A NASA űrkapszulája december 11-én épségben belecsobbant az óceánba Mexikó partjainál, és ezzel lezárult az új űrhajó első tesztrepülése és az Artemis-program első repülése. Utóbbi célja, hogy újra ember jusson a Hold felszínére. Ennek megfelelően a szakértők izgatottan várják, hogy letölthessék a 25 napos Artemis I küldetés részletes adatait, ezek fogják ugyanis megalapozni az Orion következő útját, amely során már űrhajósokkal kerüli meg a Holdat az űreszköz. Ez a repülés, vagyis az Artemis II legkorábban 2024-ben valósulhat meg.
Az Artemis I és az Artemis II közötti kétéves szünet oka részben az, hogy a NASA-nak a most visszatért kapszula alkatrészeit szigorú teszteknek fogja alávetni, mielőtt a következő Orion űrhajót megépítenék. Ez a nagy szünet viszont az Artemis-program létére is fenyegetést jelenthet, hiszen ahogy már többször volt róla szó, egy nagyon átpolitizált, sok szempontból nem szakmai elvek szerint alakuló, kissé elavult technológiájú projektről van szó, amelynek elemeinél ma már léteznek fejlettebb és olcsóbb megoldások.
A Holdra való visszatérést jelentő Artemis III, amelyet legkorábban 2025-re terveznek, de meglepő lenne, ha nem csúszna, megvalósulása pedig még inkább kétséges a jelenlegi formában. Pedig maga projekt nagyon érdekes, hiszen a Hold déli pólusán terveznek leszállni, hogy az ottani kráterekbe mélyén található vízjeget tanulmányozzák. Ez persze előbb-utóbb valószínűleg megvalósul, csak nem biztos, hogy az Orionnal.
Az Orion 25 napos küldetése egyébként tankönyvbe illő volt – leszámítva a tetemes késéssel kivitelezett indítást. Az űreszköz kétszer közelítette meg a Holdat, amelyről látványos fotókat készített, miközben rengeteg hasznos adatot gyűjtött az égitestről és az útról is.
A Földre való visszatéréskor a kapszula lassítása érdekében a NASA mérnökei először próbálták ki az úgynevezett nem ballisztikus légköri visszatérési manővert, amit majd az űrhajósokkal a fedélzeten is alkalmaznak. Ennek során a kapszula először csak rövid időre „merítkezett meg” a légkörben, majd újra kilépett onnan, hogy aztán a korábbinál laposabb szögben és lassabban kezdje meg a tényleges leszállást. Ez a manőver a visszatérés során való irányítást is megkönnyíti, és be is vált, hiszen az ejtőernyők által lelassított Orion kevesebb mint 10 kilométerre csobbant a vízbe az amerikai haditengerészet hajójától, amely a kaliforniai partoknál várta.
A NASA mérnökei a következő időszakban elemezni fogják a kapszula belsejében lévő érzékelők adatait, valamint a repülés és a visszatérés során gyűjtött egyéb információkat, hogy eldöntsék, mit kell finomítani az Artemis II befejezése előtt. A kapszula egyes részeit, például a fedélzeti számítógépek némelyikét, ráadásul újrahasznosítják a következő Orion megépítésekor. Ez a költségtakarékos döntés ugyanakkor várhatóan megnyújtja majd a tesztelési időszakot. A szakértők a tudományos szenzorok részletes adatait is kinyerik, többek közt a sugárterhelésre vonatkozó adatokat.
A NASA hírek szerint a következő hetekben tervezi bejelenteni, hogy kik lesznek az Artemis II küldetés űrhajósai.
