Vörös hóember tárhatja fel a Naprendszer formálódásának titkait

A New Horizons tavaly újévi célpontja, a 2014 MU69 katalógusjelű Arrokoth (korábbi, nem hivatalos nevén Ultima Thule) a legtávolabbi objektum, amit közelről vizsgált meg az emberiség.

Vörös hóember tárhatja fel a Naprendszer formálódásának titkait

A NASA űrszondája 13 évet utazott, mire 2019. január 1-én megközelítette a különös formájú égitestet. A napokban, bő egy évvel a randevú után a folyamatosan érkező megfigyelési adatokat elemző kutatócsoport több tanulmányt is közzétett az Arrokoth vizsgálatával kapcsolatban, amelyek többek közt a Naprendszer kialakulásával kapcsolatban is új információkkal szolgálnak.

A csillagászok abban nagyrészt egyetértenek, hogy rendszerünk egy gázból és porból álló molekulafelhőből formálódott, hogy ebből  pontosan hogyan alakult ki ebből a diffúz anyagból a ma ismert rend és a nagyobb égitestek, azzal kapcsolatban azonban rengeteg a vita a hozzáértők körében. A távoli Kuiper-övben, a Neptunuszon túli régiókban területen keringő Arrokoth azonban számos rejtélyre megoldást kínálhat, mivel a feltevések szerint alig változott a Naprendszer keletkezése óta, így gyakorlatilag egy ebből a korból származó időkapszulának tekinthető.

Az ősi égitest vizsgálata pedig a szakértők szerint azt támasztja alá, hogy ez közvetlenül az eredeti molekuláris felhő, más néven csillagköd anyagából jött létre annak gravitációs összeomlása után. Az Arrokoth két, vörös színű lebenyből áll, amelyeket alig néhány becsapódásnyom tarkít. Az égitest, amely egy enyhén kilapított hóemberre emlékeztet, két külön formálódott objektum összetapadása révén jött létre, amelyek azonban a jelek szerint már ütközésük előtt is szinkronban mozogtak.

Galéria megnyitása

Ez pedig nagyon fontos információ a Naprendszer keletkezését kutatók számára is. Ahogy Alan Stern, a New Horizons-projekt vezető kutatója elmondta, a rendszerünk formálódása kapcsán évtizedek óta két teória verseng egymással. Az úgynevezett hierarchikus akkréciós modell szerint az egykori csillagködben először szemcsékbe állt a por, majd ezek a szemcsék ütközve egyre nagyobb darabokba álltak össze, míg köveket, sziklákat, majd kisebb, végül nagyobb égitesteket formált ez az egyre nagyobb léptékben folyó, kozmikus dodzsem. A másik elmélet támogatói viszont úgy vélik, hogy az eredeti molekuláris felhőből közvetlenül, helyi gravitációs összeomlások nyomán, lassú folyamatok révén alakultak ki a nagyobb égitestek.

A több mint 4 milliárd éve változatlan Arrokoth pedig a legfrissebb elemzések szerint ez utóbbi teóriát támasztja alá létezésével. Bár az első információk alapján még a hierarchikus akkréció is valószínűnek tűnt, Stern elmondása szerint jelenleg, a kezdetinél 10-szer több adat és hónapok számítógépes szimulációi alapján egyre több jel mutat arra, hogy az Arrokoth lebenyei lassan és finoman, közvetlenül a csillagköd összeomlásával jöttek létre, és utána egymással is egy hasonlóan lassú folyamatban tapadtak össze. Ha pedig ez a távoli égitest gravitációs összeomlással formálódott, az a Naprendszer többi objektuma kapcsán is nagyon valószínűvé teszi ugyanezt.

Galéria megnyitása

Azt adatok alaposabb elemzése egyébként azt is feltárta, hogy az első feltevésekhez képest a Arrokoth lebenyei jóval kevésbé kilapultak. Bár a New Horizons látogatása utáni napokban a lebenyeket a rendelkezésre álló adatok alapján egy-egy vaskosabb palacsintaként ábrázolták a szakértők, mostanra kiderült, hogy bár a lebenyek kicsit valóban össze vannak nyomva, sokkal közelebb állnak a gömb formához, mint a palacsintához.

Az új adatok ugyanakkor megerősítették, hogy az Arrokoth valóban vörös színű, ami számos távoli égitestre jellemző a Naprendszerben. A szakértők úgy sejtik, hogy a vörös árnyalat az úgynevezett tholinok eredménye, amelyek az ultraibolya sugárzás hatására kialakult egyszerű szerves molekulák, és az élet feltételezett építőkövei.

A New Horizons még mindig nem sugárzott haza minden adatot, amit az Arrokothtal való találkozás során gyűjtött be, de az nem várható, hogy a következő hónapokban érkező információk drasztikusan megváltoztatják a Stern és társai által a most publikált tanulmányokban felvázolt képet.

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap