Oldal I.

Nagyon úgy néz ki, hogy a stratégiai játékok kiadói a 2010-es év elejét nézték ki maguknak a kiegészítők megjelenésére, hiszen a Grand Ages Rome és az Anno 1404 expanziója után már itt is van a Warhammer 40000 világában játszódó Dawn of War 2 következő fejezete, a Chaos Rising. A tavaly tavasszal tesztelt alapjáték meglehetősen pozitív értékeléseket kapott a sajtótól, ismét bebizonyítva, hogy nem csak a Blizzard tud jó RTS-eket készíteni. A DoW2 alaposan megreformálta az első rész játékmenetét, lévén a fejlesztők a manapság divatos trendnek megfelelően teljesen kivágták belőle a bázisépítést, és csak a kőkemény taktikázásra helyezték a hangsúlyt. Az igazi újdonság azonban az egységfejlődés volt, ez azt jelentette, hogy az egyjátékos mód során harcosaink tapasztalati pontokat szereztek, majd idővel újabb és újabb speciális képességre tettek szert, illetve különféle tápos felszereléseket találtak a pályákon. A játék egyetlen komoly hibája a monoton hadjárat volt, aminek az oka a rengeteg egy kaptafára készülő küldetés volt. Reménykedtünk benne, hogy a kiegészítőkben már jobban odafigyelnek erre a fejlesztők, úgyhogy lássuk a Relic megfogadta-e a kritikusok tanácsait!

Kiegészítő, vagy önálló játék?

A legtöbb program esetében a kiegészítők használatához szükség van az alapjátékra, nélkülük nem is tudjuk telepíteni az expanziókat. A Chaos Rising esetében kicsit szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen egy önállóan futtatható kiegészítőről van szó, így nem csak a Dawn of War 2 tulajok próbálhatják ki. Aki otthon van a Warhammer 40000 világában, az a játék címéből már sejtheti, hogy ezúttal a káosz csábításának áldozatul esett űrgárdisták állnak a játék középpontjában, akik valamilyen csoda folytán kimaradtak az alapjátékból. A káosz űrgárdisták eredetükből adódón nagyon hasonlítanak a sima űrgárdistákra, így talán nem meglepő, hogy több hasonló egységgel is rendelkeznek, ne számítsunk tehát olyan változatosságra, mint az orkok, eldák és tiranidák esetében. Természetesen azért van pár újfajta egység az ő oldalukon is, elvégre a démonokkal való szövetség nem múlt el nyomtalanul. Itt van például a káosz lényei által megszállt jármű, a Bloodcrusher, ami könnyűszerrel vágja át magát az ellenségen, de gyárthatunk teleportálásra képes Bloodletter-t, illetve Giant Unclean One nevű szörnyet is. Utóbbi egy nagyon erős, közelharcra alkalmas démon, mely a faj legtáposabb egysége.

 

Oldal II.

Az új frakció sajnos csak a többjátékos módban érhető el, mivel a szóló módban kizárólag az űrgárdisták kaptak helyet. Ezúttal is az első Dawn of War óta kommandírozott Vérhollók egy csapatának irányítását bízzák ránk, akik a DoW2-ben a tiranidák ellen vívott harcukkal bizonyították elszántságukat és erejüket. A Chaos Rising eseményei nem sokkal az alapjátékban látottak után zajlanak, a hadjárat elején kapunk is egy rövid visszatekintést a korábbi történéseket illetően. Bár nagy baj a Dawn of War 2 sztorijával sem volt (igaz hasra nem estünk tőle), azt elmondhatjuk, hogy a kiegészítő története jobban sikeredett. A hiperűr viharból hirtelen előbukkanó Aurelia bolygón vágunk bele a kalandba, ahol rejtélyes módon felütötte fejét a káosz, és megjelentek annak szolgái is. Míg a bolygó titka után nyomozunk, egy áruló kilétére is fényt kell derítenünk, aki beférkőzött a rendünkbe, és titokban a káoszfattyakat segíti.

Ami nem változott, hogy ezúttal is van kooperatív mód a játékban, így bármelyik missziót végigtolhatjuk egy barátunkkal együtt, elég csak a Games for Windows Live rendszeren keresztül meghívnunk őt. A hadjárat felépítése is maradt ugyanolyan, mint régen, tehát fő- és mellékküldetésekre oszlik a játék, melyeket a bolygótérképen, illetve a galaxistérképen tekinthetünk meg (utóbbin utazhatunk a planéták között). Amint már említettük, az első részt leginkább a monotonná váló küldetések miatt lehetett kritizálni, hiszen szinte minden második feladat az volt, hogy verekedjük át magunkat a pálya másik végébe, és ott győzzük le a menetrendszerűen érkező főellenséget. Bár a bossharcok megmaradtak, de sokkal kevesebb van belőlük, ráadásul ezúttal mindegyik sokkal egyedibb, mint korábban. Az alapjátékban ugyanaz az ellenség többször is előfordult, csak más névvel.

Oldal III.

Több, nagyobb, jobb?

Nagyon jó ötlet volt a fejlesztők részéről, hogy aki annak idején végigjátszotta a Dawn of War 2 hadjáratát, és megvan a mentése, akkor beimportálhatja azt a kiegészítőbe. Így katonáinkat pont olyan szinten és olyan képességekkel kapjuk meg, mint ahogy az alapjáték végén befejezték a harcot. Visszatérnek tehát a DoW2 hősei, ám mellettük egy új karakter is helyet kapott a játékban, a Jonah Orion névre hallgató könyvtáros. A Warhammer 40000 világában a könyvtárosok nagy mentális erőkkel rendelkező, a Császárt szolgáló személyek, akik bár közelharcban is megállják a helyüket, de igazán távolról tudják segíteni társaikat. Jonah képes villámokkal sújtani az ellenséget, tud gyógyítani, illetve különféle bónuszokat (például gyorsítás, védelem, pajzs) is adhat a csapattagoknak. Az Aurelia nevű jégbolygón találjuk meg, ami azt is jelenti, hogy ezúttal havas pályákon is harcolhatunk majd, ami jóleső változatosságot biztosít az alapjáték dzsungeles, sivatagos és városi térképei után. Lesz még egy új helyszín a játékban, egy hatalmas űrhajó (mondhatni szellemhajó), mely céltalanul bolyong az űrben, fedélzetén mindenféle rémségekkel, természetesen ezt sem hagyjuk majd ki.

Jó kiegészítőhöz híven a játék rengeteg új fegyvert, páncélt és egyéb felszerelést is tartalmaz, melyeket a küldetések között felaggathatunk karaktereinkre. Az RPG-szerű fejlődési rendszer nem változott a Chaos Rising-ban sem, viszont a fejlesztők megemelték a szintlimitet, így most már egészen 30-as szintig tápolhatjuk hőseinket. Ez azt is jelenti természetesen, hogy számos új képességet (úgynevezett trait-et) is megnyithatunk számukra. A legérdekesebb azonban annak a lehetősége, hogy a Császárhoz hű űrgárdistáink elcsábulhatnak a sötét oldal hatalmától. Nem, ez még nem a Star Wars, ám ezúttal már előfordulhat, hogy olyan tettet hajtunk végre a játékban, vagy olyan felszerelést használunk, ami korrupttá, romlottá teszi hőseinket. Küldetések közben adódhatnak olyan feltételek, amelyek teljesülése növeli (vagy csökkenti) az éppen használt egységek „corruption” szintjét (nem szerencsés például meghalni hagyni bajtársainkat, vagy lerombolni a Császár szobrait). Minél magasabb ez a szint, annál több új képességet kapnak, viszont cserébe elveszítik valamilyen pozitív tulajdonságukat, képességüket. Kicsit erősnek éreztük a káosz erejét ennél a résznél, igazából sokkal többet nyerhetünk az új trait-ekkel, mint amennyit veszíthetünk, így megéri rossznak lenni. Szerencsésebb lett volna, ha egyensúlyban van a két oldal.

Oldal IV.

A játékmenetet befolyásoló újdonságokat nagyrészt már bemutattuk, de akad még néhány apróság, amiről érdemes szót ejteni. Sokkal áttekinthetőbb lett a felszerelések kezelése, hiszen egyrészt minden tárgy leírása részletes statisztikával bővült, illetve mostantól elég rávinni a kurzort valamire a tárgylistában, és azonnal látni fogjuk, hogy az mennyivel jobb vagy rosszabb az éppen viselt cuccnál. Azt is megfigyelhetjük, hogy amikor az küldetések közötti eligazító képernyőn vagyunk, időnként egy kis hangszóró ikon jelenik meg egységeink portréja mellett. Ez annyit jelent, hogy van valami hozzáfűznivalójuk a küldetéshez, vagy az éppen zajló eseményekhez. A sztorit nem befolyásolják, de érdekes dolgokat tudnak mondani, így érdemes meghallgatni őket. A küldetéseknél a mi karakterünk is tud egy-egy kérdést feltenni, ami révén több információt tudhatunk meg az aktuális feladatról.

Kiegyensúlyozott multi

Bár a Dawn of War-nak mindig is fontos eleme volt a többjátékos mód, a Chaos Rising esetében túl sok szót nem érdemes vesztegetni rá, hiszen nagy változások nem történtek, de azért röviden lássuk mi a helyzet. Először is bővült a választható fajok felhozatala, hiszen megjelentek a káosz űrgárdisták, és van pár új pálya is. Ami a többi frakciót illeti, mindenki kapott egy-egy új egységet, illetve pár eddig nem látott fejlesztést. Sajnos új játékmóddal nem bővült az alapjáték, ami különösen annak fényében fájó, hogy amúgy sem volt nagy a választási lehetőség. Viszont nagy pozitívum, hogy a sima Dawn of War 2-t, illetve a Chaos Rising-ot birtokló játékosok tudnak együtt multizni, hiszen egy korábbi DoW2 javítás kompatibilissé tette a két programot (értelemszerűen a káosz fajt csak a kiegészítővel lehet választani).

Oldal V.

A külsőségeket illetően nem történt változás az egy évvel korábbi állapothoz képest, ami azt jelenti, hogy míg tavaly az állunkat keresgéltük a grafika láttán, ma már csak egy elismerő hümmögésre futja. Tény, hogy nem néz ki rosszul a program, főleg ami a karaktermodellek kidolgozottságát illeti, ám az idő múlása azért meglátszik a grafikus motoron. A hangokon szerencsére nem fogott az idő, a robbanások és egyéb hangeffektek továbbra is jól szólnak, ráadásul az alapjáték kiváló zenei felhozatala bővült pár új számmal. A játék gépigénye ennek megfelelően nem egetverő, a tesztgépen (AMD X2 6000+, 4 GB RAM, ATI HD4830) 1680x1050-es felbontáson, az élsimítást leszámítva mindent maximumra állítva folyamatosan futott a játék, mindössze egy-egy nagyobb robbanáskor lassult be kicsit.

Az elmúlt évek teljesítményét tekintve a Relic stúdiója megérdemelné a játékipar egyik legmegbízhatóbb RTS fejlesztő csapata címet, hiszen Dawn of War és Company of Heroes játékaik, valamint azok kiegészítői megérik a pénzüket. Nincs ez másként a Chaos Rising-gal sem, mert bár a körülbelül 8-10 órás játékidőt kínáló egyjátékos mód kicsit kevésnek számít egy RTS kiegészítőhöz képest, ám a jobban kidolgozott sztorinak, a kibővített multinak és az új egységeknek köszönhetően nem érezzük majd kidobott pénznek a játékra fordított összeget.