Űrdongó – A kéttonnás E. T. kalandjai

Az új Transformers-nek jót tett a drasztikus irányváltás, ám így sem lehetünk száz százalékosan elégedettek.

Űrdongó – A kéttonnás E. T. kalandjai

64 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
64
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Egy aranyat érő ötlet

1975-ben Gary Dalh egy bárban ülve a megannyi gondot okozó kisállataik miatt panaszkodó barátai sirámait hallgatta, és miután élénk fantáziája az elfogyasztott koktéloknak köszönhetően ezerszeres fordulatszámon pörgött, felmerült benne, hogy köveket kéne házi kedvencként a piacra dobni. Elvégre, egy nagyobbacska kavics kevesebbet nyáladzik a kutyáknál, a macskáknál okvetlenül hűségesebb természetű, nem igényel gyakran tisztítandó akváriumot, vagy terráriumot, és ha szabadon van, a madarakkal szemben nem borítja be potyadékával a lakást. Az elhatározást tettek követték, és a férfit alig fél év alatt dollármilliomossá tette a Pet Rock-ként elhíresült ötlet.

Ahogy ez a példa is élénken illusztrálja, milliószámra tengnek-lengnek közöttünk olyanok, akiknek égeti a zsebét a pénz, és mivel a P. T. Barnumnak tulajdonított mondás szerint minden percben születik egy balek, megkérdőjelezhető moralitású gazfickók hordái alapozzák rájuk a megélhetésüket. Első pillantásra a Michael Bay nyomokban filmet is tartalmazó effekt-orgia sorozatának, a Transformers-nek a legújabb része is tömény svindlinek tűnhet, mert az ezúttal Travis Knight keze munkáját magán viselő Űrdongónál tét nélkülibb ötletet keresni sem lehetne. Hiszen a címszereplő autobot földre érkezésének történetét elmesélő reboot/spin-off az előzményekre koncentrálva de facto lehetetlenné teszi, hogy legalább minimális mértékben izguljunk azon, hogy mi lesz a sárga behemóttal, mivel az első perctől kezdve tudjuk, hogy, hogy nem eshet komoly baja. Azaz, hiába találja magát hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb szituációkban, ezek végkimenetele körülbelül annyira kérdéses, mint az A Sith-ek bosszújában az Obi-Wan Kenobi-Anakin Skywalker fénykardpárbajé.

Egy mindenkiért, mindenki egyért!

Szerencsére ezzel a készítők is tisztában voltak, és élve a kínálkozó alkalommal, szakítottak a széria hagyományaival. Igaz, ennek kezdetben nem sok jelét látni, mert a nyitányban az álcák egy szegényebb ország éves költségvetését felemésztő, látványos akciójelenetben közel végzetes csapást visznek be az autobot-ellenállás szabadságharcosainak. Majd azt követhetjük nyomon, ahogy a még B–127-esként futó, a lázadók új bázisaként szolgáló Föld védelmével megbízott Űrdongót előbb az amerikai hadsereg Burns ügynök (John Cena) vezette különleges osztaga, majd egy gép-fejvadász akarja eltenni láb alól. Ám, bár természetesen pofonokból-lövöldözésből később sincs hiány, az 1987-ben játszódó sztoriban a fő hangsúly a barátság, illetve a szeretet erején és nem ütöm-vágom-aprítomon van.

Az emlékeit elvesztő, lényegében egy öt méter magas óriáscsecsemővé visszavedlő, napjait élénksárga bogárhátúként tengető robot ugyanis mérhetetlen mázlijára egy gyakorló mechanofil, vagy egy, a legkisebb furcsaságot is sörétfelhővel beborító tirpák helyett a tizennyolcadik születésnapját ünneplő Charlie-hoz (Hailee Steinfeld) kerül. A lány elsőre a várható módon reagál a magát felfedő teremtményre. Viszont utána hamar felfogja, hogy az a köztük lévő, szabad szemmel is jól látható fizikai különbségek dacára halálra van rémülve, és arra jut, hogy a szárnyai alá veszi új barátját. Ezután a duó hamarosan trióvá bővül, mivel a lány szomszédja, Memo (Jorge Lendeborg Jr.) is rájön a nagy titokra, és onnantól kezdve kisebb-nagyobb csínytevések sorát követik el – mit sem sejtve arról, hogy két, a kormány támogatását élvező, a szökevény ízekre szedésén túl a planéta elpusztítását is tervező, alávaló álca lohol a nyomukban.

Meglehetősen szirupos alaphelyzet, de a javára kell írnunk, hogy működik: egy vidám, ártatlan, a szó jobbik értelmében vett családi vígjátékot kapunk, helyenként kissé infantilis, ám meglepően fogyasztható poénokkal, és a nyolcvanas évek nem paródia-szintre emelt hangulatával. Jobbnál jobb zenék szólnak, egyik mókás-látványos kaland a másikat követi, és önkéntelenül is tisztelettel adózunk Knight-nak, és a forgatókönyvet jegyző Christina Hodson-nak, amiért elég bátrak voltak ahhoz, hogy kisebb, cselekmény-fókuszáltabb léptékben gondolkozzanak.

Szép, ámbátor...

Ennyi dicsérő szó után könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a korábban stop motion technikával készült alkotásokban utazó direktor megérdemelné, hogy Fellini posztumusz a fiává fogadja. De azzal együtt, hogy a pozitívumok felülmúlják a negatívumokat, ajánlott a realitások talaján maradnunk. Hiába kevesebb a bunyó, a párbeszédek, különös tekintettel Kibertron szülötteinek szövegeire, jellemzően irtóztatóan bugyuták. Emellett, annak ellenére, hogy a korábbi felvonásokkal szemben a néző nincs szellemileg visszamaradott petúniaként kezelve, még így is az ildomosnál gyakoribbak az olyan abszolút logikátlan-szégyenteljes, az embert hitetlenkedő röhögésre késztető jelenetek, mint, hogy két elszánt tizenéves egy szabvány szerszámkészlettel erőfeszítés nélkül bejut egy katonai bázisra. Vagy, hogy a világ vezető szuperhatalmának illetékesei minimális tanakodás után belemennek, hogy két, technikailag felfoghatatlanul fejlett, önmagukat az angolban erőteljes negatív jelentéssel bíró deception (megtévesztés, átverés) szóból képzett decepticonoknak nevező, még jópofáskodva is irtóztatóan arrogánsan-gyanúsan viselkedő kreatúra használhassa a műhold-hálózatukat.

Ám a legfőbb problémát nem az efféle szellemi mélyütések jelentik, hanem az, hogy Hodson 2018-ban tényleg azzal próbálja meg a felnőtté válásról szóló, drámai elemekkel árnyalni a sztorit, hogy a főszereplő nem tudja feldolgozni apja elvesztését, gazdagabb kortársai lenézik, de a váratlan találkozás megváltoztatja az egész életét. Ez akkora közhely, hogy még egy alsó kategóriás tévéfilmnél is fintorgásra ad okot, hát még egy Hollywood-i szuperprodukciónál. Charlie ezért sajnos egy elcsépelt sablonokból összerakott, két lábon járó, valódi személyiség nélküli fekete lyuk. Ez pedig súlyos gond, mert bár Hailee Steinfeld 2010-ben, az A félszemű remake-jében bebizonyította, hogy generációja tehetségesebb tagjai közé tartozik, a semmire ő sem tud építeni. Ergo, miközben a még az univerzum egyetlen, Steven Seagal-nál is szerényebb mimikával bíró intelligens lényének kijáró címet hosszú évek óta birtokló Cena, vagy a se hús, se hal Lendeborg alakításának tükrében egy Meryl Streep-be oltott Katharine Hepburn-nek hat, vitathatatlan, hogy jobb alapanyagból többet is ki tudott volna hozni.

Konklúzió

Ezzel együtt, ha nem dúlva-fúlva, azzal a deklarált célkitűzéssel foglaljuk el székünk a moziban, hogy ha a fene fenét eszik is, morcos képet vágva, hangosan sóhajtozva rosszul fogjuk magunkat érezni, továbbá az a csalfa remény sem ég szívünkben, hogy az Aranypolgár Hasbro-játékok ihlette verziójára váltottunk jegyet, bátran tehetünk egy próbát az Űrdongóval. Hiszen két, egészen kellemes, kikapcsoló-ellazító órát kapunk a pénzünkért, és hacsak nem támadta meg egy, a kognitív funkcióinkat lassan, ám annál biztosabban leépítő vírus az idegrendszerünket, ennél többet botorság is volna elvárni egy Transformers-előzményfilmtől. Sőt, a korábbi epizódok tükrében még ezt is kisebbfajta, karácsony előtti csodának kell tekintenünk.

Összefoglalás

Űrdongó – A kéttonnás E. T. kalandjai

Űrdongó – A kéttonnás E. T. kalandjai

Űrdongó – A kéttonnás E. T. kalandjai
Szerzői értékelés
64
%
A Transformers-franchise legnézhetőbb része.
Egy kellemes családi vígjáték, pár látványos akciójelenettel.
A dialógusok suták, a főszereplő egy két lábon járó közhely és bár jóval kevesebb a hülye fordulat a megszokottnál. így is akad egy-két viccnek rossz, komolyan meg nem gondolt esemény.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap