Ez azért nagyon izgalmas fejlemény, mert az utóbbi tüdők elvileg bárkinek beültethetők, és minimális lesz a kilökődés kockázata. Szervátültetéskor a donorszervek és -szövetek és a recipiens szövetei közti kompatibilitást alaposan ellenőrizni kell, mert különben nem lesz sikeres a beavatkozás. Az összeférhetőség egyik fontos tényezője a vércsoport, mivel a szervezet immunrendszere azonnal megtámadja a nem kompatibilis vércsoportú szövetek vérrel kapcsolatos antigénjeit. A 0-s vércsoportú donorok szöveteiben viszont nincsenek ilyen antigének, így bárkinek adományozhatnak. Ugyanígy az AB-s vércsoportú recipiensekben pedig az összes vonatkozó antigén jelen van, így ők bárkitől kaphatnak donorszövetet.

A 0-s vércsoport ugyan nem számít ritkának, de még így sem elegendő a rendelkezésre álló univerzális donorszövet. A kutatások szerint az ilyen vércsoportú betegek hosszabb időt töltenek a várólistákon, mint a többiek, és nagyobb valószínűséggel halnak meg, mielőtt az beültetésre sor kerülhetne. Más szervekből és szövetekből pedig olykor felesleg van, mert az esetlegesen alkalmas recipiensek túl messze vannak az eljárás időben való végrehajtásához, így ezeket ki kell dobni.

A Torontói Egyetem és más kanadai egyetemek kutatói ezen szeretnének változtatni új kutatásukkal. Ennek keretében két enzimet kombináltak, amelyek elvileg képesek megfosztani az antigénektől az A-s vércsoportú szöveteket, gyakorlatilag 0-sá alakítva ezeket. Először az aorta egy darabkáján tesztelték az eljárást, majd nyolc olyan donortüdőn, amelyeket korábban beültetésre alkalmatlannak nyilvánítottak.

A módszer mindkét esetben bevált: a tüdőket az enzimekbe áztatva négy órán belül sikerült eltávolítani az A-s antigének 97 százalékát, és az eljárás nyomán nem volt jele annak, hogy a szövetek károsodtak volna. Ezt követően a tüdőket 0-s vérplazmával áramoltatták át, és csak minimális antitestes immunreakciót tapasztaltak. Az immunválasz annyira mérséklet volt, hogy elképzelhető, ezek a tüdők már jelenlegi formájukban is tolerálhatók lehetnek a 0-s vércsoportú betegek számára. A módszer ráadásul elvileg más szervek és módosításokkal esetleg más vércsoportok esetében is működhet.

Bár az eredmények kis esetszámon alapulnak, és nem tudni, hogy az élő szervezetben is ilyen jól vizsgáznak-e az átalakított szervek, a kutatás nagyon biztató irányba halad. A módszer klinikai alkalmazásához persze még nagyon sok munka vár a szakértőkre, és az is időbe fog telni, mire igazolni tudják, hogy a megoldás hosszú távon is biztonságosan működik. De a kutatók azt remélik, hogy a klinikai vizsgálatok első fázisa 12–18 hónapon belül megkezdődhet. A remények szerint a megoldással az univerzális donorszervek aránya a jelenlegi 55 százalékról 80 százalékra lehet növelhető a beültethető szervek közt, ami rengeteg életet menthetne meg.