I. oldal

Ébenfekete szeme mérhetetlen dühöt áraszt, kardját Héphaisztosz kovácsolta, szívében a légió tüze forrong. Prédára éhes. Akhilleusz bestiális vérszomja nem csillapszik, bátor trójai lelkek százait küldi pokolba, vörösre festve a hajdan gazdag világváros utcaköveit, büszkeség és szerelem, mondd, mire nem vetemednek miattad. A korban, mikor Zeusz uralkodott a világon, két nemzet egymásnak esett, véres háborújuk még a dicső Olümposzt is megrengette, kilenc éve immáron, hogy az egyesített görög sereg ezer hadihajója megérkezett a kisázsiai partokhoz. Párisz, Trója hercege átkozza a napot, amikor megszöktette Szép Helénát, Meneláosz spártai király feleségét, minden remény odaveszett már, a végeláthatatlan harc és örök szenvedés kínja alatt megrokkannak a legnagyobb hősök is, ám megpihenni nem szabad, virradókor újabb ostrom kezdődik.

A Warriors: Legends of Troy a tízéves trójai háború fordulópontjára kalauzol el minket, az ókor egyik legnagyobb tekintélyű eposza, Homérosz Iliásza elevenedik meg a képernyőnkön. A Dynasty Warriors sorozat részeként a játék ezúttal is hatalmas háborúknak ad otthont, legendás hősöket kell irányítanunk, kik Trója ostrománál képesek lettek volna életüket is áldozni a hazáért. Brutális kaszabolás jut nekünk osztályrészül, mindkét fél meghozza a kellő áldozatot. A játékban átélhetjük a görög és a trójai oldal megpróbáltatásait is, kedvenc iskoláskori tananyagunk történelmi mondakörének ezer kicsiny részlete áll össze egy egésszé.

A görög vonalon Akhilleusz, Ajax, Odüsszeusz és Patroklosz bőrén érezhetjük meg az acélpenge hidegét, míg a trójai városvédők közül Aineiasz, Hektor, Párisz és Pentheszilia szerepét ölthetjük magunkra, mindegyiknek saját személyisége és harci stílusa van. A játék egyetlen kampányban mutatja be mindkét oldalt, hol előretörünk, ott a következő alkalommal visszaverjük a támadást, mindez pedig átvezető animációk formájában nyer értelmet, a történetet tábortűznél mesélik nekünk, a cselekmény a szemünk láttára bontakozik ki. Üres szónoklatok és sokat mondó tekintetek vívják csatájukat a szünetben, maga az akció pedig a klasszikus alapokra épül, hősünket irányítva győzelemre kell vezetni seregünket, egy maréknyi követő és több száz, halálra ítélt ellenség vár ránk.

II. oldal

A játékmenet rendkívül egyszerű. A Dynasty Warriors nyomán haladva szűk, de szabadon bejárható pályákon bizonyíthatunk, céljaink eléréséhez pedig meg kell ölnünk minden utunkba tévedő katonát. Ellenségeink gócpontokban várják, hogy feltűnjünk a horizonton, az összecsapások viszont lassabbak, nincs az az agyatlan mészárlás, mint ami amúgy a sorozatra jellemző. Különböző utakat, épületeket, és stratégiailag fontos helyeket kell bevennünk, a kisebb csapatokkal könnyebb elbánni, a nagyobbakat viszont tiszt irányítja, ki nem csak, hogy erősebb, és kitartóbb társainál, de még a többiek morálját is növeli.  Karakterünknek van elsődleges és másodlagos fegyvere, előbbi általában valamilyen kard, vagy bárd, az utóbbi pedig dobókés, illetve íj lehet, míg testünket egy pajzs óvja meg.

Kaszabolni százasával, sőt ezresével kell, ha pedig egy mondabeli, nagyobb harcossal találkozunk, akkor párbajban dől el, ki is a jobb. Katonáink körbeállnak minket, mi pedig addig harcolunk, míg egyikünk életcsíkja le nem megy minimumra, s ha a hős az Iliász szerint túlélte a csatát, akkor mi is megkegyelmezünk neki, de ha elbukott, akkor itt is kivégzés vár rá. Mellékszereplőből pedig akad bőven, a játék során olyan legendákkal találkozhatunk, mint Aphrodité, Agamemnon, Deiphobusz, Diomédész, Menelausz, Neoptolemosz, Philoctetes, vagy Priamosz. Természetesen nem mindegyiknél kerül sor harcra, de sorsunk a legtöbbször nem rajtunk múlik. Eltévedni, vagy megakadni amúgy lehetetlen a játékban, a képernyő jobb alsó sarkában lévő térkép mindig pontosan navigál minket, a zöld háromszög jelképezi a szereplőnket, a kékek a barátok, a piros az ellenség, a fehérek a civilek, míg az arany az elsődleges küldetést, az ezüst pedig a mellékfeladatokat mutatja.

