1. Bevezető, talentek, felszerelés
A Vikings: Wolves of Midgard az északi mondák és mítoszok gazdag világából merít, műfaját tekintve pedig egy izometrikus nézetű akció-RPG, amelyet a szlovák Games Farm készített. A kampány története nem túl bonyolult, először a kis falunkat fenyegető veszélyeket kell elhárítanunk a testi fenyítés változatos eszközeivel, később viszont egyre növekszik a tét és ellenfeleink mérete, végül pedig egyenesen a Ragnarök, azaz a világvége eljövetelét kell megakadályoznunk. A szokásos sztorit kapjuk tehát, amit viszont remekül feldob a cseppet sem szerény karakterünk szövegelése, aki nem fogja vissza magát, ha beszólásokról van szó. Nemcsak az ellenfeleket, az npc-ket is kiosztja rendesen: szóvá teszi, ha küldetésekkel és feladatokkal nyaggatják, és rájuk szól akkor is, ha túl sokat beszélnek. A női és a férfi karakter szinkronhangja egyaránt nagyon kellemes, és a szövegeik sem teljesen azonosak, ami az újrajátszás szempontjából is pozitívum.
Az arc mindkét karakternél fix, de lehetőségünk van a haj, szakáll, tetoválás testre szabására, és saját klán címert is választhatunk. Az elején kell eldöntenünk azt is, melyik isten kegyeltjei vagyunk, azaz milyen fegyverrel kezdünk: a félkezű Tyr az egykezes fegyverek használóinak kedvez, Thor a kétkezes fegyverekének (balta, kalapács, kard), Loki követői két egykezes fegyvert forgatnak, Skathi az íjászokat segíti, Odin pedig a botot használókat. Választásunktól függetlenül pontjainkat később bármelyik fegyvernemre elkölthetjük, akár többet is választhatunk, nem leszünk egyetlen kaszthoz sem hozzákötve. Arra is van lehetőségünk, hogy csata közben fegyvert cseréljünk, de egyszerre mindig csak kétféle felállás között válthatunk. Ha szigorúan csak a kampányra koncentrálunk, akkor mire végigvisszük, addigra pont egy fegyver ágat tudunk teljesen kimaxolni, ebben az esetben célszerű inkább csak arra az egyre költeni.
Az játékban inkább az akció, mint az, RPG-elemek dominálnak: a talentfa viszonylag egyszerű, és a rajta lévő képességek fejlesztése is csak kötött sorrendben tehető meg. Olyan alap tulajdonságok, mint erő, ügyesség, intelligencia stb. nincsenek, de van néhány statisztikánk, amelyek közül minden szintlépéskor 1%-kal növelhetünk egyet (támadási sebesség, sebzés, életerő, ellenállás az elemekkel szemben, páncél). Ezen kívül főként felszerelésünk segítségével alakíthatunk karakterünkön.
A páncélok típustól függően csak védettségi értékeket és más, minden kaszt számára használható statisztikákat adnak. Alap páncélzatunk két részből, sisakból és testpáncélból áll, ezek típusát is szabadon választhatjuk meg, és nem feltétlenül kell ragaszkodnunk az RPG-kben megszokott felállásokhoz. Én elsőre íjásszal, többnyire a legkönnyebb (cloth) páncélban vittem végig a kampányt, és nem kerültem emiatt bajba, de nyomulhatunk akár varázslóval is nehéz páncélzatban, vagy más variációkat is szabadon is kipróbálhatunk. A nehéz vértek nagyobb védelmet nyújtanak, viszont hátrányuk, hogy sokkal lassabban mozgunk bennük, és képességeink is lassabban regenerálódnak. Fegyvereinket és páncéljainkat rúnákkal módosíthatjuk, melyek között vannak olyanok is, amelyek a mozgási sebességünket növelik, vagy a képességek lecsengési idejét csökkentik. Ezekkel együtt, egy kis kísérletezéssel már meg tudjuk találni azt a páncélt, amit a legjobbnak érzünk az adott karakterhez.
A testpáncél és a sisak mellett öv, egy gyűrű és egy kiegészítő módosítják még statisztikáinkat sebzés, crit növelés, regeneráció, életerőszívás és hasonló finomságokkal. Kedvencem az utóbbi volt, amikor sikerült eleget összeszedni belőle, akkor jóval kevesebb gondom volt az életerő maximumon tartásával.
Gyógyulásunkról még egy külön tárgy, a totem is gondoskodik, ebből érdemes mindig a legjobbat beszerezni. Nem leszel tetem, ha van nálad totem! (bocs) A különböző totemek nemcsak erősségben de a felhasználható töltetek számában is különböznek, illetve rajtuk is lehetnek hasznos statisztikák. Újratöltésükről a pályákon található töltőállomások gondoskodnak. Nekem tetszett ez a megoldás, így nem kellett folyton gyógyitalokért rohangásznom a kisboltba.
A tárgyak közül a kedvenceim a talizmánok voltak, ezek olyan erős varázstárgyak, amelyek tulajdonképp egy-egy ütős extra képességnek felelnek meg. Van közöttük tüzes, jeges bigbadabumm, idézhetünk vele lényeket, akik mellettünk harcolnak (közülük az arany vaddisznó volt a legjobb), de van olyan is, ami gyógyít, miközben az ellenfeleket sebzi. Talizmánból csak korlátozott számú található a játékban, mindegyik legendás, és ez az egyetlen tárgyfajta, amelyet nem tudunk készíteni, ezért érdemes mind megtartani, és a helyzettől függően kiválasztani a legjobbat.
2. Harcrendszer, irányítás, kezelőfelület
Az alap támadás mellé öt speciálisat kapunk, ehhez jön még a talizmánhoz tartozó képesség. Ha már elég vért ontottunk és felment bennünk a pumpa, bekapcsolhatjuk berserker dühünket, és egy időre szépia tónusba váltva, felturbózva élhetjük ki pusztító hajlamainkat. Külön érdekessége a játéknak, hogy az ellenfelekből hulló vért összeszedve gyógyulunk, és a tapasztalati pontokat is ebből kapjuk - minden cseppje kincs, a zsákmány mellett ezt is szorgalmasan fogjuk porszívózni. A dupla, tripla és multi gyilokért extra tapasztalati pontok járnak, de talentekkel is növelhetjük a kiömlő vér mennyiségét.
A harcot nagyon élveztem, gyors volt, pörgős, és a zene is adta hozzá az adrenalint. A pályák végén külön csatát kell vívni az aktuális főgonosszal, ezek a harcok is jól sikerültek, bár volt köztük néhány, ami bugosra sikeredett, remélhetőleg ezeket javítani fogják.
Érezhető, hogy az irányítást alapvetően kontrollerhez tervezték, a billentyűzetes, egeres csak utólag került be. A csaták valóban jobban irányíthatóak kontrollerrel még PC-n is, kelléktárunk kezelése viszont igen körülményes vele. Szerencsére úgy oldották meg, hogy mindkettőt használhatjuk és könnyen válthatunk közöttük, ha megnyomunk egy gombot a kontrolleren, automatikusan átvált a hozzá tartozó kezelőfelületre a játék, és fordítva - ez viszont nem vigasztalja a kontrollerrel nem rendelkező PC-seket és az egér nélküli konzolosokat sem.
A kereskedelem mindkét módban körülményes, túl sokat kell feleslegesen kattintgatni, ha el akarunk adni egy-egy tárgyat. Kereskedőnknél egyesével lehet csak alapanyagokat vásárolni, így amikor 300 db vas hiányzott egy fejlesztéshez, inkább elmentem farmolni. Még egy dolog, amin remélem, hogy a jövőben javítani fognak.
3. Szakmák, játékmódok
Felszerelésünket nem mi magunk készítjük, hanem specializált szakembereink, akikkel kalandozásaink közben ismerkedtünk meg és kis falunk épületes tagjaivá váltak. Van fegyverkovácsunk, páncélkészítőnk, skaldunk (ő készíti az "egyéb" kategóriájú felszereléseket) és egy igen lusta rúnamesterünk, aki nem tud rúnákat készíteni, csak ráforrasztani őket a cuccainkra. A játék utolsó harmadában egy kereskedő is csatlakozik a társasághoz, akinél többek között vehetünk rúnákat és alapanyagokat is, de legnagyobb előnye mégis az, hogy mindent eladhatunk nála. Ez azért jelent könnyebbséget, mert egyébként minden mester csak a saját szakterületéhez tartozó cuccokat hajlandó megvenni, ami miatt sokszor fogunk falunéző körtúrát tenni. Az eladott tárgyak értékét pénzben és alapanyagban kapjuk meg, azaz a mesterek rögtön szétkapják őket, így a visszavásárlás funkciót ebben a játékban elfelejthetjük.
Szakembereink műhelyeit továbbfejleszthetjük a pályákon gyűjtögethető alapanyagok felhasználásával. A nagyvilágban nemcsak a hordókat, ládákat lehet szétverni, hanem szinte mindent a talicskáktól a kisebb kunyhókon át a sírkövekig. Öröm volt törni-zúzni, bár az íjjal, nyílvesszőkkel történő favágásnál egy kicsit felszaladt a szemöldököm.
A mesteremberektől csak véletlenszerűen generált tárgyakat vehetünk, hasonlóakat, amelyekkel kalandozásaink során is tele leszünk. A tervrajzok csak irányadóként működnek: egy páncélnál például előre láthatjuk, hogy nagyjából mennyi védettséget ad, hány rúna hely illetve extra mágikus tulajdonság lehet rajta, de a többi a szerencsén múlik. A szakmáknál úgy éreztem, hogy inkább csak hiánypótló szerepet töltenek be, kipótolhatjuk készletünket egy kicsivel jobb tárggyal, ha ép nem volt szerencsénk és nem esett a zsákunkba kalandozás közben valami hasznos. A tárgyak elkészítése szerencsére nem fogyaszt túl sok alapanyagot, lehet kísérletezgetni, ha nem pont az a tulajdonság jött ki, amit szerettünk volna.
A játékban a legendás és az artifact felszerelések készültek csak kézzel, az előbbieket általában könnyebb megtalálni, az utóbbiakért viszont már keményebben meg kell dolgoznunk. Az artifact fegyverek három részből állnak, minden darabjuk más pályán szerezhető meg logikai fejtörők megfejtésével illetve nagyobb szörnyek megölésével. Ezek a darabok mindig fix helyeken vannak, jó észben tartani, hogy hol, újrajátszásnál (New Game +) ugyanis a játék minden felszerelésünket elveszi, csak a szintünk és megtanult képességeink maradnak meg. Az újrajátszás ebben a formában nem nyerte el igazán a tetszésemet. Az ellenfelek erősebbek voltak, a szintünk pedig önmagában, megfelelő felszerelés nélkül nem sokat ért, úgy éreztem, jobban járok, ha a többi fegyver kipróbálásához inkább új karaktert indítok.
Miközben a sztorit követjük, és sorban végigmegyünk a kampányhoz tartozó pályákon, van még más lehetőségünk is a fejlődésre. Az egyik a Trials of Gods, ahol egy zsebkendőnyi helyen kell a hullámokban jövő ellenfelekkel harcolni. A másik a vadászat, ami a már teljesített pályák valamelyikén történik, ahol az ott élő őshonos lényeket ölhetjük újra halomra. Ilyenkor természetesen a sztoriban szereplő fő ellenfelek már nem lesznek ott, de szabadon öldökölhetünk és porszívózhatjuk a gazdag zsákmányt. A térképek újrafelhasználása egyébként a kampány során is többször előfordult, de ezt nem éreztem nagy problémának, a történet mindig jól indokolta, miért kell visszamennünk, és a körülményeken illetve a pályák kinézetén is variáltak mindig valamit (nappal/éjszaka, más ellenfelek, új kincsek stb.). Annak viszont jobban örültem volna, ha kampányt kiegészítő játékmódok változatosabbak (pl. véletlenszerűen generált pályák).
Lehetőség van a kampány többjátékos módban való végigjátszására is, de csak két játékossal, és csak online. Egy LAN-os illetve egy osztott képernyős mód még igazán beleférhetett volna. Nehézségi fokozatból négyet kapunk (paraszt, harcos, jarl, einherjar), melyeket a mitológiához illően neveztek el. Bármelyikhez külön bekapcsolható a Valhalla mód, amelyben a halál végleges.
4. Összegzés
A játék hangulatosra sikerült, ügyesen merít az északi mitológiából és a mesékből. A grafikára nincs panaszom, elégedett voltam a pályák kinézetével és a karakterem külsejével (és cseppet sem finom modorával) is. Az RPG részek viszonylag egyszerűek, de teszik a dolgukat, a csata pörgős. A kitűnő kísérőzene, amely a Dynamedion munkája, időnként az északi sámánokat idézi, máskor pedig úgy hangzik, mint az Apocaliptica (Metallica csellón, ha valaki nem ismerné), ez is sokat hozzáad az egyedi hangulathoz.
A játék messze nem tökéletes, rengeteg dolgon lehetne még finomítani, és bugok is akadnak benne, viszont baromi jó agyatlan csihipuhi - rendkívül addiktívnak találtam (közel 30 órát töltöttem vele és még többet fogok), és a hibái ellenére is nagyon jól elszórakoztatott. A műfaj rajongói, akik szeretnének egy laza kis hack and slasht valószínűleg élvezni fogják, de mindenképp azt tanácsolom, hogy a megvásárlásával várjatok még, a magas ár (megjelenéskor 44,99 Euro), és a javítandó hibák miatt.
