Oldal I.
Emlékszem, milyen rég volt már, mikor egy barátom nagyban újságolta akkor még friss tapasztalatait egy bizonyos Driver című játékról. Neki Playstationje volt, nekem PC-m, és valahogy nem tudott meghatni a dolog. Autós akció? Akkor GTA, nem? Aztán egyszer a kezeim között landolt a PC-s port, és végem volt. Azóta is síratom, hogy az elsőt minden tekintetben kenterbe verő Driver 2 nem jelent meg számítógépekre, a sorozat pedig a sokáig várt Driv3rrel hanyatlásnak indult. S hogy mi köze a Driver játékoknak jelen cikkünk főszereplőjéhez? Nos, mikor először láttam a Wheelmant, valahogy olyan érzés öntött el, mint a Driver 3 (akkor még így hívták) első képeinek bemutatáskor. "Ejj, ez aztán jó lesz!", gondoltam, ám sajnos csalódnom kellett. Hiába a hasonló stílus és a kőkemény Vin Diesel, ha egyszer a derék sofőr nem bírja a terhet a vállán.
"I'm a wheelman."
Mivel a Wheelman egy alapvetően Vin Diesel produkció, annak minden jegyét magán hordozza. A legtöbb Vin-féle alkotás egyszerű történettel, sok akcióval és látványos jelenetekkel bír, és még akkor is sokszor beskatulyázzák szegény Dieselt, mikor olyan klassz filmeket tesz le az asztalra, mint a Védd Magad!. A Wheelman is a "tipikus" akciófilmek közé sorolható felállással indít. Vin Diesel Milo Burik (Milo... mint a kutya a Maszkban?) bőrébe bújik, aki egy beépült CIA ügynök. A barcelonai alvilág legsötétebb bugyraiban kell megtalálnia az igazságot egy bizonyos nagy balhéról, ami előkészületben van, de senki sem tudja, mit takar és kik tervezik. Milo fejest ugrik a beépült "jó rosszfiú" szerepébe, és úgy váltogatva a szövetségeseit, mint egészséges ember az alsóneműt, szép lassan mindenkit magára haragít. De vajon sikerül-e a nagy kaland és a 30 küldetés után békére lelnie?
Maga a sztori nagymellű csajokkal, kemény beszólásokkal és mindent zúzó autós üldözésekkel tarkított maszlag, ami sajnos sok esetben nehezen követhető. Mintha a forgatókönyvíró nem tudta volna eldönteni, hogy egy Szökés epizódot, vagy egy játékot ír-e éppen. Az ezt tálaló színészi munka meglehetősen profi, ám ezt el is várjuk egy Vin Diesel által prezentált program esetében. A sztorit néha in-game, néha pedig a játékmotorral rögzített, de tömörített videókon át követhetjük nyomon, amikből jó sok van, és melyek dramaturgiai minőségére se nagyon lehet panasz. Noha az előre rögzített videós megoldást nem értem. Ha már úgyis az engine-nel készítették őket, miért nem kímélték meg a játékosokat a pixeles videó tömörítéstől?
Oldal II.
"Diesel vagy benzin?"
Nem véletlenül nyitottam a tesztet egy kis nosztalgiával, hiszen a Wheelman játékmenete kísértetiesen emlékeztet a Driver 2-ére, annyi különbséggel, hogy Tigon munkatársai egy kis GTA-t is az acélember nyakába öntöttek. Alapesetben nyíltan randalírozhatunk Barcelona utcáin, s ha épp úgy gondoljuk, elugorhatunk küldetéseket teljesíteni. Maga a játékidő úgy 6-8 óra magasságában van, és bár ez nem túl sok, sajnos még így is hamar megelégeljük majd. A feladatok ugyanis borzasztóan repetitívek, mondhatni unalmasak. Itt is megpróbálták "jól csinálni" azt, amit a GTA tud, azaz hogy mindig ugyanazokból az elemekből építsenek fel változatosnak ható feladatokat, de sajnálatos módon itt nem sikerült megteremteni a szükséges illúziót. Az egész A pontból B pontba tartó száguldozássá butul, hosszú órákon keresztül.
A gyalogos küldetésekkel megpróbáltak némi variációt csempészni az akcióba, de nem mondhatnám, hogy ez sikerült. Vin mozgása még elmegy, de az AI olyan ostoba, hogy már szánalmas, amit művelhetünk számítógép irányította felebarátainkkal. Tovább rontja a dolgokat, hogy nincs lehetőség nehézséget állítani, így ha akarjuk se kaphatunk komolyabb kihívást. A mai trendektől eltérően a Wheelmanben nincs fedezékrendszer, vagyis "manuálisan" kell kihasználnunk a terep nyújtotta lehetőségeket. Nem igazán tartom ezt rossznak, mert már kezdett unalmas lenni, hogy minden játékban csak egy gombot kell megnyomnom ahhoz, hogy a karakter biztonságban legyen, viszont itt sokszor elég kaotikus pisztolypárbajokat vívunk majd, szóval ez egyszer nem ártott volna.
Természetesen a játék savát-borsát az autós üldözések adják, és meg kell hagyni, ezek tényleg élvezetesek lettek. Mindent tessék elfelejteni, amit fizikából tanultunk, mert itt nyers, már-már túlzásba vitten arcade száguldozással lesz dolgunk. A verdák repülnek és csapódnak, ráadásul elég lassan amortizálódnak, míg körülöttünk minden romba dől Barcelona nyugalomhoz szokott utcáin. Kicsit érdekes összkép, hogy bár Milo zsaru, ez nem tartja vissza őt a külföldi kollégák tömeges lemészárlásától. Ezzel még nem is lenne baj, hisz ugye már Jack Bauertől is megtanulhattuk, hogy van, amikor fel kell áldozni egyeseket a jobb ügyért, ám ez érdekes módon itt csak a szerv tagjaira igaz. Akárhogy próbáltam elgázolni a civil járókelőket (Igen-igen... már hiányzik egy új Carmageddon...), a Driverből ismerős megoldásnak "hála" minduntalan elugráltak a kétszázzal repesztő járgányom elől. Ezek szerint a CIA berkeiben csak a zsaruk kinyírása legális? Érdekes elképzelés, nem mondom.
Oldal III.
Hát ez sem ólommentes...
Ha már a volán mögött vagyunk, szinte biztos, hogy egy kisebb hadsereget kapunk a nyakunkba. Az ellenfelek autóval már sokkal keményebb diót jelentenek, mint gyalog, szóval néha már sajnáltam, hogy nem tudom kicsit megkönnyíteni a dolgomat. Persze nem Vin Diesel bőrét viselné a derék Milo, ha ne lenne képes még ebből a kalamajkából is kivágni magát. A kocsikkal szabályos autóharcokat vívhatunk, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy magunk mellé engedjük az ellenséges járműveket, és a kurzorokkal nekik csapódva igyekszünk akadályokba lökni őket. Ha ez már nem elég, sebaj, mert Milo vezetés közben is tud lőni, és ehhez két különleges mozdulatsor is hozzásegíti. A "szuperlövés" aktiválásával lelassul az idő, és lehetőségünk nyílik tüzet nyitni az épp előttünk lévő ellenfelekre. A "ciklon" pedig leginkább a Wanted idő fagyasztásához hasonlít. Milo bepörgeti a verdát, majd szintén lelassítva az eseményeket, lehetőséget nyújt kiiktatni az ellenséges járművek körökkel jelzett gyenge pontjait. Az eredmény egy "mindenki robban de én halál laza vagyok" jelenet, és persze a szabadság. Ez úgy összességében az egész játékról elmondható. "Cool", de sajnos nem mindig a jó értelemben. Összehasonlításképpen a GTA IV akciójeleneteit sokkal komolyabban tudtam venni, mint a Wheelman utcai toporzékolását. Minderre rátesz egy lapáttal a furcsa PC-s irányítás is. Nem rossz, de nagyon nehezen szoktam meg, hogy a WASD az autó kormányzását jelenti.
Említettem fentebb, hogy a Wheelmant a GTA-hoz hasonló módon is játszhatjuk, azaz nem feltétlenül kell egyik küldetésből a másikba ugrani (erre is van lehetőség). A szabad mód viszont semmi különöset nem nyújt, maximum a száznál is több mellékküldetést, ami így elsőre nagyon jól hangzik, de a valóságban a kutyát sem érdekli. A Wheelman egy történetorientált akciójáték, és így nem nagyon fér bele a mellékküldetések máskor oly jól működő rendszere. Valahogy olyan az egész, mintha a Mafiaban akarnánk extra missziókat - nem nézne ki túl jól, ugye? Tovább rontja a szabadság érzését, hogy a város maga nem olyan nagy, legalábbis Liberty Cityhez képest tényleg elbújhat. Ennek ellenére sincs rajta elég "élet". Az utcák sokszor kihaltak, és hiába próbáltak autentikus hangulatot teremteni a sok újságosbódéval és piaci árussal, ha mindez nem hozza meg az ember kedvét. Nem mellesleg pedig ott a tény, hogy Milo nem Nico... azaz nem olyan karakter, aki a munkán kívül is ellopna minden járgányt, ami a keze ügyébe akad, szóval összességében el lehet mondani, hogy a sandbox játékelem kapufa lett.
Magával a hangulattal úgy az egész játék alatt sincs minden rendben. A sztori iránti érdeklődésünket hamar elveszítjük, és csak azt látjuk, hogy a néha oroszul, néha meg spanyolul beszélő, papírlap sík jellemű figurák "játsszák" a kemény arcot Milo orra előtt. Az akció még oké, ám sajnos az is unalomba fullad, így hiába a nagyon jó alapötlet és a láthatóan nagyon sok munka, a Wheelman nem válik jó játékká. S mivel lehet egy programot felturbózni, ha már a designeri munka kudarcba fullad?
Oldal IV.
"Áhh... persze, Adonisz... nos, mije van neki, ami nekem nincs!?"
Hát persze, hogy a tálalással! A Wheelman az Unreal Engine 3.0-t használja, ám míg az előzetes képeken még ámultunk a grafikán, addig mozgásban vegyes összkép tárul a szemünk elé. A karakterek olyanok, mint a gumibabák, míg a kocsik elég jó modellezést kaptak. Maga a város nem rossz, de messze sem kiemelkedő, mi több, már említettem, hogy kihalt, és ez a GTA IV után már majdnem egy teljes évvel (a konzolos változattól számítva) nem megbocsátható. Ráadásul kalandjaink helyszíne csak nevében Barcelona, mert ugyan egyes részeit elég jól lemodellezték, a város egy összenyomott Lego Land érzetét kelti. Maga a sebesség egyébként elég gyors. A játék nálam (AMD 4400+; HD 3870; 6 giga RAM) 50-60 fps-sel repesztett 1080p-s felbontás mellett is, de azt nem nagyon értem, hogy miért nem lehet grafikai opciókat állítani. Már a Wantednél is morogtam ezért. Új trend lesz ebből, vagy mi? (Ejnye Chocho kolléga, nagyon PC-s vagy! :)  - Svindler)
A hang és a zene ennek ellenére nagyon jó lett. A szinkronról már írtam, így most elemezzük a zenét, ami tényleg kellemes és stílusos. Egyetlen hibája a dolognak, hogy hiába fülbemászó a muzsika, hisz ha más játékelemek nem támogatják, a varázsa elveszik a szoba falai között. Ennek ellenére azt mondom, hogy a Wheelman zenéje még egy CD vásárlást is simán megérdemel, köszönhetően a változatos felhozatalának (a játék alatt bármikor válthatunk rádiócsatornát, érdemes végighallgatni őket).
Elérkeztünk tehát a végére. A Wheelman nem lett rossz játék, de sajnos jó sem, és ez nekem, Vin Diesel fannak komoly csalódás. Van egy remek alapötlet, egy csomó jópofa játékelem, és egy fantasztikus soundtrack, de mindez nem ér semmit, mert a játékdesigneri munka csődöt mond a Tigon csapatán belül. Ráadásul ha valaki tényleg jó Vin Dieseles játékot akar, annak ott a most remake-elt Riddick program, ami a hírek szerint tényleg elég jó lett (cikk hamarosan). Ha meg tényleg autós akciót akarunk, hát telepítsük fel valamelyik GTA-t.
Chocho