A darabolást izgalmasabbá teszi a dühszámláló: egy íves kijelzőn figyelhetjük, hogy emberünk mennyire éli bele magát a harcokba, s ha legalább félig megtelik az energiánk, akkor a B gomb megnyomásával komolyabb mészárlásba foghatunk. Hősünk ekkor egy különleges energiasugarat lövell ki magából, mely egy pillanatra kitépi az ellenség kezéből a pajzsot, majd sebesebben, és erősebben, mint korábban, nekieshetünk a körülöttünk állóknak. A megölt emberek kleoszt érnek, ez egy virtuális fizetőeszköz, melyet két állomás között költhetünk el különböző kiegészítőkre. Van tárgy, mely karakterünk életét, vagy a támadás erősségét fejleszti, de olyan is, mely a magunkra rakható cuccok számát növeli, s ahogy haladunk előre a történettel, úgy nyílnak meg előttünk új lehetőségek, különböző pótkiegészítőkkel emelhetjük az előzőek hatását, míg minden értékünk maximálisra nem dagad.

III. oldal

Az egyes állomások végeztével az adott helyszín bekerül a szabadon választható pályák listájába, ha szeretnénk egy harcot újra átélni, akkor a Chapter Select menüpontra nyomjunk, és máris az események középpontjában találjuk magunkat. S ha már itt vagyunk, akkor a Challenges pontról se feledkezzünk meg, a gomb alatt mindenféle minijáték vár ránk, egyszer egy arénában kell helyt állnunk, máskor pedig egy hullámokban támadó invázió visszaverését kapjuk feladatnak, ha elfáradtunk a kampány terhe miatt, akkor itt kipihenhetünk minden stresszt.

A látvány nem sikerült erősre, az összkép technika és design tekintetében is alulteljesít minden elvárást. Hiányoznak belőle a látványos megoldások, a nagy trójai háború igazán megkövetelné a gigászi, God of War vagy Gyűrűk Ura szintű csatajeleneteket, ehelyett viszont pár tucatnyi, egymásra megszólalásig hasonlító zsoldos küzd egymással. A környezet unalmas, a legtöbbször ugyanazon a mezőn zajlanak az események, olykor belépünk az elővárosi területekre, de ott sincs semmi komolyabb meglepetés, parasztházak és dór oszlopfők váltják egymást. Mindennek tetejében pedig pocsék a karakteranimáció is, folyton ugyanazok a lassú mozdulatok ismétlődnek, nincs egy szép kardpárbaj, csak az őrült, barbár vérfürdő megy, az emberek mozgása pedig darabos, egy hasba szúrás lepörög három képkocka alatt, talán nem is rajzoltak neki többet, a harc pedig így hamar monotonná, élvezhetetlenné válik.

A hangzás egy fokkal már jobb lett, a zene dallama az ókori időket idézi, nagyon hangulatos minden szám, és a szinkron se rossz, bár a karakterek nincsenek velük jól összehangolva, sokszor olyan hatást keltenek, mintha a színész nem is látná, milyen jelenetre olvassa rá a szövegét. A játékélményt egyedül a történelmi mondavilág menti meg, az ókori görög mitológiákat csak szeretni lehet, kár, hogy a rendezés meg sem próbál egy kis izgalmat, vagy minőséget csempészni az eseményekbe. A szavatosság ennek fényében pedig kifejezetten gyenge lett, aki szereti a Dynasty Warriors stílusát, az jól el fog szórakozni a pályák teljesítésével, aki viszont a kalandos, cselekményes akcióval tudja csak megértetni magát, az jobban teszi, ha elkerül minden kapcsolatot a játékkal.

IV. oldal

A homéroszi hangulatot sajnos nem sikerült visszaadnia a játéknak, pedig a készítők mindent megtettek, hogy ne így legyen. A fejlesztésid idő elején a csapat kulcsemberei heteket töltöttek Törökországban, és felkeresték azt a helyet is, ahol a monda szerint Trója városa állt, hiteltelenségre tehát semmiképp sem foghatjuk a játék bukását, és azt sem lehet mondani, hogy nem elég mozgalmas. Ám a Warriors: Legends of Troy a kemény csatái és az M for Mature besorolása ellenére sem méltó ahhoz, hogy feldolgozza a nagy Trójai háborút. Hatalmas reményekkel érkezett, de falóként vágott át minket, csalódottságunk leplezhetetlen. Unalmas, lassú és monoton harcok várnak ránk benne, az első néhány órában még elszórakoztatja az embert, de hosszútávon nem jó játék, ha a bevezető pályát megcsináltuk, akkor láttuk az egészet. Így pedig nem érdemel többet egy gyenge közepes értékelésnél, Zeusz urunk, ha látná, villámokat szórna dühében.

Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360