Védekezési mechanizmus lehet a rák?

Védekezési mechanizmus lehet a rák?

1. oldal

Egy új elméletszerint a rák a sejtek a biztonsági módja, amely akkor aktiválódik, ha valamilyen súlyos külső fenyegetéssel szemben kell megvédeniük magukat. A teóriát Paul Davies kozmológus és kollégái dolgozták ki az Arizonai Állami Egyetemen. A kutatócsoport a daganatos sejtek evolúciós eredetét kutatva jutott az érdekfeszítő következtetésre, és amennyiben elméletük igaznak bizonyul, számos napjainkban „alternatívnak” tekintett terápiás megoldás működőképes lehet a rák ellen, ideértve az oxigénterápiát és a szándékos vírusos vagy bakteriális fertőzéseket is.

Első pillantásra meglehetősen meglepőnek tűnhet, hogy a fizikus végzettségű Davies jusson új, forradalmi következtetésekre a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatban, valójában azonban pontosan ez volt a kezdeményezéslényege. A szakértő hét évvel ezelőtt kapott felkérést egy új intézetmegalapítására, amelynek keretében a legkülönbözőbb természettudományos kutatók dolgoznak együtt az onkológusokkal, hogy új perspektívákból vizsgálják a rák eredetét és gyógyításának lehetőségeit. A Nemzeti Rákkutató Intézet összesen 12 helyszínen kezdeményezett hasonló összefogást a kutatók közt az Egyesült Államokban. „Gyakorlatilag az a feladatunk, hogy az elejétől kezdve újragondoljuk mindazt, amit a rákról tudni lehet” – mondja Davies.

Az arizonai kutatócsoportnak Daviesen kívül az ausztrál Charley Lineweaver asztrobiológus és Mark Vincent onkológus is tagja. Közös munkájuk eredményeként született meg a rák atavisztikusmodellje, amelynek lényege, hogy a daganatos sejtek egy ősi, specializálódás előtti állapotba térnek vissza. A kutatócsoport tagjai szerint mivel a daganatos megbetegedések az élővilágban szinte mindenütt, a növényekben és az állatokban egyaránt jelen vannak, eredetük több száz millió évre tekinthet vissza, minden mai élőlény közös egysejtű őséig.

Ebben az ősi időszakban a kontrolálatlan osztódás képessége kifejezetten pozitív vonásnak számított, hiszen gyakorlatilag halhatatlanságot garantált az adott sejtvonalnak. Amikor aztán megjelentek a többsejtű élőlények, a genetikai állomány zavartalan és megszakítatlan továbbörökítésének biztosítása a specializálódott ivarsejtek feladatává vált, mondja Davies. Vagyis ettől a ponttól kezdve a testi sejteknek nem volt szükségük arra, hogy folyamatosan osztódjanak, így nem használták többet ezt a funkciót.

A kutatók hipotézise szerint környezeti fenyegetésnek – például radioaktív sugárzásnak vagy megváltozott életstílusnak − kitéve a testi sejtek hajlamosak visszavedleni ebbe az ősi állapotba, amely mindvégig megőrződött a háttérben. Ilyenkor minden magasabb szintű működéssel és specializált feladattal felhagynak, és azt teszik, amit a legősibb egysejtűek tettek a túlélés biztosítása érdekében: osztódni kezdenek. „A rák a végső biztosíték” – mondja Davies. „Egy olyan alprogram, amely ha egyszer beindul, minden más utasítást felülír.”

Davies egy Londonban rendezett orvosi mérnöki konferencián mutatta be a kutatócsoportja által körvonalazott atavisztikus modellt, amely új utakat jelölhet ki a daganatos betegségek gyógyításában is. A szakértő elmondása szerint amikor a hagyományos gyógyászati módszerek a rákos sejtek szaporodóképességét veszik célba, a sejtek legnagyobb erősségét próbálják megtámadni, így nem csoda, hogy nagyon gyakran kevéssé hatásosak. A daganatos sejtek múltjának ismerete viszont segíthet felderíteni a gyenge, ténylegesen támadható jellegzetességeket. Amennyiben Davies és társai elmélete helytálló, a rák abban az időszakban bukkant fel, amikor a földi környezet még jóval savasabb és oxigénben szegényebb volt. Ebből kiindulva elképzelhető, hogy oxigénterápiával, illetve a szervezet savasságát csökkentő cukorszegény diétával megállítható a rák terjedése.

2. oldal

Az oxigénszint daganatos sejtekre való hatását sokan kutattákaz elmúlt évtizedekben, és az eredmények alapján Davies elméletének lehet létjogosultsága, mondja Constantino Balestra, a Brüsszeli Szabadegyetem orvos munkatársa. Balestra és kollégái legújabb, lektorálás előtt álló tanulmányokban például arról számolnak be, hogy enyhén megemelt oxigénszint mellett a leukémiás betegek daganatos sejtjeinek sorában spontán sejthalálozási hullám indult be, amely az egészséges sejteket egyáltalán nem érintette. „Szinte túl szép, hogy igaz legyen” – mondja a kutató. Előzetes eredményeink alapján napi egy-két órányi enyhén megemelt oxigénmennyiség mellett a hagyományos rákterápiák jóval hatásosabbaknak bizonyulnak, és jelentősen kevesebb mellékhatással járnak, folytatja Balestra. Ez persze nem jelenti azt, hogy az atavisztikus modell helytálló, de azt sugallja, hogy lehet benne valami.

Az új modell értelmében az úgynevezett immunoterápiás megoldások is jóval hatásosabbak lehetnek a rák ellen, mint eddig feltételeztük. A daganatos betegek szándékos megfertőzése az immunrendszer „felturbózása” érdekében szintén évek óta kutatott területe a rák gyógyításának. Annyi bizonyos, hogy az immunoterápia melanomás betegek esetében kifejezetten hatásos, a rák más fajtáival kapcsolatos működőképességével kapcsolatban pedig jelenleg is zajlanak kutatások.

Davies elmélete szerint a rákos sejtek az egészséges testi sejteknél sokkal érzékenyebbek a fertőzésekkel és az immunválasszal szemben, mivel egyéb magasabb szintű működéseikkel együtt védekező funkcióikat is „levedlik”, amikor visszalépnek ősi „biztonsági” módjukba. Az elmúlt években több kísérlet is történt, amelynek során a botulizmus kórokozójának spóráival fertőztek meg patkányokat, kutyákat, illetve egy emberibeteget is, és ezek eredményei szintén alátámasztják Davies feltevéseit.

A kutatók egy része ugyanakkor erősen szkeptikus az atavisztikus modellel kapcsolatban. David Groski amerikai rákkutató szerint Davies elméletének állítólagos „jóslatai” más megközelítések révén is megmagyarázhatók. Davies és kollégái mindenesetre már meg is kezdték elméletük közvetlen tesztelését, és azt remélik, hogy mielőbb határozott választ adhatnak a kritikusoknak. „Elméletünk a rákért felelős gének korán áll vagy bukik” – mondja Paul Davies. Az atavisztikus modell szerint a daganatos megbetegedések során a sejtek primitív állapotba kapcsolnak vissza, és újabb keletű funkcióik inaktívvá válnak. A kutatók szerint minél előrehaladottabb állapotú rákról van szó, annál több újabb gén kifejeződése szűnik meg, miközben az ősi gének egyre aktívabbá válnak.

A feltevés tesztelése érdekében a kutatók jelenleg a rákban szerepet játszó gének azonosítását végző Rákgenom Atlasz adatbázisát hasonlítják össze más fajok genetikai adatbázisával. Olyan gének után kutatnak, amelyeken az élővilág jelentős része osztozik − tehát nagyon ősiek −, és igazoltan szerepet játszanak a daganatok kialakulásában. Ha sikerül ilyenekre ráakadniuk, az megerősítheti az atavisztikus modell állításainak helyességét. „Még soha senki nem keresett közös pontokat ebben a két adatsorban” – mondja Davies. „És mivel gyakorlatilag egy egyszerű adatbányászati projektről van szó, nem kerül sokba, hogy megvizsgáljuk, léteznek-e ilyenek.”

Brendon Coventry, az Adelaide-i Egyetem onkológusa szerint nagyon jó kezdeményezés, hogy fizikusok és más természettudósok segítik a rákkutatók munkáját a daganatos betegségek gyógyításának forradalmasításában. „A biológia és az orvostudomány legragyogóbb elméi és a kutatásokra áldozott tengernyi pénz sem volt képes igazi áttörést hozni a rák elleni háborúban” – mondja a szakértő. „Talán itt az ideje, hogy valami egészen mással próbálkozzunk.”

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward