Világutazó tumorsejtek

Nagy valószínűséggel a hajózással terjed egy kagylókat fertőző rákbetegség: az eredetileg a kanadai partoknál kialakult kór mostanra Európában és a Dél-Amerikában is egyre elterjedtebb.

Világutazó tumorsejtek

Leginkább ismert formájukban a daganatos betegségek úgy alakulnak ki, hogy az élő szervezet egyes sejtjei valamilyen külső vagy belső hatásra új mutációkra tesznek szert, és ezek nyomán kontroll nélkül osztódni kezdenek. Ezek a sejtvonalak az egyedre veszélyesek, de összességében elég rövid életűek, ami a Földi élet vagy akár egy faj történetét illeti: a sejteket vagy sikerül kezeléssel és az immunrendszer révén elpusztítani, vagy ha a terápia nem válik be, és az áldozat belehal a rákba, a sejtek vele együtt elpusztulnak.

Az 1990-es években azonban a szakértők felfedezték a daganatos betegségek egy új, addig ismeretlen típusát. A tasmaniai erszényes ördögök egyes egyedeinek pofáján daganatok kezdtek kifejlődni, és amikor a szakértők megvizsgálták a tumorokat, kiderült, hogy ezek DNS-e nem egyezik a beteg állatok genetikai állományával. Rövidesen kiderült, mi áll a rejtély hátterében: a tumorsejtek egy másik erszényes ördögtől származtak, és megfertőzték a vizsgált egyedeket.

Amikor ugyanis az állatok megharapják egymást, előfordul, hogy tumorsejteket nyelnek le, amelyek aztán megtalálják útjukat az új gazdatest pofája felé, és bennük is betegséget okoznak.

Azóta a szakértők a kutyák körében is azonosítottak egy fertőzéssel terjedő rákbetegséget. A Cambridge kutatóinak vizsgálata szerint a fertőző nemi kutyatumor (CTVT), amely párosodás révén terjed az állatok között, eredetileg egy olyan kutyától származik, amely körülbelül 6000 évvel ezelőtt Ázsia területén élt. A CTVT sejtjei ezzel a világ egyik legősibb ismert sejtvonalát képviselik, amely ráadásul a legfrissebb eredmények szerint annyira sikeres, hogy pályafutása során alig változott. Az erszényes ördögök pofatumorai mögött álló rákos sejtek ugyanakkor mindössze pár évtizedes múltra tekinthetnek vissza: ezek eredetété két egyedre vezették vissza a szakértők.

Galéria megnyitása

Kagylóleukémia

Michael Metzger, a seattle-i Pacific Northwest Research Institute biológusa a kagyló- és rákfélék négy fajában is azonosított fertőző rákbetegségeket az utóbbi években, ami azért különösen érdekes, mert ezek az állatok az első vízi élőlények, amelyeknél megtalálták ezt a típusú kórt. Metzger és társai szerint a vízi környezetnek fontos szerepe van a fertőzés terjedésében, a beteg állatokról ugyanis tumorsejtek kerülnek a vízbe, amelyeket aztán az egészséges egyedek megesznek, amikor táplálékot keresve átszűrik a tengervizet. A szakértők ennek kapcsán már arra is találtak bizonyítékot, hogy a rákos sejtek egyik fajról egy másikra kerültek át.

Hogy egy ilyen betegség rövid idő alatt földrajzilag is mekkora távolságokat képes áthidalni, arról azonban egészen a legutóbbi időkig nem volt fogalmuk a tudósoknak. Erre csak azt követően derült fény, hogy Nicolas Bierne, a Montpellier-i Egyetem genetikusának furcsa rejtélybe botlott a francia ehető kékkagylók (Mytilus edulis) vizsgálata során. Amikor analizálta az állatok DNS-ét, abban egy másik faj genetikai markereit is felfedezte, a csendes-óceáni kékkagylóét (Mytilus trossulus). Persze felmerülhetett volna, hogy a két, egymással rokon faj tagjai egymással párosodtak, amivel viszont az a bökkenő, hogy élőhelyeik nagyon távol vannak egymástól.

Galéria megnyitása

Ahogy Bierne elmondta, sehogy sem értette, hogyan lehetséges, hogy hibrid kagylókat talál, de az egyik szülőfajnak nyoma sincs a francia vizekben. Ezen a ponton aztán eszébe ötlött, hogy az idegen gének talán másként, daganatos sejtek révén kerültek a kagylókba, elvégre Metzger és társai az egyik ilyen betegséget pontosan a csendes-óceáni kékkagylók körében azonosították, igaz, a kanadai partoknál. Bierne sikeresen izolálta is a tumorsejteket a francia kagylókból, és analizálta ezek DNS-ét.

Mint kiderült, azok valóban gyökeresen eltérnek az ehető kékkagylók egészséges sejtjeitől, és sokkal közelebbi rokonságban állnak a csendes-óceáni kékkagylók sejtjeivel.

Időközben Metzgert megkereste egy argentin tudóscsoport is, akik Argentína és Chile partjainál szintén ráakadtak egy fertőzőnek tűnő rákbetegség nyomaira. Nuria Vázquez és társai több olyan kagylóközösséget is azonosítottak, ahol a fertőzöttség szintje akár a 13 százalékot is elérte. Amikor megvizsgálták a tumorsejteket, ugyanolyan szokatlanul gömbölyű sejteket találtak, mint amilyeneket Metzger leírt a fertőző rákbetegségek kapcsán. A DNS elemzése pedig megerősítette, hogy valóban egy fertőző kórról van szó, a tumorsejtek ráadásul ahogy a francia kagylók esetében, szintén egy másik fajtól, a csendes-óceáni kékkagylóktól származnak.

A legnagyobb meglepetésre azonban akkor derült fény, amikor a francia és az argentin szakértők összevetették eredményeiket, és rájöttek, hogy a francia és a dél-amerikai kagylókat fertőző rákos sejtek genetikailag gyakorlatilag azonosak.

Hajó a láthatáron

A kutatók szerint a betegség a következőképpen terjedhetett el. Valahol Kanada környékén egy csendes-óceáni kékkagyló sejtjeiben olyan genetikai változások történtek, amelyek rákbetegséget okoztak nála. Ezek a sejtek aztán kikerültek a vízbe, és a part mentén más kagylókat is elkezdtek megbetegíteni. Metzger és társai ezt a sejtvonalat BTN1-nek nevezték el.

Nem sokkal később aztán egy második helyi kékkagylóban is kialakult egy hasonló rákbetegség, amely szintén terjedni kezdett. Ez lett a BTN2 nevű sejtvonal. Érdekes módon az utóbbiról ugyan biztos, hogy szintén egy csendes-óceáni kékkagylóban alakult ki, nem ebbe a fajba tartozó állatokat fertőz. Hogy Kanada környékén pontosan kik a hordozói, ha még vannak egyáltalán, azt egyelőre nem tudni, de az bizonyos, hogy Franciaországban és Dél-Amerikában létezik a sejtvonal: mégpedig a beteg ehető kékkagylókban és a chilei rokonaikban (Mytilus chilensis).

Galéria megnyitása

Mivel a BTN2 pontos eredete egyelőre ismeretlen, a betegség terjedési útvonalát sem lehet precízen megállapítani. Annyi bizonyos, hogy igen nagy távolságokot tett meg a betegség, legalább két irányba, Európa és Dél-Amerika felé. Metzger és kollégái szerint ez a távolság akkora, hogy áthidalása elképzelhetetlen a hagyományos fertőzési út révén. A sejtek önmaguktól sodródva nem tudták volna megtenni ezt az utat, az áramlatok ugyanis nem tették volna lehetővé az Egyenlítő átlépését, ahhoz pedig túl rövid volt az idő, és túl nagy a távolság a fajok elterjedési területei között, hogy állatról állatra jusson át az óceánon a kór.

A betegség terjedésében ehelyett a szakértők szerint a tengeri hajók segíthettek.

Ezek külső felületén előszeretettel tapadnak meg a kagylók, amelyek ilyen módon nagy távolságokat tehetnek meg, oda is eljutva, ahová természetes körülmények között nem lennének képesek. A szakértők szerint az említett betegség annyira fertőzőképes, hogy elég lehetett, ha egy-egy beteg kagyló eljutott Kanadából Európába és Argentínába: ezek aztán sikeresen megfertőzték a helyi fajokat, amelyek azóta is egymásnak adogatják a tumorsejteket.

Hasonló, emberi közreműködéssel való terjedésre a fertőző nemi kutyatumor történetében is utalnak nyomok. Ahogy a CTVT történetét felderítő Elizabeth Murchison feltárta, a kór hosszú ideig csak a kutyák egy szűk, elszigetelt csoportját érintette valahol Ázsiában. Nagyjából 2000 évvel ezelőtt azonban hirtelen elkezdett terjedni a Selyemút mentén, 500 éve felbukkant Amerikában, a 19. század folyamán pedig gyakorlatilag az egész világon elterjedt, beleértve a távoli szigeteket is. Ez erősen valószínűsíti, hogy a terjesztésében kulcsszerepet játszottak a hajók, amelyeken az emberek kutyákat – adott esetben fertőzött kutyákat – is magukkal vittek.

***

A szakértők meglehetősen biztosak abban, hogy az élővilágban további fertőző rákbetegségek is léteznek, és ezek gyakoribbak, mint ahogy első felfedezésük kapcsán gondolták. A hasonló kórok számára a vízi környezet különösen előnyös lehet, hiszen – ahogy már említettük – ebben az esetben nincs szükség fizikai érintkezésre a transzmisszióhoz, mivel a tumorsejtek maguktól is meg tudják tenni az utat egyik egyedtől a másikig.

Az ezen betegségekre utaló jelek pedig máris ott rejtőzhetnek az összegyűjtött tudományos adatokban is, véli Murchison. Elvégre nem egyszer előfordul, hogy a genetikai elemzések során furcsa, oda nem illő DNS-szekvenciák bukkannak fel, amelyeket aztán egyszerűen szennyeződésnek nyilvánítanak a kutatók, és figyelmen kívül hagyják ezeket. Az új felfedezések fényében azonban könnyen elképzelhető, hogy ezen genetikai töredékek valóban jelen voltak a vizsgált élőlényekben, amelyekbe más fajokból származó tumorsejtekként kerültek át.

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap