ugyanúgy csak a hangerőt képes érzékelni, de jó hír, hogy itt nincs is rá szükség, ugyanis a dinoszauruszok és ősemlősök nem tudnak beszélni (na jó, a filmben fognak tudni). A lényeg, hogy a játék csak arra buzdítja a lurkókat, hogy kiabáljanak oda nekik, annak érdekében, hogy felkeltsék a figyelmüket, így ez a rész is nagyon jól működött, imádnivaló volt, ahogy a kamera segítségével a Wonderbook odavarázsolta a szobánk egy kis részletét a gyerekkel együtt a Kréta korba.

A fejezetek végén mindig van egy kvíz játék, ami ugyan nem feltétlenül olyan kérdésekből áll össze, amikre elhangzott a válasz a fejezet alatt, de a feladványok nagyon érdekesek voltak, Anna pedig olyan jól teljesített ezekben, hogy mi magunk is meglepődtünk. A 6-7 évesek úgy szívják magukba a dinós tényeket, mint egy szivacs. :)

Értékelés:

A Séta a dinoszauruszokkal az egyik legjobb dolog, ami a Wonderbookkal és egy kisgyerekkel történhet karácsonykor, így ha van rá keret, elképzelni se nagyon tudunk jobb karácsonyi ajándékot ennél. Annyi biztos, hogy Annától megkapta az ajánlott plecsnit. :)

Aki kedvet kapott a Wonderbookhoz, annak nem árt tudnia, hogy egy PS3 önmagában kevés hozzá, szükség van egy MOVE mozgásérzékelős induló csomagra is, ami a kamerát és a MOVE-ot tartalmazza. A Wonderbook és játékai kaphatóak is ilyen komplett pakkokban, amiken érdemes elgondolkodni, mert olcsóbban nyújtják a teljes felszerelést, mintha külön-külön vennénk meg mindent.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward