A Kyocera egy érdekes fejlesztést jelentett be, ami nem más, mint egy vezeték nélküli adatátviteli technológia, kifejezetten a víz alatti kommunikációs igényekre szabva. A japán vállalat újítását több területen is lehet majd kamatoztatni, hatalmas előnyöket kínálhat a jelenleg alkalmazott akusztikus megoldásokhoz képest mind biztonság, mint megbízhatóság, mind diszkréció, mind pedig adatátviteli sávszélesség terén.
Az Underwater Optical Communications (UWOC) névre keresztelt technológia egy rövid hatótávú kommunikációs eljárás, ami hatalmas adatátviteli sávszélességet kínál, ezáltal nagymennyiségű adat gyors továbbítását teszi lehetővé, legyen szó a víz alatti drónokon elhelyezett szenzorok adatainak fogadásáról, vagy fixen telepített szenzorok adatainak feldolgozásáról, de az eljárás sok egyéb feladatra is befogható, amennyiben az általa kínált szűkös hatótávolság vállalható kompromisszumként fogható fel.
A laboratóriumi tesztek alapján tiszta vízben akár 5,2 Gbps-os adatátviteli sávszélességet is képes elérni az új vezeték nélküli adatátviteli technológia, ami jelentős előrelépést képvisel a jelenleg alkalmazott módszerekhez képest, amelyek az akusztikus kommunikáció révén mindössze néhány Mbps-os adatátviteli tempót kínálhatnak. Az UWOC alapját egy speciális lézeres rendszer adja, ami kifejezetten erre a célra kifejlesztett optikákból, valamint saját fejlesztésű fizikai rétegekből és protokollokból épül fel. A lézer alapú rendszer egy speciális optikai áramkört használ, ami a beérkező lézerfényből elektromos jeleket készít, ezt pedig olyannyira nagy sebességgel képes megtenni, hogy akár 1 GHz feletti órajel elérésére is lehetőséget ad, így a rivális megoldásokhoz képest nagyjából két és félszer gyorsabb.
A nagyjából 100 méteres víz alatti hatótávolsággal rendelkező vezeték nélküli kommunikációs technológiát többféle célra is hatékonyan be lehet majd vetni, például rajta keresztül kommunikálhat a víz alatti drónokkal az irányításukat végző hajó legénysége, ennek során pedig valós időben kaphatnak videó- és audió streameket, de a különböző szenzorok adatait is továbbíthatja a rendszer, valamint akár kifejezetten nagy felbontású fotók készítésére is van mód. Ez nagy előnyt jelenthet olyan vizsgálati feladatok alkalmával, ahol egyidejűleg több adatforrást is kell kezelni, legyen szó szenzorokról vagy nagy felbontású kamerákról, ráadásul mindezt vezeték nélküli módban tehetik majd az üzemeltetők.
A lézeres kommunikáció azért lehet előnyös a jelenleg használt akusztikus rendszerekkel szemben, mert utóbbiak nemcsak oda továbbítják a jeleket, ahova kell, a hanghullámok nagyobb területet is meghódítanak terjedésük során, valamint az akusztikus jelek minőségét befolyásolják a közlekedő hajók motorjainak és hajtóműveinek zajai, a tengeri élővilág által kibocsátott hangok, valamint az egyéb környezeti zajok is.
Az UWOC persze szintén rendelkezik korlátokkal, ugyanis a lézeres kommunikáció hatótávolsága nagyjából 100 méter lehet, az egységek közötti kapcsolatot pedig közvetlen rálátással kell biztosítani, amit az áthaladó tengeri élőlények olykor-olykor megzavarhatnak. Cserébe viszont alacsony késleltetés és magas adatátviteli sávszélesség áll rendelkezésre, amit akár a tengeralatti optikai kábelek vizsgálatakor, a köréjük épülő szenzorokkal történő kommunikáció alkalmával is kamatoztatni lehet, de akár arra is jó a technológia, hogy a megjelölt élőlények jeladóit érzékelje, ha az a szenzor hatósugarába ér, így könnyebb feltérképezni a mozgásukat. A technológia akár katonai célokra is használható, ugyanis a tengeralattjárókról vagy hajókról indított drónokkal való kommunikációban is segíthet.
