Zsoldosok, szerencsevadászok, gazemberek, hősök, köpönyegforgatók - igazából nézőpont kérdése. Egy nagyobb maréknyi harcos, akik különféle, általában véres feladatok ellátására és megoldására szakosodtak, és ezért pénzt és/vagy egyéb juttatásokat kapnak, amennyiben célt érnek és túlélik. A lényeget pedig hűen összefoglalja egy örökzöld, ami sokaknak gyermekkori emlék lehet, másoknak lehet, hogy újdonság, de a Wartales lényegét megragadja.
Ha nem is ennyire zordon a helyzet, az biztos, hogy konfliktusokba keveredünk, a szokásosnak mondható „menj és iktasd ki az erdőben tanyázó rablóbandát” mellett is. A játék jó érzékkel hoz olyan helyzetbe minket, ahol saját erőforrásainkat feláldozva segíthetnénk (kérdés van-e lehetőségünk vagy kedvünk így tenni), máskor pedig oldalt kell választanunk és a játék a következmények alapján írja tovább az adott tartomány történetét.
A történetet valóban egy marék zsoldossal kezdődik. Megválaszthatjuk eredetünket: zsivány banda, katonaszökevények, lelkes világot látni akaró ifjoncok, kereskedőket kísérő martalócok stb. és csapatunk erősségét és gyenge pontját is. A kezdet a felszerelés és embereink kasztja tekintetében lesz fontos, nem mindegy ugyanis, hogy 2. szintű katonákkal vagy teljesen zöldfülű nyikhajokkal kezdünk, de az is számít, hogy milyen fegyver forgatásához értenek, vagyis miből, kikből áll össze a csapat.
Az egyik legjobb kezdés a katonaszökevényeké, ugyanis a harcos (fighter), kardforgató (swordsman), ranger, íjász (archer) egy szinte tökéletes alap, amire nyugodtan építhetünk. Harcosunkból nagy valószínűséggel tank lesz, kardforgatónk közelharcban osztja a halált egy kétkezes pengével, íjászunk sebez és idővel crowd controlként is remekel, rangerünkből pedig hátba szúrásban jeleskedő tolvaj szerű figura lesz.
Persze senki nem mondja, hogy óriási kalapácsot hordozó brute vagy kezdetben vasvillával támadó lándzsás katonákkal semmire nem megyünk, idővel mindenki megtalálja a neki szimpatikus összeállítást. És ez az egyik jó része a Wartales-nek, ugyanis a hat féle kaszt 3. szinttől kezdve 3 felé fejlődhet, vagyis nagyon sok féle taktikát kidolgozhatunk.
Harcosaink egy szakmát is elsajátíthatnak és itt kissé bajban leszünk, ugyanis a repertoár nagy, de kezdeti 4 emberünk között nagyon hamar elosztjuk az első szembejövő, fontos, vagy annak tűnő szakmákat. Persze, hogy a kovács és a tolvajlás (zárnyitás is benne van) kiemelt fontosságú. De hasonlóképp a tinkerer, aki fáklyát, tolvajkulcsot, horgászfelszerelést és táborunk „épületeit” gyártja. De mi legyen akkor a horgászattal vagy a bányászattal? Mindkettő hasznos, ugyanis élelemre és vasra is szükség lesz, az biztos. Jó lenne egy gyógyitalt és egyéb, buffokat adó italokat főző alkimista is, igaz?
És egy tudós koponya, aki a romoknál talált írást és hasonlókat megfejti? Vagy egy bárd, aki szórakoztat minket és másokat dalaival? Favágó vagy épp szakács, aki recepteket tud megtanulni és laktatóbb ételeket készít, mint amikor az üstbe beledobálunk mindenfélét, ami nálunk van (a farkas húsos, gombás, babos ragu húsnyesedékkel és ciderrel az igazi!)? Ebből is látszik, hogy el kéne érnünk a 10 fős csapatot, de itt is van egy trükk.
A kocsmában olyan emberekkel találkozunk, akiknek már megvan a szakmájuk, és mellette a kasztjuk, valamint a trait-jeik is lényegesek (pozitív és negatív jellemzők, amik közül van, ami elhanyagolható és van, ami nagyon is nagyot dob az illetőn valamelyik irányba). Vagyis, hogy véletlenszerűen olyan jelentkezőt találjunk, aki pont minden téren illik a csapatunkba, ritka. Böngészhetünk börtöntöltelékeket is, nekik nincs szakmájuk, de szintén véletlenszerű, hogy kit találunk ott.
Ha megvan a csapat, akkor pihenéskor a táborunkat is fejleszteni tudjuk, málhás állataink kaphatnak kis istálló szerűséget, sátrat építhetünk, haditervek készítésére és bütykölésre alkalmas asztalokat, zászlót, kincsesládát, főzőüstöt és hasonlókat. Ha pedig további változatosságra vágyunk, akkor tudás pontból csapatunk képességeit és passzívjait, szakembereink receptjeit fejleszthetjük, de ott van a Paths and Titles rész, ami csoportosítja és értékeli, hogy harci/felfedező, bűnöző, kereskedelmi és tudós szemszögből milyen teljesítményt nyújtunk és az adott ösvényhez kapcsolódó extra passzívokkal jutalmaz. A fejlődés tehát egy izgalmas és komplex dolog, de nem nehéz átlátni, jól lehet haladni a Wartales ezen részével is.
A harc körökre osztott mechanikával zajlik és mindig látni (kivéve ködben, sötétben), hogy melyik egység lesz a következő. Mi ezzel ellentétben szabadon kiválaszthatjuk, hogy melyik harcosunkat használjuk és jó is, ha előre tervezünk. Általában a mi létszámunknak megfelelő vagy 1-2-vel több ellenséget kapunk a nyakunkba, ritka, hogy mi vagyunk túlerőben. Rablók, parasztok, katonák, vadállatok lesznek az ellenségeink, de néha természetfelettinek mondható lényekkel is pengét akasztunk.
Ez utóbbi főként ősi romok átkutatásakor történik meg, és ha egyetlen jó tanácsot lehet adni, az az, hogy mindig legyen nálunk rengeteg fáklya, ha régészkedni támad kedvünk. A vaksötétben harcolás sem egy leányálom, de ha elfogy a fény, hőseink pánikolva kimenekülnek a romok mélyéről és nemcsak összetörik magukat közben, de a felszerelésük is csúnyán megsínyli a dolgot.
A Wartales emellett olyan mechanikákkal is szórakoztat minket, ahol ellenségeink erősítést kapnak harc közben és ha jól manőverezünk a térképen akkor meg is lephetjük ellenlábasainkat, +10% sebzés buffot kapva. Minden tartománynak megvan a maga bajnoka és a történet arról, hogy ki ő – itt egy nagyon kemény és véres csatára készüljünk, mert hiába vagyunk többen, ez boss harc a javából.
A játék nehézségét illetően egy közepes (experienced) szint már elég jó kihívást nyújt és ha dinamikus világot választunk, akkor mindig hozzánk igazítja a harcokat és az összecsapásokat, bárhol is járunk, azzal ellentétben, ha fix szintje van a tartományoknak és kinőhetjük könnyen az egyiket vagy esélytelennek érezhetjük a másikat, mert túl kemény. Széles skálán mozog tehát mindaz, ami alapján kiválaszthatjuk, milyen világba szeretnénk csöppenni.
A Wartales zsoldos „szimulátora” nagyon jól sikerült. Az egységeink testre szabhatósága, a sokféleség és a rengeteg tennivalót, küldetést magukba foglaló régiók, a változatos területek mind dicséretet érdemelnek. Hangulatos, igényes munka és csak pár olyan apró buggal találkoztam, ami elütésből származik vagy egy újraindítás megoldotta, de amúgy is esztétikai hiba volt, nem játékmechanikából fakadó. Itt az ideje felcsatolni a kardot, tőrt rejteni a csizma szárába és nekivágni a nagyvilágnak – mert munka, na az lesz bőven.
