Vietnám vezetése kitűzte célként, hogy az országot 2050-re meghatározó szereplővé fejlesztik, már ami a félvezetőiparban betöltött szerepét illeti, ennek érdekében meg is teremtik a feltételeket ahhoz, hogy tőkét vonzzanak az országba, elérhető legyen a működéshez szükséges képzett munkaerő, illetve az infrastruktúrát is felfejlesztik, hogy az megfeleljen a jövő igényeinek. A következő évtizedekben tapasztalható sávos fejlesztési tervek eredményeként összesen három félvezetőgyártó üzem épülhet az országban, számos chiptervező vállalat jöhet létre, valamint chiptokozással és chipteszteléssel foglalkozó üzemegységek is szép számban épülnek majd.

Az első fázisban, ami a 2024-től egészen 2030-ig terjedő időszakot öleli fel, arra fókuszálnak majd, hogy az ország erősségeit bevetve külföldi tőkét vonzzanak be a félvezetőipari kutató, tervező, gyártó, illetve tesztelő ágazatok létrehozásához szükséges kompetenciák rendelkezésre állásához. Az első fázis végére a tervek szerint legalább 100 chiptervező vállalat jöhet létre, megépülhet egy félvezetőipari üzem, valamint tíz darab chiptesztelő és chiptokozó üzem is elkészülhet. Ebben az időszakban 20 milliárd dollár feletti árbevételt várnak a növekvő pályára álló helyi félvezetőiparban, valamint 50 000-nél is több mérnök és végzett mérnökhallgató jelenhet meg a munkaerő-piacon. Az elektronikai iparág 2030-ra a 225 milliárd dolláros árbevételt is meghaladhatja, ami valószínűleg annak is köszönhető majd, hogy további elektronikai összeszerelőüzemek épülnek majd a meglévőek mellé.

A második fázis folyamán újabb 50 000 félvezetőipari mérnök és frissen végzett mérnökhallgató érkezik a munkaerő-piacra, ez már a 2030 és 2040 közötti időszakra vonatkozó vízió. A terv szerint a belső forrásokat és a külföldi forrásokat kombinálva továbbra is fejleszteni fogják az iparágat, amelynek eredményeként legalább 200 új chiptervező vállalat jöhet létre, felépülhet két új félvezetőgyártó üzem, valamint 15 új üzemet is felhúzhatnak a chipteszteléssel és chiptokozással kapcsolatos feladatok teljesítésére.

Az emberi erőforrások fejlesztése kritikus lépcsőfok ebben a fázisban, ennek köszönhetően ugyanis 50 000-ről egészen 100 000-re növekedhet a képzett félvezetőipari szakemberek száma az országában, vagyis a képzett munkaerő rendelkezésre állhat ahhoz, hogy a szektor fejlődése biztosított legyen. Az félvezetőipar árbevétele ebben a szakaszban már átlépheti az 50 milliárd dolláros éves szintet, a hozzáadott érték hatása pedig 15-20%-os lesz. Az elektronikai iparág éves árbevétele ebben a szakaszban 485 milliárd dollár felett helyezkedhet el, ugyancsak 15-20% hozzáadott értéket feltételezve.

A következő, azaz a harmadik fázis már 2040 és 2050 között esedékes, ekkor újabb 300 chiptervező vállalat jöhet létre, megépülhet további hat félvezetőgyártó üzem, valamint további 20 darab chiptervező és chiptesztelő gyáregység is „kinőhet a földből”. Ha a terv sikerül akkoriban már 600 chiptervező vállalkozás működik majd az országban, ezzel vezető szereplővé válhat a félvezetőipari kutatással és fejlesztéssel foglalkozó országok rangsorában. A harmadik fázisban 100 milliárd dollár fölé emelkedhet a félvezetőiparból származó teljes éves árbevétel, fokozva az önállóságot. Az elektronikai iparág összesített éves árbevétele 2050-re elérheti és meg is haladhatja az 1 billió dolláros szintet, a hozzáadott érték mértéke pedig 10% és 25% között helyezkedik majd el.

Vietnámban már most is található chiptesztelő és chiptokozó üzem, amit az Intel üzemeltet, ezzel együtt pedig több elektronikai vállalat is üzemeltet összeszerelő gyáregységeket az ország területén. Számos fontos iparági szereplő eszközölt már nagyobb befektetéseket az országban, így például a Samsung Electronics, az Intel, az ASE, az Amkor, a Texas Instruments, az NXP, az ON Semiconductor, a Qualcomm, a Renesas Electronics, a Marvell, az Infineon, illetve a Synpsys is, ami azt mutatja, bíznak az ország növekedési potenciáljában. Még az Nvidia is érdeklődést mutatott Vietnám iránt az elmúlt év folyamán.

A siker érdekében persze számos kihívást kell még leküzdeni, például az energiaellátással, az alacsony bérekkel, illetve a műszaki infrastruktúrában rejlő szakadékokkal kapcsolatban. Amennyiben ez sikerül, az növekedési pályára állíthatja az országot a félvezetőiparban is, már ha minden a tervek szerint halad és a befektetők továbbra is látnak majd fantáziát az országban és a térségben.