A szakértők egy ideje már tisztában vannak azzal, hogy a Dinocampus coccinellae nevű darázsfaj tagjai a katicabogarak testébe teszik le petéiket, az azokból kikelő lárvák pedig a gazdaszervezet erőforrásaiból táplálkoznak. Amikor a kifejlett lárva előbújik a katica testéből, nem távolodik el tőle, hanem annak lábai közt bábozódik be. A kényszerű együttélés ezen ponton különösen érdekes fordulatot vesz, a katica ugyanis a darázs előbújásáig védelmezi a bábot. Ez idő alatt nem engedi, hogy más fajok petéiket a bábba helyezzék, vagy elfogyasszák azt. A katica csak akkor folytatja önálló életét, amikor a darázs kifejlődése befejeződött, feltéve persze, hogy túléli a kalandot.

Egy francia és kanadai szakértőkből álló kutatócsoport részben megfejtette, hogyan hajtja rabszolgasorba a darázs a katicát. A csapat tagjai megvizsgálták, hogy mi folyik a gazdaállatok fejében, és úgy találták, hogy az tele van vírusokkal. A vírusgenom szekvenálása után kiderült, hogy egy ismeretlen fajról van szó, amely a D. coccinellae Paralysis Virus, röviden a DcPV nevet kapta. A darazsak tanulmányozása során a szakértők megállapították, hogy a vírus ezekben is megtalálható, azonban nem az állatok fejében, hanem a petéket körülvevő szövetekben tenyészik. A peték lerakása során tehát a DcPV is bejut a katicák szervezetébe, ahol a petékben gyors replikálódásba kezd, majd amikor a kifejlődött a lárva, átadja a fertőzést a katica saját sejtjeinek is.

Míg a vírus a darazsakban a jelek szerint nem okoz károkat, a katicák korántsem ilyen szerencsések. A kórokozó a rovarok agyát támadja meg, és a fertőzésben érintett sejtek többségét elpusztítja. Bár a kutatók még nem teljesen biztosak benne, hogy mindez pontosan hogyan változtatja meg a katica viselkedését, azt gyanítják, hogy a vírus valamilyen módon megbénítja a rovart, így az nem képes eltávolodni a bábtól. A katica ugyanakkor nem válik teljesen mozgásképtelenné, hiszen képes marad arra, hogy magát, és vele a bábot is megvédje. Elképzelhető, hogy a megfigyelt védekező reakciók egyszerű reflexes mozgások, amelyek bármilyen stimulusra kiváltódnak.

A katica további sorsa azon múlik, hogyan birkózik meg szervezete a fertőzéssel. A vírus egyes esetekben halálos immunreakciót vált ki, az állat saját sejtjeit is megtámadva, máskor viszont a védekező rendszer képes leküzdeni a fertőzést, és az idegrendszer gyógyulásnak indulhat, így a katica túlélheti a peték és a báb „kiköltését”. A vírus azonban mindkét esetben elegendő időt biztosít arra, hogy a bebábozódott darázs biztonságban kifejlődhessen. Az újonnan világra jövő darázs pedig egy újabb vírusadagot hordoz magában, és amennyiben nőstény, képes lesz a kórokozókat továbbadni utódainak, illetve az ezek kikelésében kulcsszerepet játszó katicáknak is.

Az utóbbi évek során egyre több szakértő foglalkozik az összetett szervezetekben élő baktériumok és vírusok közösségével, vagyis a mikrobiommal. Ennek bizonyos tagjai fontos szerepet játszanak a gazdaszervezet mindennapi működésében, vagyis jelenlétük kölcsönösen előnyös mindkét fél számára. A bennünk és a többi állatban élő mikrobák ugyanakkor nagyon másfajták is lehetnek. A parazita életmódot folytató állatok például szintén rendelkeznek mikrobiommal, és ahogy a fenti példából is látszik, ezt akár fegyverként is képesek alkalmazni.