Az autó- és vezetésszimuláció olyannyira külön világ, hogy a műfaj rajongói között sokan nem is játszanak videojátékokkal, kizárólag a vezetés élményét szeretnék megidézni és átélni otthonuk kényelmében. Ehhez nyújt többé-kevésbé megfizethető lehetőséget a T300, a veterán modell ugyanis a komolyabban vehető szimulátorkészletek előszobájában foglal helyet, olyan vetélytársakkal együtt, mint pl. a korábban a Tech Vibes lapjain is szereplő Logitech G29. Ez tehát jóval több mint egy dizájnos gamepad vagy egy drága kontroller, de az eSportolók és a hardcore felhasználók valószínűleg többet is költenek a szenvedélyükre. Aktuális próbaköröm alanya nem mondható fiatal versenyzőnek, hiszen a több kiadást is megért T300 eredetileg 2014-ben került forgalomba, így az RS verziót is beleértve idén lépte át a tizedik évét. Ahogy legutóbb a Logitech kormányáról, úgy erről is elmondható, hogy bár mostanáig csak minimális fejlesztésekkel látták el, mégis szépen kiállta az idő próbáját. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy ez minek köszönhető - például a cserélhető kormánykeréknek vagy PlayStation támogatásnak - mindenesetre nem lehet elvitatni tőle, hogy egy időtálló és keresett termékről van szó.

A többféle kiadásban is forgalomba hozott készlet az évek során csak minimális eltéréseket mutatott fel az alapmodellhez képest, először is különböző kormánykereket kapott, illetve a GT Edition egy kuplunggal is megtoldotta az eredetileg két pedálos készletet. Az általam is kipróbált GT Edition 2016-ban, az aktuálisan futó Gran Turismo játékhoz igazítva mutatkozott be, mostanra pedig lényegében csak annyi változott rajta, hogy kompatibilis lett az aktuális PlayStation generációval, az 5-ös számú szériával is. Ez mai napig komoly fegyverténye a T300-as modellnek, mely a legtöbb hasonló termék esetében elérhető PC-s támogatás mellett, a kezdetek óta kifejezetten a Sony konzolját támogatta.

Ez az összeférhetetlenség sajnos a kontrollerek és konzolos kiegészítők gyakori velejárója, így az Xbox-os felhasználóknak a gyártó a TX modellt ajánlja. Ezt a termék tehát kifejezetten azon kezdő érdeklődők számára ajánlják, akik nem kívánnak százezreket, vagy még többet beleölni az első szimulációs élményükbe, ugyanakkor többre vágynak a haptikus visszacsatolás jópofa trükkjénél, a pénzükért egy magabiztos készülékre és kellemes első élményekre vágynak. Amellett, hogy ezt megkaphatják-e a T300RS-től, a legnagyobb kérdés az, hogy az elmúlt évek során elterjedt technológiai fejlesztések, illetve a több ponton is modernizált szimulátor-formula ismeretében megéri-e még mindig ezt a klasszikus megoldást választani, esetleg érdemes mégis egy komolyabb szettre gyűjteni.

Csomagolás, tálalás és dizájn

Mielőtt a rendesen telezsúfolt dobozba tekintenénk, vegyük szemügyre a doboz külső borítását. A gyártó a biztonság kedvéért egy extra kartonba is belerakta a színes termékdobozt, így komolyabb horzsolások nélkül érkezett meg, hogy nekiállhassak a kicsomagolásnak. A korábbi kiadásoknál ez talán kevésbé volt hangsúlyos, azonban a PS5-re is felkészített kiadás már messziről hirdeti magát a jól ismert, Sony-s kékkel gazdagon díszített dobozával, közelebbről pedig a több ízben is szereplő PlayStation feliratokkal és karakterjegyekkel.

Összességében a csomag dizájnja egészen hívogató és esztétikus, szemből nézve a bázisba ágyazott kormány látható, de saját oldalt kapott a T3PA-GT pedálsor is, illetve a hátoldalon a bázisban rejlő mechanikát ecsetelik nekünk. A fényes külsejű karton klasszikus, semmi extrém vagy exkluzív, viszont a dizájnt megfelelően modernizálták a friss vásárlóközönség számára.

A lényeg persze a fedlapot felnyitva tárul csak elénk, amit meglátva azonnal sejthetjük, hogy egy kevéske Lego-zásra is szükség lesz, mielőtt elindíthatjuk a kedvenc versenyjátékunkat. A szimulátorokkal kacérkodó vásárlók nagyobb része valószínűleg számít erre, aki viszont azonnali Plug & Play élményre vár, az a startot jelző kürtszó megszólalása előtt készüljön fel a megkerülhetetlen szerelgetésre. Természetesen minden nagyobb összetevőt külön is becsomagoltak, először pedig a kormány fogad minket, néhány kiegészítő eszköz társaságában, melyek szükségesek az asztalra történő rögzítéshez. Alul egymásra fektetve a bázis és a pedálok kaptak helyet, némi extra kartonpapírral elválasztva őket egymástól, a kéretlen súrlódások elkerüléséhez.

Miután mindenről lekerültek a műanyag tasakok, szemügyre vehetjük a dizájnt és az anyaghasználatot. Nos, az már biztos, hogy ami a bázist illeti, meglátszik rajta, hogy nem tegnap került le a tervezőasztalról, a legjobb szó talán az "oldschool" lenne rá. Ez nem csak a stílusra, de az anyaghasználatra is igaz, a nem túlzottan megnyerőre sikerült burkolat kopogós műanyagja kissé olcsó hatást kelt. Némi súlya természetesen van, de sérvet nem fogunk kapni miatta.

Az első benyomás persze csalóka, mert egészen masszív darabról van szó, mely a dobálást vagy földre ejtést nyilván nem veszi jó néven, de alapvetően egy olyan készüléknek tűnik, ami akkor is pöccre indulna, ha hosszú évekig porosodna a szekrényünkben. A bal oldalán egy gombbal válthatunk a PC és a PS4-PS5 üzemmódok között, a jobb szélén pedig egy L3 és egy R3 gomb található.

Egy sor extra rögzítőelemet is kapunk mellé, melyeket a bázis aljához kell csavaroznunk, így kapaszkodik majd az asztalunk szélébe. Ez a megoldás ugyan nem a legkényelmesebb, főleg, ha nincs állandó helye és minden alkalommal le kell szerelnünk a helyéről, de ha ügyelünk rá, hogy ne szorítsuk rá túlzottan, akkor a műveletsor megszokható lesz. Emellett rögzíthető komolyabb szimulációs kerethez is, tehát nem vagyunk az íróasztalunkra kényszerítve. Sajnos ennél is kellemetlenebb volt a tekergetés és feszegetés a kerék rögzítésekor.

Számos modernebb termék esetében ez a művelet egyszerűen és gyorsan végrehajtható, mert lényegében csak a helyére kell pattintani a kereket, a T300RS esetében azonban frusztrálónak és kényelmetlennek találtam. Az odafigyelés mellett egy csavarhúzóra is szükség lesz, továbbá a rögzítéshez szükséges csavar kijöhet a helyéről, szóval kieshet és el is gurulhat. Ezt jó esetben elég lesz egyszer megtennünk, a tartása pedig megfelelően szoros és stabil volt. Kisebb gyerekeknek alapvetően nem ajánlott bíbelődni vele, de az idősebbek számára sem lesz egy nagy élmény.

A régimódi hangulatot csak tovább erősítik az olyan csatlakozók, mint amivel a kormánykerék közvetíti az inputjainkat, vagy a pedál esetében alkalmazott RJ12-es telefondugó. Utóbbi kifejezetten szokatlan lehet az USB-s kütyükhöz szokott felhasználóknak, de legalább el tudjuk képzelni róla, hogy ha megsérülne, a probléma egy kis blankolással és egy új csatlakozófejjel simán orvosolható lehet. A pedálokat szintén műanyag talpazatba ágyazták, ebben tehát nem tér el a Logitech G29-től és szintén kissé olcsó benyomást kelt.

Az elmozdulás és csúszkálás ellen 3-3 gumitalp hivatott küzdeni, de szerencsére megtaláljuk rajta a szükséges rögzítőpontokat, melyek segítségével megfelelő állványra vagy pilótafülkére applikálható. Míg a műanyag talp nem az igazi, addig a három fém pedál jól mutat és szépen kidolgozott, felületük kellően széles és a köztük lévő távolság is elég nagynak tűnik, akár a nagyobb talpú felhasználók számára is.

A kormánykerék alapvetően jól mutat, letisztultabb és igényesebb megjelenésű a Logitech G29-nél, de ez sem egy hatalmas darab, így ezen a téren is összehasonlíthatók. A nagyobb kezű pilóták tehát kétszer is gondolják meg a dolgot, a hozzám hasonlóan kisebb kezű felhasználók vagy gyerekek számára viszont ideálisnak tűnik. A kidolgozottsága kifejezetten igényesnek mondható, középen pedig a Gran Turismo logója is jelzi, hogy melyik kiadás előtt ülünk. A kerék külső peremét körbeölelő borítás feszesebb és masszívabbnak is tűnik a G29 lazább szöveténél, ahogy a szálcsiszolt fém elemek és a rikító színeket nélkülöző gombok egysége is komolyabb hatást kelt. Első fogásra is kényelmes, alapvetően akinek a méret passzol az igényeihez, valószínűleg elégedett lesz vele.

Kalibráció és felhasználói élmény

A gombkiosztás lényegében a klasszikus PlayStation kontrollereket hivatott utánozni, 9 funkciógombbal és egy D-paddel a fedélzeten. A gombok és a négyirányú vezérlő stabilan és feszesen ülnek a helyükön, megfelelő lenyomási élményt adnak, igazából ez teljesen rendben van. Ami extrának mondható az a két lengőváltó kar a kerék mögött bal- és jobb oldalon. Ezek szintén pozitív benyomást tettek rám, mert jól kivitelezettek, használatuk pedig könnyed és intuitív, kellemes klikkelő hanggal megtámogatva a jól definiált érzékelési pontot. A kormány fogása ezekkel együtt kifejezetten kellemes volt, köszönhetően a feszes gumiborításnak, amit az előbb is dicsértem. Nem kizárt, hogy bizonyos vezetési élményt nem támogat megfelelően, de alapvetően igényes és jól összerakott része ez a nagy egésznek.

Ami a pedálokat illeti, a G29-cel ellentétben itt egyik lenyomása sem igényel különösebben nagy erőt a részünkről. Ezt alapvetően furcsálltam, főleg annak tekintetében, hogy ezt nem is igazán módosíthatjuk. A T300RS alapvetően nem a kifejtett erőt vizsgálja, inkább a pedálok lenyomásának hosszára reagálnak, ami kétségtelenül nem a legmodernebb megoldás. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz lett volna őket használni, de aki ennél komolyabbra vágyik, az csalódhat a Thrustmaster termékében. Ugyanakkor míg a készlet összeszerelése alapvetően nem éppen gyerekeknek való program, a pedálok esetében kifejezetten a fiatalabb közönség jutott eszembe, kisebbek számára ez kifejezetten jó kezdőszett lehet.

A bázisállomás szintén oldschool megoldás, a kefe nélküli ipari motorja dupla szíjhajtással dolgozik, ami 2016 körül még teljesen rendben volt, nyolc év múltán azonban kissé elavultnak nevezhető. A közvetlen motorhajtás, avagy Direct Drive erősebb, gyorsabb és precízebb, továbbá nem jellemzi a szíjhajtásnál tapasztalható elöregedés és lazulás sem, mely intenzív használat esetén akár hónapokon belül jelentkezhet. Ez a klasszikus belső szerkezet hűtést is igényelt, azt viszont a számlájára írhatom, hogy nem volt kifejezetten zavaró vagy fülsüketítően hangos, fejhallgatóban konkrétan fel sem tűnt, hogy még az aktív hűtés is ott duruzsol a burkolat alatt.

Az újabb, illetve modernebb bázisok, illetve szettek többsége már Direct Drive-ot használ, ugyanakkor a 4 Nm-es csúcsnyomatékával meghaladja az egyik legközelebbi vetélytársának, a G29-nek a képességeit. Nem is beszélve az ott tapasztalt erős zajról, melyet a fogaskerekes motorhajtás okoz és az ott szintén elmaradt fejlesztés gyakorlatban is tapasztalható jele. Ezen a téren a Thrustmastert érzem jobb választásnak, a szíjhajtás hiába idejétmúlt, összességében a T300RS kifinomultabb, vezetési élmény és összesített felhasználói élmény tekintetében is.

A kormány alapvetően gyorsan reagált és megfelelő erővel tartott ellen, de a fizikai reakciók keltette élmény jelentősen gyengült, amikor az enyhébb jelenségek vagy finomabb részletek visszaadásával kellett dolgoznia. A bukkanók, úthibák vagy eltérő textúrájú felületek a szíjhajtású kormányok számára szó szerint nehezebb terepet jelentenek, ám ez összességében nem volt komoly hatással a teljesítményemre, mely alapvetően a világ legkomolyabb felszerelésével is leginkább hervasztó lenne. Egy tapasztalt sofőr ezzel is kiváló teljesítményre képes, ugyanakkor érezhető, hogy ennél már találhatunk jobb, pontosabb és nem utolsó sorban izmosabb ajánlatokat, mely az igényes felhasználók számára vízválasztó lesz.

Az összeszerelést követően én PC-vel használtam, így első utam a termék hivatalos oldalára vezetett, ahol drivert kerestem hozzá. Bár a Windows 11 volt kedves felismerni, a finomhangolást és a firmware frissítését lehetővé tevő szoftver beszerzése így is ajánlott. A simán csak Control Panelre hallgató segédprogram szintén régimódi, ám ezt a legkevésbé sem róhatom fel neki, hiszen egy szimpla, de lényegre törő felületet kaptam, mely nem zabálja feleslegesen a memóriát. A készülék a legfrissebb firmware-rel érkezett, így ezzel nem volt dolgom, de nem kizárt, hogy ennyi év után is érkezik majd hozzá valami.

Ugyanitt tesztelhető a Force Feedback funkció, módosítható a forgathatóság és részben a különböző játékbeli történésekre adott fizikai visszacsatolás mértéke is. Utóbbira komolyabb ráhatásunk az adott játékban vagy szimulátorban lesz, mindenesetre a kezdő felhasználók számára nem lenne rossz egy vizuálisabb segédanyag, esetleg egy magyar nyelvű magyarázófunkció, de úgy tűnik, hogy a szimulátoros élményhez muszáj lesz megtanulnunk a zsargont, méghozzá angol nyelven. Itt talán megérdemel néhány kreditet a Logitech szoftvere, mely felhasználóbarátabb, vizuálisan megnyerőbb ennél.

Fontos, hogy PC-s felhasználók számára zavaró lehet, amennyiben egy játék alapvetően csak az Xbox-os kiosztást ismeri, hiszen a PS-nél eltérő jelölésekkel találkozunk. Ez pl. a Dirt 5 esetében igényelt némi megszokást, de ezen felül minden funkcióhoz megvolt a megfelelő gomb a kormányon, csak meg kellett találni őket. Az Asetto Corsa is gond nélkül felismerte a kormányomat, viszont előre definiált profilt nem kínált fel hozzá, így a finomhangolás és a gombkiosztás beállítása hosszabb időt vesz majd igénybe, nem lesz elég a már meglévő értékeket az igényeinkhez hangolni. Kezdő felhasználóknak a rajongói fórumok átböngészését javaslom, több tippet és beállítási útmutatót találhatunk, hogy végül az elérhető legjobb vezetési élményt kapjuk.

Kell ez nekem?

A Thrustmaster sok éve elérhető T300-as kormányai kiálták az idő próbáját és ez alatt nem csak azt értem, hogy még mindig kaphatók. A dupla szíjhajtásos motorral dolgozó bázis alapvetően teljesíti azt, amire hivatott, tehát megfelelő kontrollt biztosít a virtuális járművünk fölött. A reakciódiő jó, az autóra ható erőket zömében megfelelően közvetíti, tehát alapvetően megbízhatóan működik. A vezetési élménnyel én elégedett voltam, tehát nem mondhatnám, hogy bóvli kategóriáról van szó, ugyanakkor kétségtelen, hogy kissé eljárt fölötte az idő. Ami a pozitívumokat illeti, a PlayStation kompatibilitás mindenképp jó pontja, hiszen egy megbízható szettről van szó, mely mindig a Sony-s közönség rendelkezésére áll, ráadásul a kormánykerék is cserélhető. A szereléssel járó művelet viszont erős gyenge pontja, ha valamit átgondolhattak volna az újabb kiadásokhoz, az például a felhasználóbarát hozzáállás.

Az összeszerelését semmiképp, de a használatát én inkább a fiatalabbak, gyerekek számára ajánlanám, elsősorban a puhább pedálok miatt, ahogy a bázisnak is megvannak a fizikai korlátai, a jobb teljesítményre vágyók többnyire nem is veszik komolyan az ehhez, vagy a G29-hez hasonló eszközöket. A kormánykerék nagyban javít az összbenyomáson, mely a bázis terén elég vegyes, a pedál terén pedig leginkább elfogadható. A piacon többek között elérhetők a Moza és a Fanatec megoldásai, melyek valamivel talán költségesebbek, de hosszú távon jobban járhatunk velük, legyen szó a meghajtásról vagy az általános anyag- és összeszerelési minőségről. Fém alkatrészek, precízebb kidolgozás, részletesebb vezetési élmény, mind-mind olyan részletek, amik terén nem brillírozz a Thrustmaster termékcsomagja. Egy leárazáskor viszont nem elvetendő, például fiatalabb felhasználók számára jó indulás lehet, ha viszont a szülők között is van érdeklődő, érdemes komolyabb ajánlatban gondolkodni.

A megbízhatóságát azonban minden elmaradottsága és faragatlansága ellenére is érdemes elismerni. Tíz éve tartó pályafutása alatt számtalan játékost vezetett be a szimulátoros versenyzés világába, akiknek egy része a mai napig is megelégszik a T300 által nyújtott élménnyel, míg sokan mások tovább léptek a modernebb vagy akár professzionálisabb megoldások felé. Stabil ajánlat egy folyamatosan változó piacon, melynek megvannak a pozitívumai. Tudjuk mit várhatunk tőle, ahogy azt is, hogy azt megbízható módon szállítja.