A Microsoft nagyjából két éve vágott bele egy érdekes projektbe, amelynek keretén belül azt vizsgálták, milyen előnyöket rejthet egy tartályba épített szerverállomás, amit a tengerben helyeznek el. A kísérlet nemrégiben fejeződött be, ennek során meglehetősen sok hasznos és érdekes tapasztalatot sikerült begyűjteni.
A Project Natick névre keresztelt kísérlet során az Orkney-szigetek mellett engedték a tengerbe a hermetikusan lezárt acéltartályt, amelyben összesen 12 szerver szekrény, illetve összesen 864 szerver foglalt helyet.
A tapasztalatok alapján a két éves tesztidőszak alatt a nitrogénnel töltött tartályban sokkal kisebb meghibásodási arányt mértek, mint a normál szervereknél: a komponensek meghibásodásának mértéke lényegében egynyolcada volt egy hagyományos szerverkonfigurációénak. Ez nagyrészt a nitrogén-töltetnek, illetve az alacsonyabb páratartalomnak köszönhető, valamint a tengervíz hűtő hatása is közrejátszott az eredmények alakulásában.
Az efféle „szerverparkok” több előnyt is kínálnak. Egyrészt nem kell drága hűtéssel és klimatizálással bajlódni, ami az üzemeltetési költségek terén elég jelentős tételt képvisel a normál szerverek esetében. Nincs szükség külön földterület megvásárlására, illetve nincs szükség klasszikus infrastruktúra kiépítésére sem. A teszt persze utóbbi szempontból speciális volt, hiszen a térségben található szél- víz- és nap-erőművek által megtermelt energiát használhatta, méghozzá 100%-ban, azaz ebből a szempontból nézve teljesen zöldnek minősült. Nyilván hatósági engedélyekre így is szükség van ahhoz, hogy a szervert elhelyezhessék egy adott térségben, illetve a közelben lévő zöld erőművel által megtermelt energiát is el kell juttatni a tartályig, vagy a tartálytelepig.
Összességében persze így is igen vonzó alternatíva ez a koncepció a normál szerverekhez képest, így nincs kizárva, hogy a közeljövőben mind a Microsoft, mind pedig egyéb vállalatok megkezdik a hasonló szerverparkok kiépítését.
