A Duke Egyetem és más intézmények kutatóinak köszönhetően új transzplantációs módszerrel bővülhet a szervdonáció, megnövelve az elérhető donorszívek számát. A szakértők nemrégiben közzétett tanulmányukban arról számolnak be, hogy a módszerükkel eltávolított szívek ugyanolyan biztonságosan felhasználhatók szervátültetésnél, mint a hagyományosan bevett eljárások során nyert szervek. Az új megoldás viszont becslésük szerint 30%-kal vagy még többel is növelheti az életmentő szervek elérhetőségét.

Orvosi értelemben halálról akkor beszélünk, ha az agy és/vagy a keringési rendszer működése visszafordíthatatlan megszűnik. Ha csak az agy működése áll le teljesen, akkor a többi testfunkció még egy darabig (olykor egészen hosszú ideig) működtethető mechanikusan, beleértve a keringést is, ami megkönnyíti a donorszervek begyűjtését és optimális felhasználását. Bizonyos szervek ugyanakkor, például a vesék, rutinszerűen kinyerhetők a keringési halál után, bár ez általában kevesebb időt hagy arra, hogy a szerveket életképes állapotban tartsák a transzplantációhoz. Egészen a közelmúltig azonban a beültetésre szánt szíveket mindig az agyhalált követően szerezték be.

Az elmúlt években azonban európai, ausztrál, majd amerikai sebészek sikeresen kezdtek el szívátültetéseket végezni keringési elhalálozás után begyűjtött donorszervekkel is. A módszer olyan technológiákra támaszkodik, amelyek lehetővé teszik, hogy a szív a testen kívül is tovább verjen, miközben a potenciális recipienshez szállítják. Az Egyesült Államokban 2019-ben végeztek először ilyen beavatkozást, majd két évvel később sor került az első ilyen gyermek-transzplantációra is. Az első amerikai transzplantációkat a Duke kezdeményezésével végezték, egy nagyobb klinikai vizsgálat részeként, amely során 20 különböző kórházban tesztelték a módszert. A vizsgálatot a szív testen kívüli működését lehetővé tevő technológiát kifejlesztő TransMedics is támogatta.

Most végre megjelentek ennek a vizsgálatnak a végleges eredményei, és a módszer hihetetlenül ígéretesnek tűnik. Az eredményekről beszámoló tanulmányt a múlt héten tették közzé a New England Journal of Medicine-ben. A vizsgálatban 180, szívátültetést igénylő beteg vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be, hogy hagyományos módon adományozott szívet vagy keringési halál után begyűjtött (úgynevezett DCD-) szívet kapjanak. A kutatók ezután nyomon követték a transzplantáción átesett betegek egészségi állapotát és hosszú távú túlélését.

A DCD-páciensek hat hónapos túlélési aránya – az egyéb kockázati tényezők figyelembevétele után – körülbelül 94% volt, míg a hagyományos transzplantációs csoportban ez az arány 90% körüli volt. Egy szervátültetés még sikeres beavatkozás esetén is rengeteg szövődménnyel járhat. A 30 nappal későbbi súlyos szövődmények száma azonban nem különbözött a két csoport között, ami jelzi az új módszer relatív biztonságosságát.

Az eredmények megerősítik egy európai adatokat is feldolgozó, nemzetközi vizsgálat szintén idén közzétett adatait. Utóbbi során 15 transzplantációs központban 157 DCD-transzplantált és 673 hagyományos szívtranszplantált beteg eredményeit vetették össze. A túlélési arányok gyakorlatilag egyformán alakultak mindkét csoportban: 30 nap után a betegek 97 százaléka, 1 év után 93 százaléka, 5 év után 84 százaléka volt életben, függetlenül attól, hogy milyen forrásból származott a szívük.

„Ez minden akadályt elháríthat a transzplantációs központok elől, hogy elérhetővé tegyék a megoldást betegeiknek. Most már objektív, randomizált adatokkal rendelkezünk, amelyek azt mutatják, hogy mindkét forrású szív egyenértékű” – mondja a tanulmány szerzője, Jacob Schroder, a Duke Orvosi Karának adjunktusa.

A Duke és más kórházak a vizsgálat lezárulta óta is folytatják a DCD-szívátültetések elvégzését. A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly 345 ilyen transzplantáció történt az Egyesült Államokban, idén pedig mostanáig 227 (2022-ben egyébként összesítve rekordszámú, 4111 szívátültetés történt). Schroder és kollégái úgy vélik, hogy A DCD-transzplantációk egyre gyakoribbá fognak válni, most, hogy az eredményeik nyilvánosságra kerültek, így legalább 30%-kal, ha nem még nagyobb mértékben bővülhet a donorállomány. Az új módszer elterjedését ugyanakkor korlátozhatja, hogy a szív testen kívüli működtetése komoly infrastruktúrát igényel, és ahhoz is magas szintű szervezettségre van szükség, hogy az így kinyert szerv időben eljusson a megfelelő beteghez.