1. oldal
A World of Tanks című játékot talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb MMO-járól van szó, ami ráadásul ingyenesen elérhető, nem csoda, hogy több mint 60 millió regisztrált felhasználója van (bár ez nem jelenti azt, hogy ennyien játsszák is). Bizonyára ennek az alkotásnak a sikerét irigyelte meg a leginkább második világháborús repülőgép szimulátorairól (Birds of Prey, Wings of Prey) ismert Gaijin Entertainment. A csapat már évek óta dolgozik a World of Tanks légiharcra koncentráló változatán, a War Thunderen, mely már csak azért is érdekes, mivel PC mellett a frissen debütáló PlayStation 4-en is elérhető lesz. A program 2012 elején lépett be a nyílt béta fázisába, amire azóta már hárommilliónál is többen jelentkeztek, a játékostábor méretével tehát nincs gond. Tapasztalataink szerint a játékmenetet is kellően gatyába rázták már a fejlesztők, ezért döntöttünk úgy, hogy megosztjuk veletek benyomásainkat a War Thunder bétájának jelenlegi állapotáról. Mivel ez a játék is ingyenes, bárki nyugodtan kipróbálhatja, ha megjön a kedve egy kis repülőgépes csatározáshoz.
Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy a játék nem csak a szimulátorok rajongóinak kíván kedvezni, hanem a könnyedebb, arcade jellegű légicsatákra vágyóknak is. Mielőtt azonban az ebben rejlő különbségeket kiveséznénk, lássuk, miként is épül fel a War Thunder. A főmenübe belépve rögtön látni fogjuk, hogy több ország virtuális légierejébe is beléphetünk, így lehetőségünk van amerikai, szovjet, német, japán és brit repülőgépeket is vezetni. A nemzetek között bármikor szabadon válthatunk, ugyanis mindegyikhez kapunk három-három repülőgépet, amelyek bár ősrégi, nagyon gyenge típusok, tökéletesek ahhoz, hogy megismerkedjünk a játékkal, és megszerezzük első győzelmünket. Ha eldöntöttük, hogy elsőnek kinek az oldalára állunk, következő lépésként érdemes a jobb alsó sarokban feltűnő To Battle ikonra kattintani, így ugyanis a gép berak bennünket egy játszmába, aminek nehézsége illeszkedik képességeinkhez és felszerelésünkhöz. Véleményünk szerint nagyon jól működik a War Thunder „párosító” (matchmaking) része, sosem kerültünk túl nehéz, vagy túl könnyű harcba, mindig pont megfelelőnek éreztük a kihívást. Elsőnek természetesen mindenki kicsit elveszettnek érzi magát, de hamar rá lehet érezni a játékmenetre. Rossz szájízűnk csak azért volt, mert a legtöbben arcade nehézségen játszanak, szimulátoros harcba alig lehet bekerülni, hiába vár hosszú perceket az ember.
Vadászrepülős játékról lévén szó, a küldetésekben többnyire mások lelövése, és a földi egységek bombázása áll a középpontban, bonyolultabb küldetések nagyon ritkán akadnak a játékban. Ezek alól csak az úgynevezett Single Mission-ök jelentenek kivételt, amelyek között akadnak olyan feladatok is, amik kicsit változatosabbak. Van például egy olyan misszió, amikor egy húzós útvonalon kell átnavigálnunk a gépünket, míg egy másikban épp fejjel lefelé kell teljesítenünk egy távot. Sajnos ezek a küldetések nem érhetőek el már a játék elejétől fogva, ugyanis mindegyikhez el kell érnünk egy adott szintet. Ígéretesnek tűnnek a dinamikus hadjáratok is, amelyeket akár egyedül, akár 3 másik társunkkal együtt is kipróbálhatunk. Ezekben a mini-kampányokban különféle történelmi eseményeket (például Midway-i csata, Pearl Harbor) élhetünk át, de úgy, hogy a küldetésekben elért eredményeink hatással vannak a hadjárat egészének menetére, és a következő küldetésre. Ha megnyerünk egy kört, akkor elfoglalunk egy szektort, és megerősödik jelenlétünk a térségben. Ellenkező esetben egyre inkább kiszorulunk az adott területről, és a másik oldalnak lesz több katonája a csatatéren. Abban azért bízunk, hogy még dolgoznak ezen a játékmódon, ugyanis vannak hiányosságai. Általában nagyon kevés tapasztalati pontot is kapunk érte, így véleményünk szerint jobban megéri mást játszani. A dinamizmus sincs meg teljesen, ugyanis nem éreztük úgy, hogy nagy jelentősége lenne a térségben lévő haderőknek. Mindig akadt egy-egy könnyebb, megismételhető küldetés, amit ha egymás után többször megcsináltunk, gond nélkül megnyertük a hadjáratot.
