A valaha épített legnagyobb infravörös digitális kamerát és egy hatalmas tükröt tartalmazó űrtávcső fejlesztése és elindítása 4,3 milliárd dollárba került. A Nancy Grace Roman után elkeresztelt rendszer vasárnap indult útjára a SpaceX rakétájával a floridai NASA Kennedy Űrközpontból. Az obszervatórium várhatóan rengeteg felfedezést szállít majd, a sötét energia – az univerzum tágulását okozó erő – természetének megismerésétől kezdve a Tejútrendszerben található sok millió csillag és az azokat kísérő bolygók vizsgálatáig. Névadója a NASA első vezető csillagásza volt, aki kulcsszerepet játszott az ügynökség számos tudományos programjában, többek között a Hubble űrtávcső projektjében is.

A Roman űrtávcső az utolsó tagja annak a triónak, amely új, egymást kiegészítő égbolt-térképező obszervatóriumokból áll. A 2025 óta az Egyesült Államok által Chilében üzemeltetett Vera C. Rubin obszervatóriumhoz, valamint az Európai Űrügynökség által 2023-ban pályára állított Euclid űrtávcsőhöz csatlakozik. Ezek az obszervatóriumok együttes erővel változtathatják meg a csillagászat arculatát, soha nem látott mennyiségű adattal és hatalmas, elképesztően részletes felvételekkel szolgálva a szakértőknek.

A Roman abban egyedülálló, hogy 300 megapixeles kamerájával rövid időközönként képes mélységi felvételeket készíteni az infravörös tartományban. Ez kulcsfontosságú, mert az univerzum legtávolabbi objektumaiból érkező fényt a több milliárd évnyi kozmikus tágulás hosszabb, „vörösebb” hullámhosszúságúvá alakította át. Az infravörös fény nagy részét azonban a Föld légköre elnyeli, ami azt jelenti, hogy az infravörös csillagászat számára az űr a megfelelő helyszín.

A Roman így képes lesz bepillantani az univerzum távoli múltjába, és megfigyelni azokat a rendkívül vörösbe tolódott galaxisokat, amelyeket a Rubin vagy az Euclid nehezen lát meg, mondja Rachel Mandelbaum, a Carnegie Mellon Egyetem asztrofizikusa. Az univerzum galaxisainak térbeli feltérképezése pedig lehetővé teszi majd a kozmológusok számára, hogy rekonstruálják az univerzum tágulásának történetét.

Ezen felül a Roman kulcsszerepet játszhat több ezer távoli szupernóva-robbanás észlelésében is, amelyeket a kozmológusok útjelzőkként használhatnak annak mérésére, hogy a kozmikus tágulás üteme hogyan változott az évmilliók során. Ez segíteni fogja a kutatókat abban, hogy megértsék: a sötét energia hatása mindig is egyenletes volt-e, vagy térben és időben változott.

Közelebb hozzánk, a Tejútrendszerben a teleszkóp 20 milliárd csillagot fog feltérképezni, beleértve a galaxis poros központi régióján belül és azon túl találhatókat is, mondja Dominic Benford, a NASA asztrofizikusa, a Roman-projekt egyik vezetője. A por a látható fényt jobban blokkolja, mint az infravörös sugárzást. A Roman infravörös képalkotási képességeinek köszönhetően olyan módon láthatunk át a galaxison, ahogyan eddig egyetlen küldetés sem tudott, mondja Benford.

A James Webb űrtávcső (JWST), amelyet a NASA 2021 végén indított útjára, szintén elsősorban az infravörösben lát. A Roman fő műszerének látómezeje azonban a teljes Holdat lefedné, míg a JWST esetében ez csak századakkora területet ölel fel. Így alapvetően a Roman fogja elsőként felfedezni az olyan eseményeket, mint a szupernóvák, majd a csillagászok a JWST-vel, valamint más obszervatóriumokkal részletesebb kiegészítő vizsgálatokat végezhetnek.

Az új teleszkópot először az 1990-es években kezdték tervezni, amikor kiderült, hogy az univerzum tágulásának üteme a sötét energia hatására gyorsul, nem pedig lassul. A felfedező kutatók egyike Saul Perlmutter volt a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban, aki az elmúlt hétmilliárd évben kialakult pár tucat szupernóva jellemzőit elemezte. Perlmutter és kollégája, Michael Levi egy Supernova Acceleration Probe (SNAP) nevű műhold kifejlesztését javasolták, hogy korábbi szupernóvákat is képesek legyenek vizsgálni. Ez lehetővé tett volna a sötét energia hatásainak pontosabb mérését.

A projekt 2012-ben WFIRST néven kapott új lendületet, amikor a titokzatos amerikai NRO hivatal felvette a kapcsolatot a NASA-val, és felajánlott két, félig elkészült űrteleszkópot, amelyeknek 2,4 méteres főtükre volt – körülbelül akkora, mint a Hubble-űrteleszkópé. A NASA végül át is vette az egyik tükröt, miután rájöttek, hogy annak széles látómezeje – amely eredetileg valószínűleg a Föld felé irányult volna – pontosan megfelel a sötét energia kutatásához szükséges követelményeknek.

A terv, amely mára sokkal ambiciózusabbá vált, és amelyhez egy Naprendszeren kívüli bolygók felkutatására szolgáló műszer is hozzáadódott, 2020 elején kapta meg véglegesen a zöld utat, éppen a világjárvány előtt. Az űreszköz végül így is a tervekhez képest kilenc hónappal korábban és a vártnál olcsóbban indulhatott útnak, mondja Jackie Townsend, a teleszkóp projektmenedzsere a NASA Goddard Űrrepülési Központjában. A végleges nevét 2020-ban elnyerő teleszkópot ugyanakkor még 2025-ben is a küldetés törlésének veszélye fenyegette Donald Trump költségcsökkentésre irányuló terveinek részeként, de végül az amerikai kongresszus megmentette a programot.

Az űreszköz először a Föld körüli pályára áll, kinyitja napelemeit és napvédőjét, majd elvégzi a szükséges ellenőrzéseket. Ezután három hónapos utazásra indul, hogy csatlakozzon a JWST-hez a Föld–Hold-rendszer 2. Lagrange-pontjában. A több hónapos üzembe helyezési fázist követően az első felvétel várhatóan decemberben kerülhet nyilvánosságra.