Egy új kutatás eredményei szerint a növények képesek észlelni a szomszédaik által kiadott akusztikus jeleket, és ezek információtartalmához igazítani növekedésüket. Monica Gagliano, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem evolúciós ökológusa és kollégái frissen megjelent tanulmányukban felvetik annak lehetőségét, hogy a növények nemcsak „szaglásra”, tehát az őket körülvevő környezet vegyi összetételének megállapítására, illetve „látásra”, vagyis a fényviszonyok megítélésére képesek, hanem „hallani” is tudnak.

„A növények jóval összetettebb organizmusok annál, mint ahogy eddig feltételeztük” – mondja Gagliano. Kutatásuk során a szakértő és kollégái kísérletekkel igazolták, hogy a „jó szomszédok”, például bazsalikom társaságában növekvő chilipaprika-palánták gyorsabban és egészségesebben fejlődnek, mint az izoláltan tartott növények, és együttesen hatékonyabban akadályozzák a gyomok és a kártevők terjedését is.

Az együttműködés ráadásul akkor is működőképes maradt, amikor a növényeket fekete műanyag falakkal szeparálták el egymástól, tehát sem fény, sem illatok útján nem kommunikálhattak. A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a chilipalánták valamiféle hangjelzések, vélhetően a sejtekben keletkező akusztikus vibrációk alapján képesek voltak megállapítani, hogy milyen növény van a szomszédságukban.

A vibráció ötlete azért tűnik valószínűnek, mert a hang nagyon sokféle akadályon át képes terjedni, mondja Gagliano. A kutató szerint az akusztikus jelek használata azért is ésszerű lenne, mert ezek a kommunikáció gyors és kevés energiabefektetést igénylő módját teszik lehetővé, szemben mondjuk a kémiai jelek létrehozásához szükséges molekulaszintézissel. A mostani kísérletsorozat egy tavalyi projekt folytatása, amelynek során a kutatók kiderítették, hogy a paprikapalánták képesek észlelni, ha „rossz társaságba” keverednek, például ha édeskömény kerül a szomszédságukba, amely más növények növekedését gátló vegyi anyagokat termel.

A kutatócsoport tagjainak elmondása szerint a növények közti kommunikáció tanulmányozása még nagyon a kezdeti stádiumban van, így rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Azt sem tudni például, hogy az információcsere szándékos-e, vagy csak a növényi működés melléktermékeként jönnek létre a jelek, amelyeket aztán más növények „lehallgatnak”. Arról sem tudunk egyelőre semmit, hogy minden faj más nyelven beszél-e, vagy netán létezik valamiféle univerzális „virágnyelv”. Nem tudni továbbá, milyen mechanizmusok révén észlelik és értelmezik ezeket a jeleket a növények, illetve az sem világos, hogy más élőlények, például a rovarok képesek lehetnek-e belehallgatni ezekbe a „beszélgetésekbe”.

A kutatók mindenesetre úgy vélik, hogy ezen kérdések megválaszolásával rengeteg praktikusan használható ismerethez juthatnánk hozzá. Képzeljük csak el, mi lenne, ha pusztán egyes hangok generálása révén képesek lennénk növekedésre bátorítani, vagy ebben gátolni a növényeket, részben feleslegessé téve a gyomirtózást vagy a műtrágyázást. A szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az általuk kimutatott növekedést gyorsító, illetve gátló hatások nagyon aprók, és egyelőre nem tudni, hogy ezen az úton lehetséges-e jelentősebb mértékben befolyásolni a növényi fejlődést.