2. oldal
A küldetések kidolgozottságának terén tehát még nem tökéletes a War Thunder, ám szerencsére a harcok élvezetesek, ráadásul 15-20 perc alatt le lehet zavarni egy menetet, így rövid idő alatt sok küldetést tudunk megcsinálni. Erre szükség is van, ugyanis legénységünk és a gépek fejlesztéséhez szükséges képességpontokat és pénzt (itt lion) csak így tudjuk összeharácsolni. Érdemes szem előtt tartani, hogy az említett képességpontokat (= crew points) minden legénység magának gyűjti, és nem a gépekhez kapcsolódik. A legénységre érdemes úgy tekinteni, mint egy-egy karakterre, melyekből több is a rendelkezésünkre áll, és a harcokban mindegyiküket használhatjuk, csak be kell állítanunk nekik egy gépet. Arra viszont fontos emlékezni, hogy ha egy csatában minden repülőnket lelövik, akkor onnantól kezdve kiestünk a harcból, nem tudunk „újraéledni” abban a küldetésben.
A fejlesztések esetében több dologra is érdemes figyelni, ugyanis nagyban befolyásolhatják a teljesítményünket. Az első és legfontosabb az imént említett legénység fejlesztése, melynél a pilóták, a lövészek és a földi személyzet képességeit turbózhatjuk fel. Az összes skill felsorolása sokáig tartana, így most csak párat mutatnánk be: pilótáknál a keen sight az ellenséges egység észlelését könnyíti meg, a G-tolerance segít abban, hogy egy szűk forduló során bírjuk még azt a plusz néhány G-t, míg a visibility azt mutatja, hogy milyen távolságból szúrnak ki a másik csapat tagjai. Ha bombázót vezetünk, és vannak benne lövészek, akkor javíthatjuk az ő pontosságukat, míg a földi személyzetnél a javítás és az újratöltés sebességét fejleszthetjük. Utóbbinak nagy a jelentősége, ugyanis harc közben gyakran ki fog fogyni a töltény a gépágyúinkból, és nagyon kellemetlen tud lenni, ha 15-20 másodpercig nem tudunk lőni, mert sokáig tart egy újabb adag betöltése. Sajnos, ahogy az ingyenes MMO-kban már megszokhattuk, ha nem költünk pénzt a játékra, akkor rengeteg küldetést kell végrehajtanunk ahhoz, hogy magas szintre fejlődjünk, az időnk nagy részét a grindelés teszi ki. Párszáz forintért cserébe viszont tudunk venni úgynevezett arany sasokat, amelyek segítésével felgyorsíthatjuk a fejlődésünket, illetve ezek kellenek bizonyos különleges (de az ingyeneseknél nem feltétlenül jobb) gépek megvásárlásához is. Azon lehetne vitatkozni, hogy érvényesül-e a „pay to win” formula, tehát pénzt költve jobbak lehetünk-e, mint az ingyen játszó társaink. Véleményünk szerint maradandó előnyhöz nem lehet jutni, viszont hamarabb érhetünk el magas szintet. Mindenki döntse el maga, hogy neki szimpatikus-e ez a hozzáállás a fejlesztők részéről.
A csapatunk mellett oda kell figyelnünk a repülőgépeinkre is, hiszen hiába ül profi pilóta a fülkében, ha egy elavult masina dolgozik alatta. Ha elegendő tapasztalati pontot gyűjtünk össze, minden géphez kapunk különféle kiegészítőket, melyek javítják annak teljesítményét (nagyobb sebesség, szűkebb forduló stb). Ami a gépek számát illeti, unatkozni biztos nem fogunk, ugyanis országonként átlagosan 45-50 gépet szerezhetünk meg magunknak, melyek között vannak igazi kuriózumok is. Ugyanis a War Thunder az 1930-50-es évek egeibe emel minket, így néhány kezdetleges sugárhajtású vadászrepülő birtokába is juthatunk, persze csak magas szinten. Ami a külsőségek testreszabását illeti, korlátozott mértékben módosíthatjuk a vasmadarak kinézetét is, elhelyezhetünk rajtuk különféle festéseket, igaz a legtöbb megnyitásához szükségünk van arany sasokra, amikből ingyen elég keveset kapunk.
