A NASA Perseverance rovere a bolygókutatók szerint ősi életre utaló lehetséges nyomokat talált a Marson, méghozzá a marsi életre utaló eddigi legerősebb jeleket. A kutatók egy napokban tartott konferencián elmondták, hogy a rover által tavaly vizsgált kőzeten látható sötét szegélyű „leopárdfoltok” a marsi mikrobiális tevékenység nyomai lehetnek.

A bejelentés ugyanakkor tele van feltételezésekkel. A foltok valóban nagyon hasonlítanak a földi mikrobák által létrehozott foltokra, azonban ilyenek élő szervezetek segítsége nélkül is kialakulhattak. Még ha a kutatók egyelőre nem is értik teljesen, hogy milyen kémiai és fizikai folyamatok játszódhattak le a Marson, amelyek ebben az esetben működtek volna.

A felfedezés így egyelőre 1-es kategóriájú marad a földönkívüli életre vonatkozó állítások értékelésére szolgáló 1-től 7-ig terjedő skálán, amelyen az 1-es egy érdekes jel észlelését jelenti, a 7-es pedig a biztos megerősítést. Jim Green, a NASA korábbi vezető kutatója, aki a skálát kidolgozta, azt mondja, szeretné, ha a szakértők további megerősítő méréseket végeznének, hogy a skálán egy fokozattal feljebb kerüljön a felfedezés. Ehhez vissza kellene hozni a foltos kőzetet a Földre elemzésre, és egy ilyen minta már a Perseverance gyomrában várja, hogy pontosan ebből a célból elszállítsák a Marsról.

Függetlenül attól, hogy a dolgok hogyan alakulnak a küldetés jövőjével kapcsolatban, a felfedezés jelentős mérföldkő a földönkívüli élet keresésének történetében. Egyúttal fontos tesztje annak is, hogy mennyire vagyunk képesek jelenleg kiértékelni más bolygók lehetséges bioszignatúráit.

A nyilvánosságra hozott adatok a Jezero-kráter egyik sziklájának elemzéséből származnak, ahová a marsjáró 2021-ben leszállt, hogy a marsi élet jeleire vadásszon. A kráterben évezredekkel ezelőtt egy tó volt, amely alkalmas lehetett az életre. A szikla egy ősi folyó medrében formálódott, amely egykor a tóba torkollott.

A kőzetben sötét foltok találhatók, amelyeket a kutatók „mákszemeknek” neveztek el, valamint nagyobb, világosabb közepű, sötét szegélyű pacák, amelyeket „leopárdfoltoknak” neveztek. A marsjáró műszereivel végzett kémiai elemzések kimutatták, hogy a mákszemek és a leopárdfoltok pereme vasban és foszforban gazdag. A leopárdfoltok közepe pedig vasban és kénben gazdag, mondta el Joel Hurowitz, a New York-i Stony Brook Egyetem geokémikusa a konferencián.

Ezek a vegyi dúsulások arra utalnak, hogy a mákszemek és a leopárdfoltok akkor keletkeztek, amikor a kőzetben lévő széntartalmú vegyületek reakcióba léptek a vas- és szulfátásványokkal. A Földön az ilyen reakciókat mikrobák indítják be.

Bár ezek a reakciók élet nélkül is lejátszódhattak, ha a kőzetet jelentősen felmelegedett, Hurowitz és kollégái szerint valószínűleg nem ez történt. A kőzet finomszemcsés, ami arra utal, hogy nem hevült fel, és nem kristályosodott át. Ha a kőzet hőmérséklete valóban alacsony maradt, a modellvizsgálatok szerint a foltok könnyen kialakulhattak, ha élőlények játszottak szerepet a folyamatban, mondta el Michael Tice, a Texas A&M Egyetem geobiológusa a konferencián.

Még nem ismert, hogy az ilyen reakciók alacsony hőmérsékleten lejátszódhatnak-e élőlények jelenléte nélkül. „Kénytelenek leszünk egy csomó laboratóriumi, terepi és modellezési vizsgálatot végezni, hogy megpróbáljuk részletesebben megvizsgálni az ilyen jellegzetességeket” – mondta Hurowitz a konferencián. „És végül haza kellene hozni ezeket a mintákat, hogy következtetést tudjunk levonni arra vonatkozóan, hogy élet alakította-e ki őket, vagy sem.”

A NASA óriási nyomás alatt áll, hogy átdolgozza terveit, amelyek keretében akár 30 mintát is a Földre hoznának a Perseverance által gyűjtöttekből. A jelenlegi becslések szerint egy ilyen a küldetés akár 11 milliárd dollárba is kerülhetne, ezért az ügynökség visszatért a tervezőasztalhoz, de egyelőre nem sikerült kidolgozni kedvezőbb megoldást. Ha a kutatók el tudnák juttatni a mintákat a földi laborokba, ott kifinomult elemzéseket, például izotópos vizsgálatokat végezhetnének, amelyek segíthetnek kideríteni, hogy a foltok formálásában valóban részt vettek-e mikrobák.