Első körben tisztázzuk: miért szeretne részt venni a Werewolf: The Apocalypse adaptációjának munkálataiban?
- A: Régi álmom, hogy a szórakoztatóipar legdinamikusabban fejlődő ágában is sikeres legyen a World of Darkness ezen méltatlanul kevés figyelmet kapó, izgalmas-érdekes vonulata.
- B: A csekkeket be kell fizetni, és az ember ne válogasson.
- C: Egy sérülés óta franchise-rajongók hisztérikus-meggyötört zokogása szükséges ahhoz, hogy orgazmust éljek át. Tekintve, hogy a közeljövőben nem várható Star Wars film, és a Trónok harca is véget ért, kénytelen vagyok a saját kezembe venni a sorsom.
Mi jut eszébe a „szerepjáték” kifejezésről?
- A: A BioWare-Black Isle hőskorszak, a Gothic, a korai Final Fantasy, a TES, az eredeti Deus Ex, a Divinity eddigi része és a Disco Elysium. Vibrálóan komplex világok, ezernyi választási lehetőség, titkok, csodák és a felfedezés öröme.
- B: A fogalom meglehetősen sokat inflálódott az utóbbi egy-másfél évtizedben. Leginkább azt jelöli, hogy vannak ilyen-olyan fejlesztések, meg egyszer-kétszer lehet dönteni közepesen fajsúlyos kérdésekben.
- C: A mai napig kötöm az ebet a karóhoz, hogy a Sonic tulajdonképpen kisállat-szimulátorba oltott RPG, elvégre sündisznóval ugrálhatunk benne. Ennek megfelelően ha az ember nem saját magát alakítja egy programban, az ebbe a kategóriába tartozik, és vita nincs.
Alkotásunk a tervek szerint egy bosszúsztorival kombinált fejlődéstörténet lesz. Főhősünk Cahal egy garou, azaz farkasember, aki a fajtáját gyötrő iszonytató dühe miatt megöli egy klántársát, és vezeklésként elhagyja az övéit – köztük árván maradt lányát. Viszont mikor értesül róla, hogy szeretteit veszély fenyegeti, visszatér egykori cimboráihoz, hogy jóvá tegye a bűnét, és elfoglalja az őt megillető helyet a közösségben. Hogyan domborítaná ki a megbocsátásban reménykedő férfi kálváriáját?
- A: Vétke súlyos, ezért a viszony érdemi rendezéséhez mellékküldetések teljesítése, illetve a törzs prominenseinek ügyes-okos érvekkel való meggyőzése szükséges. Ráadásnak a körülmények folyamatosan próbára teszik az erkölcseit: ha nem tudja uralni a haragját, hiába iparkodik, örökre kitaszított marad.
- B: A szokásos dramaturgia jó lesz, ne spilázzuk túl. Eleinte nem bíznak benne, aztán apránként visszanyeri a társai megbecsülését, és idővel megteszik főnöknek. Esetleg be is csajozhat.
- C: Miután érzelmi intelligenciám alatta marad egy biofű-függő fejtetűének, szó szerint három percben túlesek ezen a nyálas-nyúlós vergődésen, hogy olyan, sokkal érdekesebb elemekre fókuszálhassak, mint az ütöm-vágom. Ettől persze a marketingkampányban kiemelt szerepet kapna, hogy a főszereplő Canossa-járó renegát, mivel az menőn hangzik, főleg, ha semmi tétje.
A Werewolf világában a különféle társadalmi kérdéseknek is fontos szerep jut, mert az egyes törzsek ökológiai, szociokulturális és gazdasági problémákra reflektálva szerveződnek. A Fekete Fúriák a nők elnyomása ellen küzdenek, Gaia Gyermekei a környezetvédelmet tűzték zászlajukra, az Üvegjárók a józan ész erejével szépítenék-jobbítanák a világot, és a hasonló példákat napestig sorolhatnánk. Ráadásul egytől-egyig küzdenek ősellenségük, a testi-lelki deformitást okozó, és az embereket lassan, ám annál biztosabban megmételyező, ősi entitás, a Féreg káros befolyása ellen. Hogyan ültetné ezt át az adaptációba?
- A: Az összes törzs bemutatására nincs tér. De három-négy alakulat agendájának ha nem is kínosan aprólékos, ám az egyes csoportokon belüli főbb áramlatok különbségeit átadó ismertetése belefér. Természetesen úgy, hogy a játékos kedvére reflektálhasson ezekre a nézőpontokra, és legyen vak-fanatikus egyetértésre kényszerítve.
- B: Egy-két érdekesebb ideológia belefér, de ne vigyük túlzásba. A vevők kikapcsolódást akarnak, nem népnevelést.
- C: Mivel elsősorban azokat célozzuk meg, akik a Tom és Jerry elé is jegyzetfüzettel ülnek le, mert máskülönben nem értenék a cselekményt, fölösleges túlbonyolítani ezt az egészet. Az a legokosabb, ha egyik-másik háttéralak egy Oravecz Nórába oltott Coelhót is heveny-kontrollálhatatlan öklendezésre késztető, mély-magvas bölcsességeket mond a spiritualitásról. Aztán ezen nemes tételeket alátámasztandó, az egyetemes jó aranypáncélos lovagjai hosszában kettétépnek pár gonosztevőt. Vagy olyat, aki potenciálisan gaztettekre vetemedhet. Például gyári munkásként keresi a kenyerét, két percnél hosszabb ideig tűnődik azon, élete feláldozásával megmentsen-e egy termeszkolóniát, esetleg pazarló-dekadens nihilizmustól vezérelve háromnál több alsóneműt birtokol.
Magától értetődik, hogy a főhős mellett mások is feltűnnek a színen. Hogyan dolgozná ki Cahal szövetségeseit és haragosait?
- A: A garou-k esendő lények, akiknek az, hogy farkasemberek, az identitásuk része, ám ennél sokkal többek: kiforrott, saját pozitív és negatív jellemvonásokkal bíró egyéniségek. Ez a másik oldalra is igaz: hiába a Féreg ügynökei, nem lehetnek ostoba operett-gazemberek.
- B: Csodák nincsenek. Megfognunk pár klasszikus toposzt, és csavarunk rajtuk egyet. Ezen kívül kerüljük a tizenévesek fanfiction-jeiben is kínos marhaságokat.
- C: Jövőnk a múltunkban keresendő. Nincs okunk új karakterötletekkel bohóckodni, hiszen megannyi, közkedvelt figurát támaszthatunk fel. Mogorva külsejű, de jóindulatú vezető, zavart lány, lelkes, ám mérsékelten kompetens segítőtárs: kinek ne dobbanna meg a szíve efféle alakok láttán? Ehhez igazodva a főellenségre is komoly gondot kell fordítani. Egy Szécsi Pál slágereit jazz-reggae stílusban előadó zenekar szaxofonosának, egy svájci kakukkosóra-készítő kisiparosnak és Jürgen Habermas összes műveinek szerelemgyermekére fog hajazni. Fizimiskájára pillantva óhatatlanul az a benyomásunk támad, hogy nincs előtte akadály. Ha az egész családját az orra előtt lövik egy oltott mésszel teli gödörbe, mérhetetlen haragjában nem restelli elkérni a panaszkönyvet, vagy megfogadja, hogy gúnyos bökversben alázza meg a géppisztolyos keretlegényt. Igaz, ez utóbbi élét a költeményt lezáró, mókás-posztmodern smiley-val tompítja, mivel vannak határok.
Cahal fő aduásza, hogy emberként, farkasként és gigászi hibridként is ténykedhet. Milyen elképzelései vannak ennek az interpretálására?
- A: A három alak ugyanennyi utat és világfelfogást is jelent. Az embernél adja magát a technika használata és a kommunikáció. A farkas fő erősségei a szaglása, vadállati ösztöne és a sebessége, így okvetlenül lennének ezekre koncentráló jelenetek, a rémálomba illő szörnyeteg pedig egy feltartóztathatatlan izomkolosszus.
- B: A bunyó a fő, de csinálhatunk pár minijátékot minden formának.
- C: Van egy visszatérő álmom: Solid Snake farkassá változva szellőzőcsatornákban mászkál. Mióta ez tart, egyrészt meggyőződésem, hogy a toportyánokat a Jóisten kizárólag arra a célra teremtette, hogy emberek közt osonjanak. Másrészt a pszichológusom tiltakozásának dacára azt vallom, hogy ha én szenvedek, más se örömködjön. Ám az emberei alaknak is komoly haszna van. Humanoidként az ajtókinyitás izgalmas-érdekes világában mélyedhetünk el, és ennek semmi köze ahhoz, hogy nyaranta betanított liftkezelő voltam, miközben az osztálytársaim buliztak.
Ne legyünk álszentek: a külcsín sem mellékes, viszont az anyagi keret nem ér fel a nagyobb, AAA-s projektekéhez. Mi a megoldás?
- A: Ahogy azt kismillió, pillesúlyú projekt sikere is ékesen igazolja, a realisztikus grafikánál többet ér az egyedi-összetéveszthetetlen stílus. Nem baj, ha az alkotás nem csecse-csicsa, de művészileg legyen a topon.
- B: Nyilván csillogjon-villogjon, ám vegyük figyelembe a realitásokat: a büdzsé a döntő.
- C: Monoton, semmiféle egyediséggel nem bíró pályatervezéssel annyira lezsibbasztjuk agyilag a vásárlókat, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy amit nyújtunk, az még a PS3-korszak hajnalán is kevés lett volna.
A karaktermodellekhez honnan venné az ihletet?
- A: A hivatalos kiadványokból vett illusztrációk lennének a vezérfonal.
- B: Farkasemberekről van szó, meg gonosz cégesekről, adja magát az egész.
- C: Igazából egy másik bolygóról érkezett űrlény vagyok, aki iszonyodva figyeli a Föld domináns létformáját. Üres-üveges szemek, egy fej, felfoghatatlan szögekben hajladozó testrészek, szilárd halmazállapot, mesterkélt-hullaszerű mimika, zéró csáprágó: napjaimat a pánik emészti. Nem bírok úgy ránézni egyetlen majomivadékra sem, hogy ne érezzem égető szükségét annak, hogy felsikoltsak, majd a plazmavetőmmel addig lőjem az ocsmány aberrációt, míg az utolsó cafatkáját is dezintegráltam. Elvégre folyton attól rettegek, hogy az egyik förtelem felsikolt, aztán egy protoplazmatikus szörnyeteggé változik, és elevenen felfal. Na, ha a felhasználók ettől a zsigeri-őselemi félelemtől fuldokolnának, akkor az szerintem igen érdekes és tanulságos lenne.
Akció-orientált műről lévén szó, fontos az ellenfélkínálat. Hogyan igyekszik minél változatosabbá tenni a gonosz seregeit?
- A: Az évek során megjelent regények, szabálykönyvek és rajongói anyagok bőséges teret adnak a kísérletezgetésnek. Kerüljük futószalag-jelleget, és az sem árt, ha valódi kihívás elé állítjuk a vásárlókat. Optimálisan tehát a FromSoftware és a Team Ninja filozófiája mutat utat ezen a területen.
- B: Hat-nyolc típus elég, aztán trükközünk a külsejükkel.
- C: A játékosok szeretik, ha legyőzhetetlenek, ezért a mesterséges intelligenciát takaréklángra tesszük, és általában véve, nem fárasztjuk le őket. De, hogy minél keményebbnek gondolhassák magukat, idővel bedobunk pár trükköt. Kivédhetetlen, területre ható támadásokkal, haláluk után feltámadó ellenfelekkel, és hasonló marhaságokkal teremtjük meg azt az illúziót, hogy egyre profibb ellenlábasokkal küzdenek meg. Ám mert gyógyulni könnyű, ennek igazából semmiféle érdemi hatása nem lesz, de ha negyven-ötven katonát kétszer kell felkoncolni, az megdobja a gép előtt töltött időt.
Az ütközetek izgalomfaktorának fenntartása is kardinális kérdés. Melyik iskolát preferálja?
- A: A magam részéről a God Hand filozófiáját követném. Legyen minél több mozdulat, és mi magunk válogathassuk össze, hogy milyen stílusban is akarunk harcolni.
- B: Az alap ütés-harapás-karmolás trió mellé elfér pár speciális mozdulat.
- C: Semmi sem érhet fel a bal egérgomb másodpercenként negyvenszer való lenyomásának zenszerűen letisztult gyönyörével.
Persze, nem kell folyton gyilkolászni: a lapulás és az ésszel haladás is bevett megoldás. Milyen lopakodás-szisztémát ötölne ki?
- A: Megannyi, sunnyogásra kihegyezett szériát elemezve bátran vallom, hogy a kulcsszó a flexibilitás. Magyarán nincs általános recept. Az a fő, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy minél több, észrevétlenséget szavatoló trükkel verhessük át az ezekre életszerűen reagáló, okos és felkészült gazfickókat.
- B: Lemásoljuk egy-két kasszasiker jobb mechanikáit, adunk hozzájuk némi paranormális körítést, és meg is vagyunk.
- C: Egyrészt, mivel emberünk a bolygó legnagyobb, irtóztató anyagi és okkult erőforrások felett diszponáló nagyvállalata ellen folytat kereszteshadjáratot, az egyenlő esélyek jegyében bőven elég neki három nyílpuskavessző. Na jó, ha direkt ebbe az irányba fejlesztik a karaktert, akkor öt, ám aki erre az útra lép, abban tudatosuljon, hogy ez a méltatlan húzások legalja. Emellett a karakter erkölcsi fölényét igazolandó, szó sem lehet arról, hogy érmedobáshoz hasonló módszerekkel terelje el a figyelmet, vagy álruhát viselve olvadjon be. Ergo marad a vegytiszta osonás: ezt amfetaminra és koffeinre építő étrenden élő, röntgenlátású őrökkel tesszük izgalmassá, akik a behatoló megpillantása után fél másodperccel már riadót is fújnak.
A képzettségekről sem szabad elfeledkeznünk. Megosztaná velünk az ötleteit?
- A: Az akció-RPG-k legnagyobb rákfenéje, hogy a fejlesztők évek óta nem mernek vagy akarnak ellépni a fal mellől. Nyilván az öncélú marháskodás nem opció, és roppant hülyén venné ki magát, ha mondjuk Elvis-nóták danolászásával lehetne egyről a kettőre jutni. De igenis elvárás, hogy ne csak a létező legfapadosabb sablonokat vonultassuk fel.
- B: Vannak bizonyos slágertémák, például a forgószél-támadás vagy a regenerálódás, ezeket belevesszük, nincs mese. Viszont legfeljebb a praktikák uszkve húsz százaléka lehet újító.
- C: A szív és érrendszeri betegségek növelik a koronavírus kockázatát, így lényeges, hogy nehogy túlságosan felizgassuk a vevőket, mert aztán beperelnek. Ráadásul az egyediség gyakran zavaró, kinek van ideje mindig újdonságokat tanulni? Fogjunk pár 1995-ben is kiérdemesült közhelyet, öljünk ki belőlük az egyediséget, aztán ami maradt, lúgozzuk ki, és meg is van a felhozatal.
Összességében, ha azzal vádolnák, hogy hűségesküt tett a sátánnak, mivel teljesen kizárt, hogy műve nem egy, a pokolban debütáló, lélekgyötrő konzol nyitócíme, akkor miként reagálna?
- A: Igyekeznék többet-jobbat nyújtani a jövőben.
- B: Irigy emberekkel van tele a világ.
- C: Egyrészt a hízelgés rám nem hat, másrészt őszintén érdekelne, hogy hogyan is szivárgott ki a szerződés szövege.
Értékelés:
Számolja össze, hogy A, B, vagy C jelű válaszokból adta-e a legtöbbet!
- A: Ön egy naiv élőszent, akire egy idegösszeomlásokkal és az összes illúziója elvesztésével végződő, veszett-vad utazás vár. Javasoljuk, hogy inkább prédikáljon madaraknak, nyisson ragálykórházat, vagy lakasson jól éhezőket egy kis kosár hallal és kenyérrel.
- B: Ön teljesen alkalmas arra, hogy videójáték-fejlesztőként keresse a kenyerét. Szégyellje magát, és pironkodva mutatkozzon az utcán.
- C: Vagy foglalja el az önt megillető helyet a Cyanide Studio tagjai között, vagy mielőbb nyeljen le nagyobb mennyiségű oldószert. Jogtanácsadónk hosszas könyörgésére nem fejtjük ki, hogy mi melyik opciót preferálnánk. Ám felhívnánk szíves figyelmét, hogy webáruházunk kínálatából a pikáns-bizsergető aromájú Ronett lefolyótisztító gél igen kedvező áron szerezhető be.
- Egyenlő: Okoskodsz?
