Michigan Állami Egyetem kutatói a meleg- és hidegvérű tengeri ragadozók viselkedésének kutatása kapcsán azt kezdték vizsgálni, hogy merre vadásznak ezek az állatok, és meglepő földrajzi trendekre figyeltek fel. John Grady és társai azt vették észre, hogy míg a legtöbb állatra és növényre az jellemző, hogy a trópusokon és a melegebb éghajlatokon vannak jelen a legnagyobb számban és sokféleségben, a melegvérű tengeri ragadozók eloszlása egészen más.

Az óceán hidegvérű vadászai, a cápák és a nagytestű halak a trópusokra csoportosulnak, a pingvinek, a bálnák és a fókák ugyanakkor a sarkvidékek felé haladva is meglepően sokfélék és nagy létszámúban vannak jelen. A trópusokról ugyanakkor jobbára hiányoznak: Indonézia és Ausztrália elképesztő sokféleségű óceánjaiban például gyakorlatilag nincsenek tengeri emlősök és úszó madarak sem.

Grady szerint erre a melegvérűek sajátos anyagcseréje a magyarázat. Az állatok sebessége, ügyessége és kognitív képességei jelentős mértékben függenek attól, hogy milyen hőmérsékleten működik a testük. A melegvérű madarak és emlősök gyorsak és éberek tudnak maradni hideg körülmények között is, miközben a halak, amelyekre vadásznak a sarkok felé közeledve egyre lassabbak és butábbak.

Bizonyos hőmérséklet alatt a melegvérű ragadozók elkezdik leúszni zsákmányukat és a hidegvérű ragadozókat is, így domináns helyzetbe kerülnek. Ezért van az, hogy míg az Egyenlítő környékének vizeit cápák és ragadozó halak uralják, a hidegebb éghajlatokon a bálnák és a fókák a csúcsragadozók. És mivel a melegvérű ragadozók gyakorlatilag monopolizálták a sarkvidékeket, megtehetik, hogy területenként az aktuális zsákmányhoz specializálódnak, ami elősegíti az új fajok létrejöttét.

Persze a melegebb vidékeken is akadnak melegvérű tengeri ragadozók, de Grady szerint ezek a kivételek is az ő teóriáját támasztják alá. Az egyenlítői Galápagos-szigeteken élő pingvinek például a hideg áramlatokban vadásznak, a melegebb vidékeken élő ámbráscetek a mély, jeges vizekbe merülve keresnek zsákmányt, a hawaii barátfókák pedig ugyan melegebb vizeken maradnak, de a lassú, fenéklakó halakat keresik, ha megéheznek. A delfinek pedig, az egyetlen tengeri emlőscsoport, amely képes voltak ténylegesen diverzifikálódni a trópusokon, átlagon felüli intelligenciájukkal maradnak versenyben a hidegvérű ragadozókkal.

A világ azonban változik, és a melegvérű tengeri ragadozók számára nagyon komoly következményekkel járhat az éghajlatváltozás. Ha az óceánok vize pár fokkal felmelegszik az évszázad végére, a sarkokon jelenleg domináló emlősök és madarak elveszíthetik előnyüket a hidegvérűekkel szemben. Ennek máris vannak jelei, a hidegvérű ragadozók egyre távolabb merészkednek az Egyenlítőtől, és bár velük együtt a zsákmány is gyarapodik, a melegedő vizekben a halak könnyebben elmenekülnek a melegvérűek elől.