2020 februárjának elején Kína több mint 50 millió embert zárt karanténba, azt remélve, hogy ezzel megakadályozhatják egy új koronavírus terjedését. Ekkor még senki sem tudta pontosan, hogyan terjed a kórokozó, de Lidia Morawska, az Queenslandi Műszaki Egyetem levegőminőség-szakértője már ekkor is aggódva követte, ami az elérhető információkból kirajzolódott. Számára úgy tűnt, hogy a koronavírus a levegőben terjed, és a fertőzöttek által kilélegzett cseppek szállítják. Ha viszont ez igaz, akkor az olyan szokásos és Kínában ebben az időszakban alkalmazott intézkedések, mint a felületek fertőtlenítése és a tünetekkel küzdő emberektől való 1–2 méteres távolságtartás nem elegek a fertőzés elkerülésére, vélte a kutató.
Morawska és kollégája, Junji Cao, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa vészjósló figyelmeztetést fogalmazott meg. A vírus levegőben való terjedésének figyelmen kívül hagyása, írták, sokkal több fertőzéshez vezethet. Amikor azonban a kutatók elküldték kommentárjukat az orvosi folyóiratoknak, újra és újra elutasításba ütköztek. Végül több mint két évbe telt, mire az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan is elismerte, hogy a SARS-CoV-2 a levegőben is terjed. Most, öt évvel azután, hogy Morawska megkongatta a vészharangot, a kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy más betegségek is terjedhetnek-e a cseppfertőzéssel. A vizsgált lista élén a madárinfluenza áll.
Madarak jönnek
2024-ben a CDC munkatársai 66 olyan személyt regisztráltak az Egyesült Államokban, akiket a madárinfluenza H5N1 nevű törzse fertőzött meg. Néhányan közülük valószínűleg úgy betegedtek meg, hogy vírussal fertőzött madarakkal érintkeztek. Márciusban az amerikai mezőgazdasági minisztérium munkatársai feltárták, hogy szarvasmarhák is megfertőződtek a H5N1 vírussal, és hogy ezek az állatok is átadhatják a vírust az embernek – valószínűleg a fejőgépekből kifröccsenő tejcseppek révén.
Ha a madárinfluenza képessé válik emberről emberre terjedni, új világjárványt okozhat. Ezért az influenzaszakértők egy része aggódva figyeli azokat a változásokat, amelyek lehetővé tehetik a vírus a levegőben való terjedését, amelyet apró cseppekben sodródva a kórházakban, éttermekben és más közösségi használatú helyiségekben a következő áldozatok belélegezhetnek.
„Nagyon fontos, hogy a bizonyítékok már időben rendelkezésre álljanak, hogy ne kerüljünk ugyanabba a helyzetbe, mint a Covid megjelenésekor, amikor mindenki kapkodva próbálta kitalálni, hogyan terjed a vírus”
– mondja Kristen K. Coleman, a Marylandi Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője.
A kutatók már több mint egy évszázada vitatkoznak arról, hogyan terjednek az influenzavírusok. 1918-ban az influenza H1N1 nevű törzse söpört végig a világon, és több mint 50 millió ember halálát okozta. Egyes amerikai városok levegőben terjedő betegségként kezelték, maszkhasználatot követelve meg a lakosoktól, és nyitott ablakokat az iskolákban. Sok közegészségügyi szakértő azonban meg volt győződve arról, hogy az influenza nagyrészt közvetlen érintkezés útján terjed, például ha valaki megérint egy fertőzött kilincset, vagy ha közelről ráköhög valaki.
A H5N1 létezésére először 1996-ban derült fény, ekkor Kínában mutatták ki vadon élő madarakban. A vírus az emésztőrendszerüket fertőzte meg, és az ürülékükkel terjedt. A következő évek során a vírus csirkék és más tenyésztett madarak millióira terjedt át. Emberek százai betegedtek meg, többnyire a beteg állatokkal való érintkezés miatt. Ezeknek az áldozatoknak már a tüdejét érintette a H5N1-fertőzés, amely gyakran halálos kimenetelű volt. A vírus azonban nem tudott könnyen átterjedni egyik emberről a másikra.
A terjedés módjai
A H5N1 emberi populációkra való átterjedésének veszélye arra késztette a kutatókat, hogy alaposan megvizsgálják, hogyan terjednek az influenzavírusok. Egy vonakozó kutatásban Sander Herfst, a Rotterdami Erasmus Egyetem virológusa és kollégái azt vizsgálták, hogy a H5N1 képes-e terjedni egymástól négy centiméterre elhelyezett ketrecekben lévő vadászgörények között. „Az állatok nem érhettek egymáshoz, nem nyalogathatják egymást” – mondta Herfst. „Tehát az átvitel egyetlen módja a levegőn keresztül történhet.”
Amikor Herfst és kollégái H5N1 vírusokat fecskendeztek a görények orrába, azoknál tüdőfertőzés alakult ki. A vírusok azonban nem terjedtek át a többi ketrecben lévő egészséges állatra. A kutatók ugyanakkor felfedezték, hogy mindössze pár mutáció lehetővé teszi, hogy a H5N1 a levegőben is terjedjen.
A génmódosított vírusok, amelyek ezeket a mutációkat hordozták, négy kísérletből háromban átterjedtek egyik ketrecből a másikba, és megbetegítették az egészséges görényeket.
Amikor a kutatók 2012-ben megosztották ezeket az eredményeket, heves vita bontakozott ki arról, mennyire etikus olyan vírusokat előállítani, amelyek új világjárványokat robbanthatnak ki. Ennek ellenére más szakértők folytatták a kutatást, hogy kiderítsék, hogyan tették lehetővé a kérdéses mutációk az influenza levegőben való terjedését.
Egyes kutatások azt mutatták a vírusok stabilabbá válnak a változásoktól, ezért képesek elviselni a levegőben való utazást a cseppekben. Amikor egy másik emlős belélegez egy ilyen cseppet, más mutációk lehetővé teszik a vírusok számára, hogy megtapadjanak a felső légutak sejtjeiben. Megint más mutációk pedig lehetővé tehetik a vírus számára, hogy a légutak viszonylagos hűvösében boldoguljon, és sok új vírust hozzon létre, amelyeket aztán a beteg kilélegezhet.
Az influenza terjedésének nyomon követése az emberek között nagyon nehéznek bizonyult, annak ellenére is, hogy évente nagyjából egymilliárd ember kapja el a szezonális influenzát. Néhány kutatás eredményei azonban a levegőben történő terjedésre utaltak. 2018-ban egy kutatócsoport tagjai influenzában megbetegedett egyetemi hallgatókat toboroztak, akiknek egy szarvat formázó mintavevőbe kellett lélegezniük. A kilélegzett apró cseppek 39 százaléka életképes influenzavírusokat hordozott.
Rejtélyek és kérdések
Ezen eredmények ellenére még mindig nem világos, hogy pontosan hogyan terjed az influenza a levegőben. A kutatók nem tudnak pontos számadatot mondani arra vonatkozóan, hogy az influenzás megbetegedések hány százalékát okozza a levegő útján terjedő vírus, és mekkora szennyezett felülettel, például egy kilinccsel való érintkezés miatti fertőzések aránya. Ahogy Herfst mondja:
„Egészen alapvető ismereteink hiányoznak ezzel kapcsolatban.”
A tavalyi influenzaszezonban Coleman és kollégái influenzás betegekkel végeztek kutatást egy baltimore-i szállodába. Az betteg és egészséges önkéntes résztvevők szobákba összezárva töltöttek időt, együtt játszva és beszélgetve. Coleman csapata aztán mintát vett a szobák levegőjéből, és influenzavírusokat azonosítottak a levegőben. Az egészséges önkéntesek közül ugyanakkor senki sem betegedett meg, így nem sikerült összehasonlítani, hogy az influenza milyen gyakran fertőzi meg az embereket a levegőn keresztül, szemben a felületi fertőzésekkel.
Miközben Coleman és társai folyamatosan próbálják meghatározni az influenza terjedésének menetét, a madárinfluenza egyre több állatot fertőz meg világszerte. Már macskák is megfertőződtek, valószínűleg nyers tej vagy nyers állateledel fogyasztása miatt. Egyes influenza-szakértők attól tartanak, hogy a H5N1 máris szert tett a levegőben való terjedéshez szükséges mutációk egy részére. Egy texasi tejipari dolgozóból izolált vírus például olyan mutációt hordozott, amely felgyorsíthatja a kórokozó légutakban történő szaporodását. Amikor Herfst és kollégái görényeket tettek ki a texasi vírusváltozatot hordozó aeroszolos cseppeknek, az állatok 30 százalékánál kialakult a fertőzés.
„Az Egyesült Államokban és a világszerte is árgus szemekkel figyelik a laboratóriumokban dolgozók, hogy ezek a vírusok közelebb kerülnek-e ahhoz, hogy nagyon veszélyessé váljanak az emberre nézve” – mondja Herfst. Persze lehetetlen megjósolni, hogy a madárinfluenza-vírusok mikor – ha egyáltalán – tesznek szert olyan további mutációkra, amelyekkel gyorsan terjedhetnek emberről emberre. De mivel a vírus egyre elterjedtebb az állattenyésztő telepeken, és egyre több ember fertőződik meg, a cseppfertőzés evolúciójának esélye egyre nő, mondja Seema Lakdawala, az Emory Egyetem virológusa. A szakértő hozzáteszi:
„Ami számomra leginkább megdöbbentő, hogy jelenleg hagyjuk, hogy a természet végezze el ezeket a kísérleteket.”
