Január 12-től kezdve kérvényezni lehet az ICANN-nél (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) az új általános legfelső szintű tartománynevek (generic top level domain, gTLD) elfogadását, írja az Economist. Ezekből pillanatnyilag mindössze 21 van (a 22. a .arpa, amely a világháló technikai infrastruktúrájának kezeléséért felelős oldalakat foglalja magába), és többnyire egy jól meghatározott kör használja mindegyiket: a .edu az Egyesült Államok egyetemeinek neve, a .aero a légitársaságoké, a nemrég indult .xxx a pornográf tartalmú oldalaké, és így tovább. Közülük mindössze négy ‒ .com, .org, .net, .info ‒ használható szabadon. Nemzetköziségre törekvő weboldal-tulajdonosok gyakran preferálják ezeket az országkód szerinti nevekkel szemben, bár arra is van példa, hogy egy országkód szerinti legfelső szintű tartománynév (ccTLD) lett nemzetközivé jó hangzásának köszönhetően, ilyen a nem túl ismert polinéz állam Tuvalu .tv domainneve, amely ilyenformán már sokkal ismerősebben cseng.
Mostantól kezdve kellő pénz birtokában bárki kérvényezheti új gTLD regisztrációját, lehet ez bármi: .beaches, .porn vagy .tango. Ami a dolog anyagi oldalát illeti, első körben 185 ezer dollárba kerül az elfogadtatás, majd negyedévente minimum 6250 dollár fenntartási díjat kell fizetni. Az új gTLD tulajdonosa aztán engedélyezhet további aldomaineket (pl. mexico.beaches). Azt elviekben biztosítják hivatalos oldalról, hogy a márkák neveivel ne történhessen visszaélés, és az olyan neveket, mint .lawyer vagy .bank csak olyan szervezeteknek engedik használni, amelyek előzőleg dokumentumokkal bizonyították, hogy a weboldal mögött álló társaság túlnyomórészt ügyvédekből vagy bankárokból áll. Aki pedig földrajzi nevet szeretne, például .london vagy .budapest, annak engedélyt kell szereznie a kérvényezett név alapján illetékes helyi hatóságoktól.
Az első hetekben legalább 1500 kérvényre számítanak, úgyhogy az ICANN-nek, amely a 2003-ban elfogadott tíz gTLD eljárási költségei alapján állapította meg a díjakat, gyorsan fel kell nőnie a feladathoz. Az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága nem tudta ugyan megakadályozni az gLTD-bővítést, de szigorú hangvételű levélben figyelmeztette az ICANN-t, hogy a kezdeményezés olyan jogi vitákhoz, csalásokhoz és egyéb problémás helyzetekhez vezethet, amelyek kezelésére a szervezet egyáltalán nincs felkészülve.
Ha eltekintünk a lehetséges problémáktól, még akkor sem teljesen világos, hogy pontosan mik lesznek a bővítés előnyei. Theo Hnarakis, a Melbourne IT munkatársa szerint az előnyök közé tartozik például a könnyebb navigáció: a felhasználók könnyebben megjegyzik azt, hogy ipad.apple, mint azt, hogy ipad.apple.com. Ez azt is jelenti, hogy előzetes rákeresés helyett inkább majd rögtön a kész címet gépelik be. A keresést is hatékonyabbnak látja az új rendszerben Hnarakis, valamint fokozódik a biztonság is: vége az átvágós e-maileknek, amelyek jól hangzó nevükkel (pl. info@citibank-cards.com) csapják be a felhasználót, ha mostantól .citibank végű címről kapunk levelet, pontosan tudjuk majd, hogy azt csak az azonos nevű intézmény küldhette. További előnynek tartja a földrajzi pontosságot: a gTLD alapján rögtön kiderülhet, hogy egy étteremlánc kereső által kidobott egysége Londonban vagy New Yorkban van-e, anélkül hogy rá kellene kattintanunk a linkre. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy mekkora üzlet lehet egy jól megválasztott név megvásárlásában. Ha például a British Airways regisztráltatja a .holidays domaint, aldomainjeit (pl. caribbean.holidays) bérbe adhatja más utazási irodáknak vagy megtarthatja magának, így „bezsebelve” az összes olyan keresést, amely karibi nyaralásokra irányul.
Az itt felsorolt indokok persze helyenként erősen megkérdőjelezhetőek. A weboldalak címében aligha a .com (vagy .hu) a legnehezebben megjegyezhető elem, erre általában emlékeznek az emberek. A sokkal több variáció megjelenése a végződésekben viszont annál inkább összezavarhatja a felhasználót. Ma egy cég weboldalát keresve jó eséllyel megtaláljuk azt a cégnév.com címet beütve. De mihez kezdünk a jövőben? A .cégnév kevés címnek, a pont előtti lehetséges variációkat pedig nem is érdemes próbálgatni, annyi lehetőség van. Mi lesz a Microsoft címe: home.microsoft, www.microsoft, esetleg main.microsoft?
A biztonság kérdését vizsgálva nem valószínű, hogy azok az emberek, akiket eddig nem sikerült megtanítani arra, hogy csak az info@citibank.com leveleit nyissák ki, ha a Citibanktól várnak levelet, vagy továbbmennék, hogy ne nyissanak ki olyan levelet, amelynek nem ismerik a feladóját és azt nem is tudják leellenőrizni, könnyebben megtanulják, hogy mostantól a .citibank végű címek a biztonságosak. A példát tovább fejtegetve: ha kiberbűnözésben utaznék, megvenném a .citybank domaint, és kíváncsian várnám, hogy hány „ügyfélnek” tűnik fel az egy betűnyi eltérés.
A földrajzi pontosság szép eszme lenne elméletben, de kétséges, hogy az étteremláncok minden városban új aldomain bérlésére és új honlap fenntartására költenék a pénzüket, ha egy honlapon belül is meg tudják oldani a kielégítő tájékoztatást.
Sok lehetőség van a visszaélésekre is. Biztos lesznek olyanok, akik felvásárolnak majd fontosnak tűnő domainneveket, és megemelt árért engedik csak át azoknak, akiknek tényleg szükségük van az adott névre. Vagy amint már a légitársaságos példánál is felmerült, mi lesz akkor, ha egy cég monopolizálja az adott domaint, hogy versenytársait kiszorítsa?
A problémák egy része persze könnyedén megoldható: a különféle címvariánsokat mind egy céloldalra lehet irányítani, az ügyvédek meg majd kezelik a nevek körüli vitákat és felügyelik az aldomainek bérlésének törvényességét. Esther Dyson, az ICANN egyik alapítója pontosan ezért helyezkedett szembe a gTLD-bővítésének ötletével. Ahogy megfogalmazta: a kezdeményezésből csak azok fognak profitálni, akik visszaélnek vele, illetve akik az újítás következtében felmerülő problémák megoldásán dolgozva keresik a kenyerüket.
