Ugyan időről időre megjelennek olyan, minden ízükben elborult játékok, mint a Saints Row: Gat out of Hell, a legtöbb fejlesztő igyekszik előtérbe helyezni a realizmust.
A programokban egyre gyakoribb, hogy nyüzsgő, élő és lélegző településeket járhatunk be. Külön csapatok foglalkoznak azzal, hogy a nem a mi világunkban, vagy alternatív idősíkokon játszódó alkotásokban felbukkanó kultúrák logikusan legyenek felépítve, és elhiggyük, hogy azok a valóságban is létezhetnének.
A fegyverek, járművek, és egyéb eszközök viselkedése is egyre inkább hasonlít a mindennapokban megszokotthoz. Ám hiába minden erőfeszítés, akadnak olyan elemek, amik alig-alig változtak a hetvenes-nyolcvanas évek óta. A lista lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik első olvasásra, de míg a fejlesztők elképesztő energiákat ölnek jelentéktelen melléktényezők kidolgozásába, addig jogos a kérdés, hogy miért nem próbálják meg elkerülni az elemi hibákat, vagy furcsaságokat?
Benzin nélküli kocsik. Nem szívesen lennék egyetlen virtuális világ olajtermelő államának sejkje sem, mer jól láthatóan nincs szükség az amúgy létfontosságú nyersanyagra. Ráadásul, mivel igen kevés benne a tápanyag, még a kenyeremre sem kenhetném a haszontalan, büdös folyadékot. Egy autóversenyes játéknál még csak-csak érthető, hogy nem terhelik ezzel az amúgy a valóságban is csak másodperceket igénybe vevő elemmel a felhasználókat. De azoknál a nyitott világú címeknél, amiknél az ember nem tud úgy átmenni az utca másik oldalára, hogy ne jöjjön vele szembe három döntési lehetőség, két véletlen találkozás, és öt potenciális küldetés, érthetetlen, miért nem kezdenek végre valamit ezzel a design elemmel. Kifejezetten érdekes, és szórakoztató lenne a bűnöző-szimulátoroknál, hogy ha nem figyelünk oda, a kocsink esetleg a rendőrök elöli menekülés kellős közepén áll le. (A Need for Speed Worldben ugyan jelen van a benzin, de a lehető legnegatívabb formában, gyakorlatilag azzal vehetünk plusz játékidőt a mikrotranzakciós címben.)
Lopakodás. Remek példája annak, hogy a játék-logika hogyan képes felülírni a józan észt. Számos esetben a pénzkereset egyik legbiztosabb forrása, ha akár zsebesként, akár rablógyilkosként, de megszerezzük az NPC-knél lévő, jó áron eladható vagyontárgyakat. Ehhez rendszerint lopakodnunk kell, amivel nem is lenne baj, ha leendő áldozataink minimálisan életszerűen reagálnának rá. A legtöbbször ugyanis semmi gyanúsat nem látnak abban, hogy valaki akár hosszú perceken keresztül azzal foglalatoskodik, hogy a hátukba kerüljön. Még viccesebb az egész szituáció, ha nem az adott karakter értékeit, hanem az életét próbáljuk elvenni, és kivont karddal, vagy kibiztosított pisztollyal keresgéljük az orvtámadáshoz leginkább megfelelő pillanatot. Képzeljük el mindezt a valóságban. A bíró el sem ítélné azt, aki ennyire amatőr módon próbál kifosztani, vagy megölni valakit, mert elég büntetés neki, hogy olyan hülye, hogy azt hitte, sikerrel járhat.
Higiénia. A legkevésbé sem vágyok olyan programokra, amiknél a főhős bél, vagy hólyagműködése akár csak említés szintjén is előkerül, de többször is felmerült bennem, hogy vajon miképpen kerülik el a járványokat a játékokban. Fürdőszoba szinte csak a horrorokban akad, máshol hiánycikk. Egy átlagos fantasy-univerzumban a kolera nagyobb fenyegetést jelentene, mint az összes gonosz ősmágus, elvetemült sárkány, élőhalott nagyúr, és egyéb gonosztevő együttvéve. A Skyrimben életem egyik legsokkolóbb élménye volt, amikor rájöttem, hogy a méregdrága Proudspire major büszke birtokosaként még egy pottyantós budi sem árválkodik a kertemben. A ház ára, minden kiegészítővel együtt 39000 septim, amiből egy érme körülbelül akkora, mint egy féldolláros, és hozzávetőlegesen harminc grammot nyom. A hát értéke összességében tehát 1,17 tonna színaranyénak felel meg. Egy kiló a sárgán csillogó nemesfémből 11.5 millió forint a piac jelenlegi állása szerint. Vagyis 13,455 milliárd forintért az ember kap egy olyan villát, aminek komfortfokozata a béka hátsója alatt helyezkedik el. A legnagyobb átok a nordok földjén kétségkívül az, ha ez embernek jó az orra.
Gyerekek. Ingoványos talajra érkeztünk. Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a legaljasabb dolog amit gyerek ellen valaha is elkövettem, az volt, hogy közöltem egyikükkel, aki egyébiránt annyira irritálóan viselkedett, hogy simán lehetett volna egy abortuszpárti szervezet reklámarca, hogy nincs Télapó. Rászolgált. Utána futnom kellett az apja elől, de megérte. Ha egy videójátékban élnék, még ezt a szerény bosszút is kétszer meg kellett volna fontolnom, mert azokban a kiskorúak elpusztíthatatlan entitások. Ütheted őket, ameddig akarod, rájuk robbanthatsz egy (alighanem WC és fürdőszoba nélküli) házat, csak felbosszantod őket, mert százból kilencvenkilenc alkalommal megölhetetlenek. Ha egy kicsit továbbgondoljuk ezt, akkor egy közepesen elszánt óvodás hercegségeket pusztíthatna el a két kezével. A játékprogramokban mindenki a kölykök kívánságait lesné, mert az utolsó, amit akarsz, hogy egy bosszúszomjas, minden sérülést egyetlen karcolás nélkül túlélő ellenlábasod legyen.
Van olyan, a legtöbb játékból kiirthatatlan hiba, hiányosság vagy koncepcionális tévedés, ami idegesít titeket?
