Az Intel következő generációs processzorainak felépítésével kapcsolatban eléggé sokféle teória röppent fel az elmúlt napokban, de a legújabb értesülések jóvoltából most már úgy néz ki, kezd tisztulni a kép. Azt persze fontos kiemelni, hogy a lentebb tárgyalt részletek még mindig csak pletykaszintű szóbeszédekre alapoznak, egyelőre csak érdekességként érdemes őket kezelni, míg ki nem derül, pontosan milyen terveket is dédelget az Intel csapata, már ami a processzormagok evolúcióját illeti.
Első körben egy álláshirdetés alapján arról kezdtek pletykálni a szivárogtatók, hogy a vállalat rövidesen szakíthat az aktuális koncepcióval, vagyis nem alkalmaz majd P-Core, E-Core, illetve LP E-Core típusú processzormagokat, helyettük egy egységes processzormag-dizájn veheti át a szerepet, azaz a több évvel ezelőtti koncepcióhoz térhetnek vissza. A jelek szerint a sok helyen hangoztatott „Unified Cores” kifejezés igazából nem is arra utalhat, amit előbb említettünk, sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy az AMD mintájára egy közös, egységes architektúrára ültethetik át a P-Core, az E-Core, illetve az LP E-Core részleget, ami számos előnnyel jár.
Az AMD ezt a koncepciót a ZEN 4 óta alkalmazza, ahol a ZEN 4 architektúra normál ZEN 4 és ZEN 4c típusú processzormagok formájában egyaránt elérhető: előbbiek magasabb órajelen ketyeghetnek, utóbbiaknál viszont korlátozottabb a mozgástér órajelek terén, cserébe ezek a magok nagyobb tranzisztorsűrűséggel bírnak és energiahatékonyabban üzemelnek, mint normál társaik. A ZEN 4c magok 35%-kal kisebb területet foglalnak, mint normál társaik, ami kifejezetten kedvez a magsűrűség növelésének.
Az Intel is valami ehhez hasonló koncepcióra térhet át, legalábbis az egyik szivárogtató legfrissebb értesülései szerint erről lehet szó. Ráadásul a közös alapokat állítólag nem is a teljesítményre hangolt P-Core, hanem az energiahatékonyságra optimalizált E-Core részleg architektúrája adhatja, az ugyanis teljesítmény és energiahatékonyság terén is kellően ütőképes lehet – ezen a téren az elmúlt időszakban jókora fejlődés ment végbe.
Jól példázza ezt, hogy a Darkmont alapú E-Core részleg, ami a Panther Lake fedélzetén található, ugyanakkora fogyasztás mellett jobb teljesítményt kínál, mint a Raptor Cove alapú P-Core részleg, ami a Raptor Lake sorozatból lehet ismerős. A Darkmont magok ráadásul nagy alacsony fogyasztás mellett is elketyeghetnek könnyebb terhelés alkalmával: a fogyasztásuk akár 1 W-ra is lenyomható ebben az esetben.
A gyártó tehát a jelenlegi információk alapján az E-Core részleg sikerére alapozva alkothatja meg az új processzormag-koncepciót, ami Unified Cores néven debütálhat a későbbiekben. A Panther Lake alapján az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztéseket már-már tökéletesre csiszolták, ami jó alap lehet az új koncepcióhoz, most viszont a nyers számítási teljesítményt is növelniük kell, miközben az energiahatékonyság terén elért szintet nagyjából meg kell tartaniuk.
Az irány érdekesnek tűnik, már amennyiben tényleg megalapozottak az értesülések – remélhetőleg a következő nagy rendezvényen erről is szó esik majd.
