A csupasz vakondpatkányok sok szempontból lenyűgöző lények, testméretükhöz képest elképesztően hosszú ideig élnek, szinte sosem lesznek rákosak, látszólag nem öregednek, és emlős létükre az euszociális rovarokhoz hasonló kolóniákban élnek. A kolóniákat a szaporodó királynők irányítják, és róla, illetve a következő generáció tagjainak ellátásáról dolgozók hada gondoskodik.

Ahhoz, hogy ez működjön, a királynőnek hatékonyan kell kommunikálnia alattvalóival, amit egy friss vizsgálat tanúsága szerint érdekes módon old meg: a székletével ad utasításokat. A kelet-afrikai sivatagban, ahol a vakondpatkányok őshonosak, szűkösek az erőforrások, így a kolónia tagjai mindent, köztük a fajtársaik által termelt ürüléket is megeszik, hogy maximálisan hasznosítsák a tápanyagokat, és hogy hatékonyan megosztozzanak az emésztésben kulcsszerepet játszó bélbaktériumokon.

Mindezek mellett azonban azok a dolgozók, akik a királynő közelében vannak, időről időre mást is megesznek az ürülékkel. A kolóniákban a királynő néhány kiválasztott hímmel párosodik, a többi tag pedig terméketlen marad (bár a szerepek igény szerint, például egy új kolónia alapításakor cserélődhetnek). Ez a fajta munkamegosztás azzal jár, hogy a kolónia királynőn kívüli nőstényei nevelik a kicsinyeket.

Feladataikról pedig a laborkísérletek alapján úgy tűnik, hogy ezek a nőstények az ürülékben található hormonális üzenetekből értesülnek. A szakértők vemhes és nem vemhes királynők ürülékét etették meg a dolgozókkal, majd megvizsgálták, hogy azok milyen mértékben reagálnak a kölykök sírására. Azok a dolgozók, amelyek a vemhes királynő ürülékéből kaptak, sokkal figyelmesebbek és gondoskodóbbak voltak, mint a másik csoport tagjai. És ugyanez volt az eredmény akkor, is amikor a nem vemhes kiránynők ürülékét ösztradiollal, egy terhességi hormonnal kezelték.

Úgy tűnik tehát, hogy az ürülékben az üzenet pontosan ez a hormon volt. És a további kísérletek arra is fényt derítettek, hogy a nőstény dolgozók hormonszintje követi a királynőét, így a kicsinyek majdani nevelői hormonálisan maguk is átesnek a vemhességen, amitől gondoskodóbb anyák lesznek. Vagyis a királynő a hormonok adásával gyakorlatilag távirányítja alattvalói hormonháztartását és ebből adódó viselkedését is.

Míg más fajok körében is előfordul, hogy a fajtársak hormonokkal kommunikálnak egymással, az meglehetősen szokatlan, hogy ezek az üzenetek a fekáliával adódnak át. A vakondpatkányok körében valószínűleg azért alakult így, mert bár az állatok szaglása kitűnő, a feromonokat kevésbé képesek érzékelni, mint az emlősök java. Illetve az is háttérben álló okok között lehet, hogy a rosszul szellőző alagutakban, ahol a kolónia él, a szagok nem mozognak úgy, hogy alkalmasak legyenek az üzenetek átadására.