Az első mechanikus szívpumpát több mint 50 évvel ezelőtt ültették be egy olyan betegbe, akinek szíve önállóan nem volt képes kellő hatékonysággal keringetni a vért. Az ilyen eszközök azóta rengeteg ember életét mentették meg. December óta közéjük tartozik Ismail Tursunov is, aki azonban már a VAD-ok egy egészen új generációját hordozza testében.

A végső stádiumú szívelégtelenségben szenvedő beteg szívébe ugyanis egy vezeték nélkül tölthető pumpát ültettek be az orvosok, amivel kiküszöbölték a legjelentősebb, az ilyen eszközök kapcsán életveszélyes hibalehetőséget. A hagyományos VAD-ok ugyanis az elektromos hálózatról vagy egy külső akkumulátorról működnek a beteg hasfalán át kivezetett vezetéken keresztül.

A szívpumpás betegeknél ezért mindig kell, hogy legyen néhány pótakkumulátor, hátha az éppen használt lemerül, és nincsenek konnektor közelében. Ilyen esetekben nagyjából 15 percük van arra, hogy lecseréljék az energiaforrást, mielőtt a pumpa megszűnik működni. A vezeték környéke ráadásul a fertőzések melegágya, így a betegeknek nagyon kell figyelniük, hogy időben észrevegyék a legkisebb problémákat, és kezeljék azokat.

Tursunov szívpumpája viszont nincs kivezetve, mert vezeték nélkül tölthető, köszönhetően egy izraeli cég, a Leviticus Cardio fejlesztésének. A beteg mellkasába a pumpán kívül be van ültetve egy indukciós tekercs, egy akkumulátor és egy belső kontroller is. A készülék egy töltéssel nagyjából 8 órán keresztül működik, és ha merülőben van, a beteg csak felvesz egy speciális mellényt, ebben van a külső tekercs, és az elektromágnesesen feltölti a belső akkut.

A VAD töltöttségét egy csuklóra szerelt monitor követi nyomon, amely jelez, ha az akku töltöttsége alacsony, vagy ha meghibásodás lép fel. A biztonság kedvéért Turnsunovot egy töltőkábellel is „felszerelték”, amelyet egy, a füle mögé beültetett csatlakozóhoz vezettek ki, így kevésbé hajlamos a fertőzésekre, mint a hasfali vezetékek. Vezetékes töltésre azonban egyelőre egyszer sem volt szükség.

A hasonló vezeték nélküli megoldások orvosi alkalmazásával korábban az volt a probléma, hogy nagyon melegedtek, így a belső tekercs töltés közben hajlamos volt lassan megfőzni a környező szöveteket. A fejlesztőknek azonban sikerült megoldaniuk ezt a problémát, így az újfajta VAD gondok nélkül működik. És egyrészt csökkenti a fertőzésveszélyt, másrészt szükségtelenné teszi, hogy a betegnek folyamatosan egy külső energiaforráshoz kelljen csatlakozni. Naponta párszor persze erre is szükség van, de ideje nagy részében tudomást sem kell vennie a beültetett készülékről.