3. oldal
A fejlesztéseket illetően összességében meg vagyunk elégedve a programmal, a gépek irányításánál viszont már vegyesek az érzéseink. Amint korábban említettük, lehetőségünk van választani az egyszerűbb kezelhetőséget biztosító Arcade Battle mód, a szimulátoros Full Real Battle, illetve utóbbinak egy kissé lebutított, de összességében még mindig valósághű változata, a Historical Battle között. Ezek befolyásolják, hogy milyen nehéz a gépeket vezetni, és mennyire élethű a repülési modelljük. Az Arcade Battle olyan, mintha az űrben repülnénk, itt egeret és billentyűzetet is használhatunk, sőt, ajánlott is ezeket igénybe venni, ugyanis a botkormánnyal ellentétben nagyon pontosan lehet velük célozni. Ennek persze ára van, ugyanis így nem lehet olyan bonyolult manővereket végrehajtani, mint egy joystickkal. Mindkét oldalnak van tehát előnye és hátránya is, tőlünk függ, melyikre szavazunk.
A szimulátorosabb játékmódok esetében viszont már mindenképpen a botkormány használatát ajánljuk. Azokban élethűbb a repcsik viselkedése, aminek köszönhetően egérrel nem túl egyszerű a levegőben tartani őket. Emellett számos más dologra is oda kell figyelnünk, például módosíthatjuk az üzemanyag keveréket, állíthatjuk a propellerek dőlésszögét, egyenként kezelhetjük a motorokat és még sorolhatnánk. Sajnos akadnak hibák a Historical és Full Real Battle módokban, ugyanis ezekben túlságosan gyakran viselkednek kiszámíthatatlanul a gépek, például fordulás közben váratlanul megpördülnek, átesnek, mindenféle indok nélkül. Leginkább viszont azt nehezményeztük, hogy hihetetlenül sok lövést bírnak a gépek, pedig a valóságban pár találat végez az ellenféllel. Emiatt nagyon sokáig tarthat egy-egy ellenség lelövése. Bár ez igaz az arcade szekcióra is, abban el lehet nézni, hiszen az nem is akar realisztikus lenni, egy szimulátortól viszont nem ezt várnánk. Meglepődve néztünk akkor is, amikor hatalmas bombázók hajtottak végre olyan manővereket, amikre sosem lennének képesek. Bízunk benne, hogy a végleges verzió megjelenésekor már kijavítják ezeket a hibákat, ugyanis jelen állapotában a korrekt szimulátorra vágyóknak nem ajánlhatjuk a War Thundert. A grafika és hangzás esetében szerencsére nem érzékeltük ezt a félkész állapotot, azok teljesen korrektnek tűntek számunkra. Bár újgenerációs látványnak nem neveznénk azt, ami a játékban vár ránk, a környezet és a repülőgépek kidolgozottsága is elfogadható, főleg egy MMO-szerű programtól, amelyben egyszerre kell nagy területet és sok vadászgépet megjeleníteni. Viszont aki játszott már szimulátorral, az bizonyára látni fogja, hogy mint megannyi hasonló stílusú alkotásban, itt is sokkal szebben fest minden a magasból, mint a földön parkolva.
Nincs még tehát tökéletes állapotban a Gaijin Entertainment játéka, de tartsuk szem előtt, hogy még mindig béta állapotban van a program. Az arcade rész már egészen jól működik, a szimuláció esetében viszont van még min dolgozni. Hiányoznak egyes játékelemek is, például a játékmód menüt legördítve észrevehetjük, hogy ki van szürkézve egy bajnokság, és egy világháború opció, amelyek reméljük hamar bekerülnek a lehetőségek közé. De még érdekesebb a képernyő alján látható Army és Fleet felirat, ami egyelőre szintén nem elérhető, ám ha elkészül, akkor már tankokat és hajókat is irányíthatunk a játékban. Nem akármilyen kombináció lenne, ezzel még a World of Tanks-et is megfoghatnák a fejlesztők. Persze ehhez lesz egy-két szava a World of Warplanes-nek is, ami hasonló témát dolgoz fel, mint a War Thunder, és hamarosan elérhető lesz a vadászgépek rajongói számára. Nemsokára arra is vetünk pár pillantást.
