1. oldal - Kezdetek, világok
1983 egy igazán kiváló év volt. Ekkor küldték fel először a Challenger űrrepülőgépet, ebben az évben került mozikba a Jedi visszatér és a Flashdance, a KISS először jelent meg smink nélkül nagyközönség előtt, megalakult a Red Hot Chili Peppers és a Megadeth, a Metallica kiadta első albumát – de hogy a játékvilághoz kapcsolódó példákat is hozzak: ekkor alapították a legendás Interplay-t, ebben az évben jelent meg a Mario Bros és az Ultima III is, valamint mindennek tetejébe jelen sorok írója is ekkor látott napvilágot – na ugye, hogy kiváló év volt? Játéktörténelmi szempontból viszont talán még a fentieknél is nagyobb jelentőséggel bírt a Warhammer Fantasy Battle megjelenése, ami minden idők legismertebb terepasztalos stratégiai játékaként elsöprő világsikerre tett szert, és számos módon befolyásolta a digitális és fizikai játékok világát.
A majdani sikerre valószínűleg maga a fejlesztő Games Workshop sem számított. A céget három, mára már ismertté és elismerté vált angol úriember hozta létre 1975-ben: John Peake, Ian Livingstone és Steve Jackson (nem összekeverendő amerikai névrokonával) vállalata eleinte klasszikus társasjátékokhoz használt táblák gyártásával foglalkozott, majd a Dungeons & Dragons szerepjáték Egyesült Királyságbeli terjesztésével kezdett igazán naggyá nőni. Ebben az időszakban, egészen pontosan 1983-ban indult el a Warhammer, a Reaper nevű terepasztalos stratégia örököseként, a kritikai és vásárlói siker pedig nem maradt el. A viszonylag egyszerű, átlátható szabályrendszer és a jól leképezett fantasy hangulat feledtette a kisebb-nagyobb szabály-ellentmondásokat, és a kezdeti, elég csúnya (fekete-fehér) szabálykönyvet.
A Games Workshop a mai napig elsősorban a Warhammerből, és annak jövőbe helyezett változatából, a Warhammer 40,000-ből, valamint az azokhoz kapcsolódó termékekből él, bár emellett szert tett még a Gyűrűk Ura filmeken alapuló terepasztalos játék jogaira is. Nem sokkal a megalakulása után indította el a White Dwarf nevű magazint (ez egy rövid ideig Owl and Weasel néven futott), ami a saját termékeikkel kapcsolatos hírek és információk központi forrásává vált és mind a mai napig fontos résztvevője a Warhammer-világok építésének.
A Warhammer fantasy világa sokszínű egyvelege több kultúrának és népnek, melyek között megtalálhatunk tolkieni hatásokat ugyanúgy, mint Robert E. Howard Conan-legendái horrorba hajló világának nyomát, de jellegzetes középkori európai népek jellemvonásai is feltűnnek egyes emberi seregekben. A főbb fajok közé lehet sorolni az embereket, az elfeket, a törpéket, a zöldbőrűeket (orkok és goblinok), a gyíkembereket, az élőholtakat, és az ogrékat, valamint a Káosz seregeit. Ezeket a fajokat további seregekre is szét lehet osztani, így például elfekből is három sereg (erdei, nemes és sötételfek) közül választhatunk. A legtöbb sereg saját harci könyvvel rendelkezik, amelyik tartalmazza az összes, az adott seregbe sorolható lény bemutatását és tulajdonságait, valamint jelentős háttérinformációval szolgálhat a népről azok számára, akiket a történet is érdekel.
Néhány évvel később, 1987-ben a Games Workshop kijött egy újabb játékcsaláddal, ami ugyan megtartott néhány elemet a Warhammerből, mégis egészen más körítést kapott. A Warhammer 40K, ahogy a nevében szereplő 40 000 is mutatja, a 41. évezredben játszódik egy vallási fanatizmussal és háborúval alaposan átitatott jövőben. Bár fajok terén van némi átfedés, valójában a 40K történetileg nem a Warhammer Fantasy folytatása, attól elkülönülő, saját világgal rendelkezik, melyben az emberek birodalma egy rakat idegen fajjal áll szinte állandó háborúban: eldák, tauk, nekronok, tyranidák, és persze az orkok és a káosz erői sem ülnek le közös sörözésre a mindenható Istencsászár emberi szolgálóival. Eközben belharcok és árulások is nehezítik dolgukat, nem csoda hát, hogy az űrgárdisták, az emberiség védelmezői rendkívüli kiképzésben részesülve igyekeznek megvédeni az emberi birodalom pár trillió lakosát.
2. oldal - Az előkészületek
Egy videojátékos számára talán furcsának tűnhet, hogy a terepasztalos játékokkal töltött idő elég nagy részét az előkészületek jelentik. Pedig ha felmérést készítenénk játékosok körében, valószínűleg a legtöbb időt a modellek előkészítése töltené ki. A figurák többsége darabokban kapható, azokat (tetszés szerint) össze kell ragasztani, és ki kell festeni, ez pedig időigényes, macerás munka. Nagyon sokak számára viszont ez az egyik legvonzóbb része a hobbinak, sőt olyanok is vannak, akik játszani szinte nem is játszanak, csak gyűjtik és festik a figurákat. Van egyfajta megnyugtató, zen-szerű érzése annak, hogy ezeket az apró kis figurákat színekkel, élettel ruházzuk fel. Egyfajta kreatív tevékenység ez, kézműves szakkör, ami után katonákat, vagy fantasy lényeket kapunk.
A folyamat nagyon időigényes, egy-egy figura elkészítése mérettől, részletektől és a festő személyétől függően akár több órát is igénybe vehet – egy sereghez márpedig sok-sok figurára van szükség. A pénz-tényező sem elhanyagolható, a hobbiba belevágók alsó hangon egy 50 ezres tételre számíthatnak, és ez még csak egy pici sereget, és elég kevés festéket jelent. Alternatívaként lehet próbálkozni használt seregek felkutatásával is, persze ez kis hazánkban nehézkes, bizonytalan folyamat lehet.
Akár újonnan, akár másodkézből, vagy akár papírokkal helyettesítve (ú.n. proxyzás, amikor anyagi, vagy egyéb okokból a hivatalos figurákat valami mással helyettesítjük), de megvannak a csapataink. Ekkor a játék elején el kell döntenünk, ellenfelünkkel közösen, hogy mekkora csatát akarunk játszani, azaz belőni a pontértéket. Minden egységnek saját értéke van, a játék elején pedig meghatározhatjuk, hogy összesen mekkora pontszámú sereget hozhatunk arra a körre. Ezen belül viszont szabad kezet kapunk (néhány szabály betartásával), azaz mi rakhatjuk össze induló erőinket. A stratégiának ez az egyik legfontosabb része, a lények, különleges képességek, felszerelések összehangolása sokszor döntő szempont lehet a majdani háborúban.
Csata előtt legtöbb esetben a terepet is módosíthatjuk. Terepelemeket mozgathatunk és rakhatunk le, persze ha meg tudunk egyezni az ellenféllel. Ezután egy-egy speciális célt, feladatot is kijelölhetünk, amit az adott küldetés során el kell érnie a feleknek.
3. oldal - Csata!
Már az eddigiekből is jól látszik, hogy a terepasztalos stratégia a társasjátékokhoz képest rendkívül rugalmas keretrendszert ad a játékosoknak. A csapataink összeállítása, a terep és a feladatok kiválasztása is minden játszmában más lehet. A játék szabályai is egy modern társasjátékhoz képest szokatlanul „analógok”. Csak egy példa: a távolságokat centivel kell lemérni, legyen az lőtáv, vagy mozgási távolság. Ez akár vitákra is okot adhat, ha nem a megfelelő játékossal játszik az ember, de persze ez nagyjából minden játékra igaz lehet – meg kell válogatni a játékos partnereinket!
A szabályrendszer részletes ismertetésétől eltekintenék, helyette inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a Warhammer (és a 40k) legalább felerészt kockajáték. A seregeink csata előtti összeállítása, felszerelése, és játék közbeni mozgatása mellett a csatákban nagy szerepe van a kockáknak. A kockák határozzák meg a találatot, a sebzést, a védekezést, és még egy csomó mást is. Persze az eredményt nagyban befolyásolják a különböző módosítók: terep, felszerelés, különleges egységek, stb. - de a végeredmény a dobáskor dől el. Emiatt könnyű lenne azt hinni, hogy a Warhammer szerencsejáték, de ez alapvetően nem igaz. Rengeteg kockával kell rengetegszer dobni játék közben, gyakoriak a tíznél is több kockát megmozgató dobások, ekkora mennyiségnél pedig a dobások már jellemzően kiegyenlítődnek. A meccsek végén pedig általában az ügyesebb játékos győz, és nem a szerencsés.
Maguk a szabályok egyébként nem túlzottan bonyolultak, a körök jól elkülönülő fázisokra osztva zajlanak, ahogy seregeinket mozgatjuk, támadunk velük, esetlegesen varázsolunk, vagy tüzérségünk/lövészeink ritkítják meg az ellenfél sorait. A játék kihívását a módosítók észben tartása adja, illetve hogy jól bemérjük a távolságokat, és megfelelő helyre mozgassuk egységeinket – nameg minél ütőképesebbre rakjuk össze a seregünket. Egy-egy szépen összeállított terepen összecsapó hatalmas seregek látványa pedig igazán lenyűgöző tud lenni, még külső szemlélőként is.
4. oldal - Hatások 1.
Bár a Warhammer játékok sikere tagadhatatlan, a franchise más formátumokba tett látogatásait jóindulattal is felemásnak lehet nevezni. Persze számtalan könyv jelent meg mind a fantasy, mind a 40K birodalmában, ahogy az el is várható két ekkora hatalmas világgal és történelemmel rendelkező sorozattól (közülük nagyon sok magyarul is elérhető). Ugyanakkor celluloid szalagra érdemben nem sikerült még átültetni egyik világot sem, a Games Workshop valahogy sosem erőltette a témát. Talán a túlzott brutalitás miatt nem kifizetődő számukra, hiszen a mindkét világban jelen lévő Káosz lényei egy pár centis figurában is rémesen morbidan festenek, hát még akkor egy többméteres mozivásznon – de az orkok sem kifinomultságukról és barátságosságukról lettek ismertek. Akárhogy is, egy kisebb, független fejlesztő által készített, csak DVD-n megjelent animációs W40K filmen kívül (Ultramarines: A Warhammer 40,000 Movie) nem láthattuk még egyik világot sem megelevenedni.
De videojáték-téren is kissé vegyes a felhozatal, és bár a próbálkozások száma nagyobb, minőségi címet már kevesebbet találunk közöttük. Mind közül talán a legismertebb, és legjobban sikerült próbálkozások a Relic által fejlesztett Dawn of War-játékok, melyek úgy tudták jól átadni a kisebb, csapat alapú Warhammer 40K élményt, hogy a játékok önmagukban is megállják a helyüket. A fantasy Warhammer-játékok köre szűkebb, említést talán a magyarok által fejlesztett Mark of Chaos érdemel, nameg a jobb sorsra érdemes Warhammer Online, ami sajnos rövid időn belül elsüllyedt, hisz nem tudott megállni a nagy konkurens World of Warcraft mellett.
S ha már szóba került: nem lehet elmenni a Warhammer-világ videojátékos szempontból legnagyobb indirekt hatása, a Warcraft mellett. A Warcraft világa olyan szinten a Warhammerből vett inspirációt, hogy eredetileg eleve Warhammer névvel akart megjelenni, amiből aztán jogi hercehurca miatt lett inkább Warcraft. A hasonlóságokat nem lehet nem észrevenni, a stilizált látványvilág és a fajok szinte egy az egyben az 1983-as ős jeleit hordozzák magukon. Mára persze már annyira kinőtte magát, hogy videojátékos berkekben az orkokról, és a nagy, eltúlzott stílusú karakterábrázolásról a legtöbb játékosnak nem a Games Workshop, hanem a Blizzard neve jut eszébe, de azért illik ismerni az inspiráló eredetit is.
Ahogy a Warhammer Fantasy a Warcraftot, úgy a 40K pedig a Starcraftot ihlette meg egészen nyilvánvalóan: óriási űrpáncélban lépkedő katonák, bogárszerű, nyálkás idegenek, és mitikus földönkívüliek – ezek mind ilyen formában megtalálhatóak voltak már 1987-ben is. A Blizzard rengeteget dolgozott azért, hogy ott legyen, ahol ma van, de éppenséggel az alap ötleteket akkor is, mint mostanában is oly sokszor, máshonnan vette kölcsön.
Visszakanyarodva kicsit a fizikai, nem-digitális világhoz: a Warhammer-játékok nem csak a terepasztalos világban, hanem a hagyományosabb társasjátékok között is igyekeztek megvetni a lábukat, több-kevesebb sikerrel. A Warhammer 40K világán alapuló Space Hulk az egyik legnagyobb kultuszjátékká vált köszönhetően a nagyon okos marketing-stratégiának (kevesebb állt belőle rendelkezésre, mint amekkora érdeklődés övezte, így a használt játékok árai az egekbe szöktek, az újabb kiadásért pedig az emberek hajlandóak voltak felárat is fizetni). Persze maga a játék is rendkívül jól sikerült, ahogy a szemben álló felek egy zárt térben próbáltak megoldani egy űrgárdista-tyrannid nézeteltérést, véres eszközökkel. De meg lehetne említeni a Warhammer Questet, egy véletlenszerű kalandozós társast, vagy éppen a két gyűjtögetős kártyajátékot, ami a 40K és a Fantasy világán alapul, és még több, egészen jól sikerült próbálkozást is.
5. oldal - Hatások 2. - Jelen
Külön említést érdemel a Blood Bowl, ami a Warhammer világ népeit egy egészen más területen ereszti egymásnak: méghozzá az amerikai foci felturbózott, véres, szadista változatában. A terepasztalos nagytestvérhez hasonlóan külön figurákkal lehet játszani, pontszámot és csapatot kell meghatározni, a cél, és a szabályrendszer viszont egészen másról, egy hagyományosabb fociról szól, ahol viszont ugyanúgy sikerre vezethet az ellenfél játékosainak véres péppé verése, mint a labda célvonal mögé juttatása. A Blood Bowl videojáték formában is megjelent, ennek folytatása épp mostanában várható.
A sort hosszasan lehetne folytatni, de talán ennyiből is látszik, mennyire megkerülhetetlen játéktörténelmi mérföldkő mindkét Warhammer-univerzum. A Games Workshop viszont az utóbbi években mintha kissé veszített volna rajongói lelkesedéséből, néhány kérdéses piaci stratégiai döntés miatt: a korábbi maximális minőségű figurák után mostanában olvasni néhány negatív véleményt is, miközben az árak bőven a prémium kategóriához vannak belőve. A cég mindeközben nagyon háklis a Warhammer név használatával kapcsolatban, és a játékok köré épült közösség se érzi azt a bánásmódot, ami talán elvárható lenne.
Ezek azonban valószínűleg csak kisebb felhők az égen, a játékok népszerűségéhez pedig továbbra sem férhet kétség. Mi, videojátékosok sem maradunk újabb Warhammer-adag nélkül: készül a Total War: Warhammer, ami ha jól sikerül, talán végre igazán visszaadhatja a hatalmas seregek összecsapásának élményét. Hamarosan megjelenik a Blood Bowl második része, azok számára, akik a vérfocit szeretik, hallani pletykákat egy Warhammer 40K MMORPG-ről is, és ki tudja, mit hoz még a jövő. A játék fizikai valója pedig ma is a legnépszerűbb, legismertebb terepasztalos stratégia, rendszeres bajnokságokkal, és aktív közösséggel, így még akár most sem késő belekezdeni – ha a legnagyobb akadályozó tényező, a pénztárca engedi. Addig is, nézegessetek szép képeket:
