1. oldal
A sötét, távoli jövőben csak egyetlen dolog létezik: a háború. Ezzel a rövid mondattal lehetne összefoglalni annak a Warhammer 40000 univerzumnak a lényegét, amely már évtizedek óta az egyik legnépszerűbb táblás játéknak számít a piacon. A videójátékok térnyerésével természetesen a számítógépekre is egyre gyakrabban látogatott el ez a zord, véres világ, nem is sikertelenül. Mivel az eredeti táblás játék középpontjában a stratégiai, taktikai játékmenet állt, nem meglepő, hogy a PC-re készült legsikeresebb Warhammer programok is a valós, illetve körökre osztott stratégiák közül kerültek ki.  A legismertebb darabok az 1998-as Chaos Gate, illetve az elmúlt években hatalmas rajongótáborra szert tevő Dawn of War részek voltak. Sajnos a stratégiák műfaján kívül már nem volt ennyire sikeres a franchise, hiszen a 2003-as, Fire Warrior nevű akciójáték meglehetősen közepes értékeléseket kapott. Talán ez a bukás is közrejátszott abban, hogy nyolc évet kellett várnunk a következő hasonló próbálkozásra. Érdekes módon arra a Relic-re bízták az új játék fejlesztését, amely bár az RTS-ek piacán az egyik legelismertebb stúdiónak számít, az akciójátékok terén még egyáltalán nem bizonyított. Mellettük szólt viszont, hogy amint a Dawn of War-nál láthattuk, tökéletesen meg tudják ragadni a WH40K univerzum esszenciáját.
Hangulat terén nem is okozott csalódást a játék, más kérdés, hogy másutt bizony vannak hiányosságai a programnak. No de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, lássuk mi fán terem a Space Marine. Egy harmadik személyű nézőpontból irányítható akciójátékról van szó, amelyikben a WH40K univerzum egyik legismertebb, és az igazat megvallva, egyik legunalmasabb űrgárdista rendjének, az Ultramarine-oknak egyik harcosát vezérelhetjük. Ő Titus kapitány, akit két társával egyetemben a Birodalom egyik ipari bolygójára vezényelnek. A hadjáratmód elején egy nagyon hangulatos videóban láthatjuk, amint vészjelzést küldenek az ott lévő katonák, mivel orkok támadták meg a planétát. Azt is megtudjuk, hogy itt gyártják a Birodalom egyik leghatalmasabb harci járművét, a titán típusú lépegetőt, így a helyzet azonnali beavatkozást igényel. A felszabadító haderő tagjaként elsőként érünk a bolygóhoz, ahol rendkívül látványos módon, jetpack-et használva vetjük bele magunkat az orkok sűrűjébe. Aki jártas a WH40K univerzumban, az tudja, hogy e fajnak brutalitása, és számbeli fölénye adja a legnagyobb erejét, amit mi is megtapasztalhatunk a Space Marine-ben. Amerre csak nézünk, mindenhol ork harcosokat láthatunk, a csatákban pedig legalább tucatnyian vetik ránk magunkat minden egyes alkalommal. Természetesen az űrgárdistákat keményebb fából faragták annál, mintsem, hogy megrettenjenek párezer csenevész orktól.
2. oldal
A hadjáratmód játékmenete nincs túlbonyolítva, a fejlesztők mindent alárendeltek a megállás nélküli akciónak. Több embertől hallottam, hogy egy Gears of War klónnak tartják a játékot, pedig alapvetően tér el a két játék egymástól. Míg a GoW-ban nagy szerepe van a fedezékből vívott tűzharcoknak, a Space Marine a közelharcot bátorítja. Kis túlzással a lőfegyverek csak azért vannak, hogy addig is el tudjuk foglalni magunkat valamivel, amik ütőtávolságba kerülünk az ellenséghez. A mai TPS-ek 99%-ával szemben a játékban egyáltalán nincs fedezékrendszer (köszönet érte a fejlesztőknek). Elvégre egy űrgárdistának nem az a dolga, hogy egy fal mögött kuporogva lődözgessen az ellenfélre, hanem hogy tövig mártsa lánckardját az ellenségbe. Összesen négy fegyver lehet egyszerre nálunk, melyből az első a közelharci fegyver-pisztoly kombó, a másik három helyén pedig nagyerejű távolsági fegyvereket találhatunk. Ezeket lehetőségünk lesz cserélgetni is, mivel a pályákon elszórva találhatunk utánpótlás helyeket, munícióval és különféle fegyverekkel megpakolva. A WH40K univerzuma a háborúra épül, nem meglepő, hogy rengeteg pusztító eszközre tehetjük rá a kezünket. A közelharcban nekem a lánckard volt a személyes kedvencem, hiszen gyors és nagy ívben pusztít, de használhatunk energiabárdot, vagy épp egy hatalmas kalapácsot is. Utóbbi bár lassú, minden csapása azonnali halált okoz. A lőfegyverek között is van pár érdekes darab, mint például a nagyerejű lascannon, ami koncentrált energialövedéket lő ki, megolvasztva mindenféle páncélt, és biztos halált okozva az átlagos ellenfél esetében. No és ott van a klasszikus gépfegyver is, ami kiválóan alkalmas a tömegoszlatásra, egészen pontosan a tömegek megritkítására. Aki játszott egyébként a Dawn of War RTS-ekkel, annak szinte minden fegyver ismerős lesz, hiszen a Relic sok darabot egy az egyben onnan emelt át.
Visszatérve a közelharcra, a játék egyik leglátványosabb eleme is ide kapcsolódik. Bár sajnos túl sok kombót nem tudunk összehozni, arra lehetőségünk van, hogy egy erőteljes ütéssel/rúgással rövid időre összezavarjuk ellenfelünket. Ilyenkor kivitelezhetünk egy kivégző mozdulatot, amik mondjuk úgy, a videójátékokban látott legvéresebb és legbrutálisabb mozdulatok közé tartoznak. Minden közelharci fegyverhez többféle animáció tartozik, de a végeredmény mindig ugyanaz, az ellenfélből csak egy véres massza marad a földön. Ez a játékmechanizmus nem csak a látvány kedvéért szerepel a játékban, mivel ily módon tudunk gyógyulni is. Itt nincsenek medkitek, ha elkezd fogyni az életerőnk, akkor rá vagyunk kényszerítve, hogy közelről aprítsuk a lényeket, kivégezve őket. Van egy folyamatosan regenerálódó pajzsunk, de az csak másodpercekig képes megvédeni minket. Kicsit frusztrálóvá válik ez a megoldás, amikor a nagy csatákban távolról pár lövéssel szinte lenullázzák az életerőnket, nekünk pedig úgy kell nekirontanunk egy tucat nagyra nőtt orknak, hogy közben alig van HP-nk. Ráadásul a pár másodperces, belassított kivégző animáció közben is sebződünk, megesett, hogy akkor gyalultak le, amikor én tehetetlenül az animációt bámultam. A játék egy másik problémás része a kamerakezelés, ami nem mindig áll a helyzet magaslatán. Ha egy fal mellett harcolunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy az kitakarja az akciót, és nem fogunk mindent látni.
3. oldal
Ráadásul mit ér a látványos harc, ha nem elég változatos a játékmenet, elvégre a végeláthatatlan ork aprítást is meg lehet unni egy idő után. Ezen a téren merül fel sajnos a Space Marine legnagyobb hiányossága. A játék rettentően lineáris, a 8-10 óra játékidő minden egyes percét úgy fogjuk eltölteni, hogy egy folyóson, vagy romok között vezető úton haladunk előre, amelyről nem tudunk letérni. Bár körbenézve láthatjuk, hogy a körülöttünk lévő város meglehetősen nagy, sajnos egyáltalán nincs lehetőségünk bejárni azt, hiszen az előrejutást biztosító útvonalat leszámítva minden út le van zárva, vagy be van omolva. A másik dolog, amiért nem fog piros pontot kapni a Relic, az a rettentően kiszámítható, és ezáltal egy idő után megunható játékmenet. Minden helyszínen ugyanazt fogjuk tenni, haladunk előre a „csőben”, adott ponton nekünk ugrik pár tucat ork (illetve a játék második felében káosz űrgárdista), amiket le kell győznünk. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy pár métert ismét haladnunk kell, aztán ismét jön az előre beállított csata. Néhány helyen a kaszabolást feldobják jetpack-es szakaszokkal, illetve előfordul, hogy egy gépágyú mögül kell fedeznünk a támadó repülőgépeket, de ezek a jelenetek ritkák, mint a fehér holló. Jó ötlet lett volna, ha a karakterünk képességeit, fegyvereit, netán közelharci támadásait tudjuk fejleszteni a játék során, elkerülve ezáltal a monotonitást. A tökéletes Warhammer 40000 hangulatnak köszönhetően mindenképpen érdemes végigtolni a sztorimódot, de ajánlott kis adagokban „fogyasztani” a játékot, hogy ne unjunk rá.
Ha a történet végére értünk, akkor belevethetjük magunkat a multiba. Ezzel kapcsolatban meg kell osztanunk veletek egy jó és egy rossz hírt. A jó, hogy a Space Marine-hez tartozik kooperatív mód, a rossz, hogy az egyelőre még nem elérhető. A fejlesztők szerint nem készült el időben ez a rész, ezért csak körülbelül egy hónap múlva, egy ingyenes DLC keretében fog megérkezni a koop mód. Van viszont kompetitív része is a multinak, amelyben 8v8-as csatákat vívhatnak az űrgárdisták és a káoszgárdisták. A játék ezen része sokkal változatosabb, mint a single mód, hiszen végre testreszabhatjuk karakterünket. Először ki kell választanunk, hogy melyik rendhez tartozunk, ez határozza meg a páncélzatunk festését. Persze ha akarjuk, akár saját festést is kreálhatunk. Ezt követően választhatunk magunknak egy karakterosztályt a következők közül: tactical marine (az alap katona, átlagos tulajdonságokkal), devastator marine (lassú, de nagy tűzerejű gárdista), assault marine (közelharcos, jetpack-kel felszerelve). Mindegyik osztálynak saját fegyverei vannak, amiket ráadásul fejleszthetünk is. Ha elég pontot szerzünk a meccsek során, akkor különféle „perkeket” nyithatunk meg, amik a fegyvereinket és páncélunkat ruházzák fel extra tulajdonságokkal. Végül essék szó a játékmódokról is. Nem kell a bőség zavarával küzdenünk, mivel csak kettő szerepel a játékban: az egyik a már ezerszer látott team deathmatch, a másik pedig egy pontfoglalós móka, tehát a pálya adott részét kell irányításunk alá vonni, ami által csapatunk pontokat szerez.
4. oldal
Ha a látvány és hangzás szempontjából elemezzük a játékot, akkor egy dolgot mindenképpen el kell ismerünk (bár jobban gondolva már megtettük): a Relic nagyon ért hozzá, hogyan kell megragadni a Warhammer 40K világ hangulatát. A romos világ kinézete, az egységek modelljei, és azok hangjai tökéletesen visszaadják e háború által szabdalt univerzum lényegét. Ezt bizonyították a fejlesztők a Dawn of War programokban, és bizonyították ebben az akciójátékban is. Furcsa módon sokszor az embernek olyan érzése van, mintha az előbb említett RTS-sel játszana, csak éppen a kameranézet változott volna. Nagyon hasonló a két játék grafikai stílusa, látványvilága, csak természetesen a Space Marine sokkal részletesebb textúrákkal és modellekkel dolgozik. A hangeffektek viszont szinte teljesen megegyeznek, mintha csak átmásolták volna a fájlokat az egyikből a másikba (ki tudja, lehet ezt tették). A zenei anyagot külön dicséret illeti, egy pillanatra sem unja meg az ember, és szinte harcra buzdítja a játékost. A játékmotor egyetlen igazán szembetűnő problémája, hogy a kivégző mozdulatok során a karakterek gyakran belelógnak a falba, ami 2011-ben már nem igazán elfogadható.
Összességében értékelve a játékot elmondhatjuk, hogy mindenképpen dicséret illeti a Relic csapatát, hiszen végre kaptunk egy élvezetes akciójátékot, ami a WH40K univerzumban játszódik. Sajnálatos módon mind az egyjátékos, mind a többjátékos résznek akadnak olyan hiányosságai, ami miatt a Space Marine megragad a „nem is rossz” kategóriában. A hadjárat mód túlságosan lineáris és monoton, a multi pedig egyelőre hiányos, igaz, ami szerepel a programban, az rendkívül élvezetes. Aki megunta a ma divatos multis játékokat, az adjon egy esélyt Relic alkotásának, hiszen teljesen más élményt nyújt egy ilyen játék keretében irtani az ellenséget, mint akármi másban. Elvakult Warhammer 40000 rajongóknak mindenképpen ajánlott a Space Marine, a többiek először próbálják ki a demót, hátha kedvet kapnak a teljes játékhoz.
Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3
Tesztelt platform: PC
 
