A kutatók két hatalmas gázfelhőt térképeztek fel, amikor felfigyeltek a köztük lévő ürességre. Az 500 fényév átmérőjű „üreg” feltehetően egy vagy több robbanás nyoma lehet, amelynek a gázfelhők is a maradványai. A kutatók szerint egy hatalmas, vagy több kisebb szupernóva robbanása formálhatta a térrészt, és hagyhatta hátra a molekuláris felhőket. Utóbbiak olyan anyagfelhők, amelyek idővel összesűrűsödve csillagokat formálnak.

A szupernóva-robbanások során a robbanás lökéshullám kifelé tolja az anyagot, így egy buborékszerű struktúra formálódik. Ez a buborék jelen esetben a két a molekulafelhő határán jött létre, így mindegyike „belekanyarít”. Ahogy Shmuel Bialy, a Harvard és a Smithsonian Intézet kutatója elmondta, ilyen esetekben várható, hogy az egykori csillag vagy csillagok maradványai ott rejtőznek a buborék közepén. Ennek vannak is nyomai, bár meggyőző bizonyítékot még nem találtak a szakértők, ehhez ugyanis további vizsgálatokra lesz szükség.

A Perseus és a Taurus molekuláris felhők a Tejútrendszer csillagbölcsői közé tartoznak, vagyis bennük jelenleg is rengeteg új csillag keletkezik. Ezért is vágtak bele a kutatók a felhők minden eddiginél alaposabb feltérképezésébe, és ennek során figyeltek fel az üres térrészre. A felhőket több évtizede tanulmányozzák a szakértők, de a mostani kutatásig még távolságukkal kapcsolatban is nagy volt a bizonytalanság, az új adatok azonban sok kérdést tisztáztak.

A buborék, amely egy manipulálható interaktív modell formájában és az egyik tanulmányban található QR-kóddal kiterjesztett valóságban is megtekinthető, ahogy már említettük, a kutatók szerint egy vagy több szupernóva-robbanás közvetlen hatására formálódhatott. Mérete ugyan szokatlanul nagy, de erre a kutatók szerint a robbanás(ok) óta eltelt idő lehet a magyarázat. A kutatás következő szakaszában a szakértők a szupernóva-eredetet próbálják igazolni, illetve más molekuláris felhők részletes feltérképezésével is foglalkoznak majd.