Vanquish - Háború kettő pont nulla

A nem is oly távoli jövőben valóra válnak az emberiség legsötétebb jóslatai, kihasználtuk a bolygót, és lassan magunkat sem tudjuk eltartani.

Vanquish - Háború kettő pont nulla

I. oldal

Túlnépesedés, energiaválság, háborúk. A nem is oly távoli jövőben valóra válnak az emberiség legsötétebb jóslatai, kihasználtuk a bolygót, és lassan magunkat sem tudjuk eltartani. A kilátástalanság lassan felemészt mindent, az Egyesült Államok azonban kifejlesztett egy olyan technológiát, mely bőséges energiaforrásként szolgál a százmilliárd főt is átlépő földi lakosságnak. Az űrbe telepített naperőművek beváltak, gyors felemelkedés vette kezdetét, a sikert pedig csak egy dolog árnyékolja be, az irigység. Az USA a világ első számú energiaszolgáltatójává vált, Oroszország meg nem nagyhatalom többé, olyan kiszolgáltatott lett, mint bármelyik más nemzet a világon. Az ő dollármillióikból gazdagodik a nyugat, és míg a tengeren túl sorra épülnek a hófehér felhőkarcolók, addig a keletiek csak a kezüket tördelik, nem is kell hozzá sok idő, hogy hatalmas forradalom törjön ki.

Moszkvát szélsőségesek szállták meg, átvették a hatalmat, és elkezdték szervezni az Egyesült Államok elleni támadást. Az invázió első lépése az űrközpont elfoglalása volt, a második pedig San Francisco teljes megsemmisítése. Azt a sugarat használják, mellyel az erőmű a Földre juttatja az előállított energiát, egyetlen lövés kellett csak, és porig rombolták a várost, következő célpontként pedig már ki is nézték New Yorkot. Természetesen az ellentámadás nem várat magára, a Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) csapata az elnöknő parancsára már meg is érkezett az űrállomásra, a Bravo Team tagjaként a feladatunk pedig nem más, mint visszafoglalni a bázist, megmenteni a híres tudóst, Dr. Francis Candidet, és elkapni az orosz támadást vezető Victor Zaitsevet. Nem lesz könnyű. Az ellenség gyilkos robotserege mindent ellenőrzés alatt tart, több ezren vannak, és nem ismerik azt a szót, hogy kegyelem, de mi sem most jöttünk az akadémiáról. Hősünk, Sam Gideon képzett tengerészgyalogos, az Augmented Reaction Suit nevű, különleges ruhája pedig a legmodernebb technológiával gondoskodik arról, hogy ne legyen ellenfelünk a csatamezőn.

A ruha ellenáll a lövéseknek, a beépített rakétái segítségével pedig olyan sebesen száguldhatunk, mintha korcsolya lenne a lábunk helyén. Egy gombnyomás, és máris ott termünk az ellenfél háta mögött, villámgyorsan lehet vele irányt váltani, a legtöbben követni sem tudnak minket, nemhogy elkapni. De ez még semmi. A BLADE nevű, folyamatosan fejleszthető, különleges eszközünk képes bármilyen fegyverré átalakulni, csak beszkenneljük az ellenség stukkerét, és az máris ott van a kezünkben, s amit hősünk sosem hagyna otthon, az egy dobozra való, a kedvenc cigarettájából. Jóképű, fiatal, tehetséges, füstös, döglenek is utána a nők!

II. oldal

A Vanquish egy pörgős adrenalinbomba lett, melyben sosincs megállás. Folyamatosan történik valami, állandó a tűzharc, nyomulnunk kell előre, és irtani a vörös robotokat, ahogyan csak tudjuk, a fedezékek pedig legalább akkora szerepet kaptak, mint a fegyverek. Nem szabad lerohanni az ellenséget, a páncélunk energiája ugyanis nem tart örökké, meg kell bújnunk, lesből támadni, hadd lőjék csak a betont, abból baj nem lehet. Persze az inváziót az oroszok sem bízták a véletlenre, a sorozatgyártású gyalogos katonáik mellett bevetnek ellenünk repülő egységeket, óriás robotpókokat, és izmosabb vasszörnyeket is, míg a seregüket mobil pajzsként működő, önjáró kis transformerekkel védik. Eposzi küzdelmekben lehet tehát részünk, igazi sci-fit kapunk, azok közül is az egyik legizgalmasabbat.

A kalandok során nem vagyunk egyedül. Egy csapat katonával a háta mögött elkísér minket az amerikai tengerészgyalogság veterán parancsnoka, Robert Burns ezredes is, aki hatalmas, forgócsövű gépfegyverével csak úgy tizedeli a megszállókat, illetve virtuálisan velünk van Elena Ivanova is, aki háttértámogatást nyújt az akciókhoz. Egy sötét szobából irányít minket, mondja, hogy merre kell mennünk, mire figyeljünk, illetve kinyitja nekünk az ajtókat is, hogy tényleg semmi ne állhasson az utunkba. Gyönyörű nő. Huszonhét éves, olyan holografikus számítógépe van, amit eddig csak a Különvéleményben láttunk, munkaruházatának pedig elengedhetetlen darabja az a sokat sejtető, de mégis mindent eltakaró miniszoknya, mely alá a játék kamerája is nem egyszer megpróbál bekukkantani, több-kevesebb sikerrel.

A játékmenet olyan, mintha a Gears of War legjobb részeit kereszteztük volna az Armored Core pörgős akciójeleneteivel, és a Lost Planet óriás főszörnyeivel. Egyszerűen fantasztikus. A ruhánk speciális képességei remek szolgálatot nyújtanak, csak úgy kapkodjuk a szemünket, amikor bekapcsoljuk a sugárhajtást, a legjobb pedig, hogy közben még lőni is lehet. Vadul csúszunk előre, a golyók centikre szállnak el a fejünk mellett, amikor viszont meghúzzuk a ravaszt, az idő lelassul, mi pedig egyenként szedhetjük le az összes támadót, esélyt sem adva nekik. Aki szereti a japán sci-fiket, az imádni fogja a Vanquisht is, nincsen benne semmi bárgyú mellébeszélés, csak a harc, mely minden korábbinál nagyobb erővel csap le ránk.

III. oldal

Az élmény eszméletlen jó. Az átvezető részekben van dráma, akció, és humor is, a történet elején például maga az ezredes támad ránk, a harc után pedig kiderül, hogy nem áruló, ahogyan azt elsőre gondoltuk, hanem csak minket tesztelt, illetve a cigit akarta kiverni a szánkból, utálja ugyanis, ha a fedélzeten dohányoznak. Ezt követően megkezdődik a bázis visszafoglalása, az űrhajónkat tűz alá veszik, mi fejvesztve rohanunk a mentőkabinokhoz, közben minden robban fel körülöttünk, a légnyomás kiviszi a folyosón tárolt dobozokat, de sikerül megmenekülni, és megússzuk azt is, hogy ránk zuhanjon az a több ezer tonnás, kisváros méretű ócskavas, amivel érkeztünk. Durva dolgok ezek, de a legjobb részek csak ez után következnek!

Nem tudunk rosszat mondani látvány terén sem, a Vanquish mind technikailag, mind design tekintetében nagyszerű lett. A helyszíneket és a szereplőket a Neo-Human Casshern című anime ihlette, a főhős ezüstfehér páncélja remekül sikerült, az űrállomáson pedig mindent világos fémburkolat borít, mintha ezer évet ugranánk előre az időben. A grafikáról a Platinum Games saját motorja gondoskodik, ugyanaz, mely a Bayonettát is hajtotta (csak már a PS3-as változat is gyönyörű), míg a fizikáról a Havok gondoskodik. A játéknak a hangok terén viszont van mit javulnia, a háttérben szóló j-techno elég idegesítő lett, olyan mintha egy játéktermi akciót nyomnánk, és maga a történet is elveszti miatta a romantikáját, bár ha belegondolunk, az amerikai-orosz konfliktus sem esélyes az irodalmi Nobel-díjra. A vörös csillagot hordó gonosz, hatalomittas vezér, és a fiatal amerikai csatáját láttuk már ezerszer, csak a körítés új egyedül, minden más a régi recept szerint készült.

A Vanquish szavatosság tekintetében jól helyt áll. A végigjátszás kemény akciódózist nyújt, remek minden perce, de csak akkor, ha bírjuk a pörgést, máskülönben villogó szemmel fogunk elterülni a kanapén. Ha viszont végeztünk a történettel, akkor egészen biztos, hogy egy teljesen új élménnyel leszünk gazdagabbak, a sztori kipörgetése után pedig nem szabad megválni a lemeztől, elérhetővé válik ugyanis egy lehetetlen nehézségi fokozat, mely egészen biztos, hogy hamarosan sok izzasztó órát fog nekünk okozni.

IV. oldal

Rengeteg szép szót kapott tőlünk a játék, a siker viszont nem egy kezdő csapat véletlen ráérzésének köszönhető, a Vanquish mögött ugyanis az a Shinji Mikami áll, aki több híres játéksorozattal is gazdagított már minket. A nevéhez köthető a Resident Evil sorozat megalkotása, továbbá a Dino Crisis, a Devil May Cry, a Viewtiful Joe, a Killer7 és a God Hand címek elkészülte is, de még most sem pihen, aktívan részt vesz ugyanis az Electronic Arts és a Grasshopper Interactive közös projektjében, a Shadows of the Damnedben.

A Vanquish összességében egy nagyon eltalált, kőkemény akciójáték lett, szuper rendezéssel, csodaszép grafikával, és tiszta szívvel élvezhető játékmenettel. Az állandó darálás persze egy kicsit monotonnak tűnhet, és a cselekmény se valami eredeti, de mindezt olyan körítésben, és annyira profi megvalósításban kapjuk, hogy megszédít minket a játék, szerelem ez, édes szerelem. Ha odavagy a japán sci-fi stílusért, bátran nyúlj bele a pénztárcába, nem fogsz csalódni!

Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward