A világ egyre nagyobb aggodalommal figyeli a kibontakozó eseményeket, és már a G7 csúcstalálkozón is a lehetséges megoldásokról tárgyalnak. Miközben a tüzek füstje Dél-Amerika egyre nagyobb területeit éri el, egyre több téves információ is terjed az éterben a helyzettel kapcsolatban. Míg a brazil kormány szerint a nemzetközi sajtó reakciója a helyzetre nyílt támadás Jair Bolsonaro, az ország tavaly megválasztott elnöke személye és környezetpolitikája (illetve inkább annak hiánya) ellen, Emmanuel Macron francia elnök a napokban arról beszélt, hogy a földi oxigén 20 százalékát termelő amazonasi erdőtüzek hatását rövidesen a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, ha nem teszünk valamit.

Jonathan Foley nemzetközileg elismert éghajlatkutató és környezetmérnök a Science News-nak tett nyilatkozatában igyekezett tisztázni a szituációt. Elmondása szerint a tüzek valóban példátlan mértékűek, ha az elmúlt éveket vesszük alapul, hiszen jelenleg például 80 százalékkal több erdőtűz ég, mint tavaly az év ugyanezen időszakában, ami tényleg nagyon aggasztó.

Az 1990-es években és az új évezredek első éveiben ugyanakkor ennél súlyosabb helyzet is előfordult már – ami viszont csak komoly beavatkozással indult javulásnak, tette hozzá a szakértő. A brazil kormány nemzetközi támogatással másfél évtizeddel ezelőtt belevágott egy kezdeményezésbe, amelynek eredményeként 80 százalékkal visszaszorították az erdőirtást. Ennek nyomán 2013–2015-re az erdőtüzek száma szignifikánsan lecsökkent. Úgy tűnik azonban, hogy ez a folyamat a környezetpolitikai célok megváltozásával szoros összefüggésben újra nagy erőkkel beinduló fairtással most megfordult.

Foley elmondása szerint erős túlzás, hogy az Amazonas-medence szolgáltatja az oxigén 20 százalékát, a valós érték ehelyett legfeljebb 5 százalék körül van. Az erdőtüzek kiterjedése és száma ugyanakkor igen aggasztó a széndioxid-szint szempontjából. Jelenleg az emberiség széndioxid-kibocsátásának 10–15 százaléka ered erdőirtásból, és ha ennek mértéke Brazíliában ismét növekedni kezd, azzal gyakorlatilag semmissé válhat az elmúlt másfél évtized ezirányú fejlődése.

Szintén problematikus, hogy mivel a földi szárazföldi fajok mintegy fele trópusi esőerdőkben él, ezen területek zsugorodásával újabb és újabb fajok kerülnek a kihalás szélére, ami hatással lehet az egész helyi ökoszisztémára, és az erre támaszkodó emberekre is, különösen az őslakos közösségekre.

A legrosszabb helyzet Foley elmondása szerint abból alakulhat ki, hogy a kiirtott erdők területe gyorsan melegedni kezd, és kiszárítja a környező légkört. Ez hatással lehet a csapadékviszonyokra, így egy bizonyos ponton túl fennáll annak veszélye, hogy hiába sikerül megmenteni a legégéstől az erdők egy részét, az irtás nyomán megváltozott légköri viszonyok miatt a megmenekült fák is kiszáradnak a következő években. Azt egyelőre senki sem tudja, hogy ha az Amazonasból esetleg rövid idő alatt szavannaszerű ökoszisztéma lesz, az milyen hatással lesz a földi éghajlatra, de a felmerülő lehetőségek meglehetősen ijesztőek, mondja Foley.