Ha van gyártó, ami bőségesen ellát minket tesztelni valóval, az az Asus, hiszen eddig csak a Tech Vibes rovat keretein belül volt már dolgom Asus billentyűzettel, monitorral, projektorral, NAS-sal, laptoppal és persze hordozható, kézikonzolba oltott mini PC-vel is. Ezúttal azonban végre egy egéren a sor, ebben az évben ugyanis új rágcsálóval bővült a gyártó prémium kategóriás terméklistája, mely gamer termékek esetén nyilván a ROG brand alatt keresendő.

Emlékszem, még sok évvel ezelőtt volt dolgom Asus feliratú gamer egérrel, de nagyjából az első néhány perc után félre is toltam a kezem ügyébe akadt perifériát, mert sem fogásra nem találtam meggyőzőnek, sem a felhasználói élmény nem közelítette meg azt, amit akár jóval olcsóbb megoldástól megkaptam. Azóta azonban alaposan megdolgoztak érte, hogy felzárkózzanak a legnagyobb és legnépszerűbb eSport eszközök gyártói mellé, melyre kiváló példa aktuális próbaköröm tárgya, a Keris II Ace is. Az idei év első felében bemutatkozó egér minden ízében a legjobban sikerült konkurensek típusjegyeit hordozza magán, de azért egy csipet egyedi ízt is igyekszik a receptbe csempészni.

Hogy prémium kategóriáról beszélünk, azt már az árazása is egyértelművé teszti, az új ROG csoda ugyanis túltesz még a Logitech Pro X második generációs kiadásán is, de látványosan többet kérnek érte, még a szintén kiválóan sikerült és közkedvelt DeathAdder V3 Pro-nál is. Az Asus ROG brandjét ismerve az agresszív árazás nem újdonság, de egy ilyen komoly mezőnyben bizony le is kell tenni valamit az asztalra, ha igazolni akarják a vastagon vésett árat. Szóval kíváncsian vártam, hogy lenyűgözzön a csinos fehérbe öltözött Keris II Ace, mely többek között optikai kapcsolókat, időtálló burkolatot és detektálhatatlanul gyors reakcióidőt ígér az igényes játékosoknak.

Kicsomagolás, avagy prémium ROG termék közeleg 

A termék egy elsőre nem túl masszívnak érződő, de szokás szerint igényes megjelenésű dobozban érkezik, mely a jó ideje jellegzetesnek nevezhető dizájnt kapta meg, sok vörös és feketés, illetve szürkés árnyalattal tarkítva a látványvilágot. Az előlapon látható termékfotón az egér fehér színben szerepel, ám mivel létezik belőle egy fekete modell is, aki nem az extravagánsabb színvilágú PC-k híve, annak a szokásos választék elérhető lesz, hogy árnyalatban a gépéhez passzoló perifériát választhasson magának.

Az egér képe mellett néhány, többé-kevésbé informatív felirat és ikon jelzi az eszköz kiemelkedő technikai erényeit, de a hátoldalt vizsgálva részletesebben is tájékoztatnak minket azok mibenlétéről és nagyjából az összes lényeges jellemzőről, a tartozékok listáját is beleértve. Kiderül például, hogy az Asus is tartós és azonnal reagáló optikai kapcsolókra váltott, ahogy az is, hogy a fejfájdítóan magas, 42 ezres DPI értékkel bíró szenzort épített be, mely még üveg felületen is pontosabban dolgozik. Érdekesség továbbá a Polling Rate Booster nevű kiegészítő, mely egy USB-s toldalék a vevőegység számára, mely vezetékmentes módban 4000, míg kábeles kapcsolat esetén 8000 Hz-es módot tesz lehetővé.

Ahogy azt az évek óta tartó trend megköveteli, ez a modell is az ultrakönyyű egerek népes listáját erősíti, tehát a mindössze 54 grammos súlyával aligha lóg ki az illusztris sorból. Végül, de nem utolsó sorban mintegy 90 órányi üzemidőt ígérnek nekünk, mindezt a 2.4 Ghz-es wireless kapcsolat esetén, ami több, mint kielégítő időtartam egy eSportolókat és elhivatott kompetitív játékosokat megcélzó gamer egértől.

Ezúttal is egy doboz van a dobozban, a külső fekni széthajtogatása után egy hagyományos, barna karton fogadott, melyben az egér egy fekete szövetszütyőben várja a beüzemelést. De előbb még egy pofás kis fekete üdvözlőkártyát vehettem kézbe, ahogy az számos prémium termék esetében szokás. Ám az egér kicsúsztatása előtt még benéztem a doboz gyomrába is, hiszen a tálca alatt egy puha műszövettel védett, kifejezetten ruganyos USB kábel is várakozik, melyhez a vezeték Type-C fejére illeszkedő USB-s toldalék, illetve a már említett, a mintavételezést felpörgető kiegészítő is rögzíthető. Így tehát nem csak vezetékes módot és töltést biztosíthatunk az eszköznek, de ha messze lenne a PC-nk, akkor ezek kombinálásával az USB dongle megfelelő közelségbe hozható.

Ez viszont még nem minden, hiszen a használati útmutatón és tájokoztató füzeten túl, egy kis fekete tasakból még további extra apróságok kerültek elő. Egy sor csillogós ROG matrica mellett az egér kényelmesebb megragadását elősegítő öntapadós lapocskák, illetve egy pár tartalék teflontalp is a miénk lehet, hogy az egerünk még évek múltán is szépen csússzon. És nagyjából ennyi, ez várja a vásárlókat, az árkategóriáját talán meg nem hazudtoló, de ahhoz teljes mértékben passzoló csomag, mely a kényelmünket szolgálja. Láttam már igényesebbet, de még az Asus részéről is, mindenesetre nincs okom panaszra, szépen összeállított készlet ez, amiben megtaláltam a legfontosabbakat az egér beüzemeléséhez és használatához.

Anyaghasználat és dizájn 

Ahogy az a fotón jól látható, ezúttal is egy jobbkezeseknek szánt, némileg ergonomikus kialakítású, ötgombos megoldásról van szó. Ez tehát annyit tesz, hogy az alapvető kettőn és a görgőn kívül két extra gomb kapott rajta helyet a bal oldalon, ahol a hüvelykujjunk támaszkodik majd. A formavilág ismerős lehet a legtöbb játékosnak, aki valaha keresett már egeret magának, az apróbb eltéréseket leszámítva nagyjából ez a leggyakoribb (jobbkezes) formavilág, amivel találkozhatunk. Talán valamivel laposabb az átlagnál, de ez a kérdés már csak akkor merülhet fel, ha egy sor másik hasonló termékkel kezdjük el összehasonlítgatni

A kényelmes fogás nagyban függ a felhasználó kézméretétől, ám egy valami egyértelműen szokatlan volt számomra, az pedig az anyaghasználat és a felületkezelés, ami egyedivé és kissé furává is teszi az alapvetően nagyon ismerős megjelenésű terméket. A gyártó ugyanis unortodox megoldásként nylon anyagból készített burkolatot, így a jóval elterjedtebb, gumiszerűen puha felület helyett ezúttal egy érdesebbnek érződő, az átlaghoz mérten kevésbé lágy tapintású házat kapunk. A gyártó a ROG Harpe Ace Aim Lab Edition esetében már élt ezzel a módszerrel és láthatóan bevált nekik, mert most ismét ennél maradtak.

Akárhogy is, sikerrel hozták össze, hogy mindössze 54 grammos súlyt kelljen megmozgatnunk. Ráadásul ismét lyuggatott és rácsozott készülékház nélkül sikerült betagozódniuk a legkönnyebb rágcsálók sorába, hiszen a Viper V3 Pro is pontosan ugyanennyit nyom, míg a DeathAdder V3 Pro például már 63 grammos, de még a Logitech G Pro X Superlight 2 is csak 60 grammig tudott lemenni, szóval aki igazán a pehelysúly híve, az Asustól megkapja, amire vágyik.

Az egér azonban nem csak könnyű, de méreteit tekintve sem egy hatalmas darab hardver, 121 x 67 x 42 mm-es dimenzióival talán a kisebb - és középnagy tenyerekbe illeszkedik majd a legkényelmesebben. Nekem például nincs éppen lapátkezem, szóval kényelmesen rá tudtam fektetni a tenyeremet, nyújtott ujjakkal, karomfogás szóba sem jöhet. De ha már korábban a szokatlan textúráról esett szó, a jobb és a bal oldalon egyaránt további sajátos jellegzetesség tapintható a függőleges csíkozásnak köszönhetően. Először a termék érintése meglehetősen idegen érzetet kelt, de pillanatok alatt hozzászoktam, mindenesetre érdemes lehet tudni róla.

Ezt leszámítva a termék formája nagyon ismerős lesz, első ránézésre csak a hátoldalra gravírozott, RGB-től mentes, egyszerű ROG márkajelzés segít beazonosítani. De ha már RGB, az Aura Sync kompatibilitással megtoldott világítás ezúttal kizárólag a görgőben megtalálható, mely alapértelmezés szerint pulzálva váltogatja a színét, majd a DPI gomb megnyomására villogással reagál. Az érzékenység beállításához az egér alsó fertájához kell fordulnunk, ahol nem kevesebb, mint három süllíesztett gomb, illetve kapcsoló kapott helyet.

Kifejezetten örülök, hogy minden megkapta a maga dedikált gombját, anno morcos voltam, amiért a Logitech száműzött minden ilyesmit a Superlight egeremről, így a görgőre kellett kiosztanom ezt a feladatot, valami más fontos funkciót feláldozva ezzel. Mivel a 2.4 Ghz-es szupergyors wireless mopció mellett Bluetooth kapcsolattal is használható, jobbszélen egy háromállású tolókapcsolót bökdöshetünk az éppen szükséges irányba, a DPI gomb alatt pedig még egy külön párosítógomb is van, így minden adott ahhoz, hogy az egér simán alkalmazkodjon az adott körülményekhez.

A sima csúszásért alapvetően négy aprócska teflontalpacska a felelős, illetve egy gyűrű a szenzor körül középtájt. Az túlzás nélkül elmondható, hogy siklik olyan szépen, mint bármelyik komolyabb vetélytársa, ráadásul jár hozzá az említett tartalék PTFE szett két szélesebb, nagyobb talpacskával. Én a magam részéről elégedett vagyok ezzel a kialakítással, így azokat lehetőleg csak akkor vetném be, ha ezek esetleg vészesen elkoptak már. Szó szerint apró érdekesség, hogy a felragasztható markolatszalagok és póttalpak együtt kerek egy grammal növelik az egér súlyát, szóval sérvet azokkal együtt sem kapunk majd.

Érdekes, de a ROG Optical Micro Switch kapcsolók bár nem kifejezetten halkak, a kattintási élmény velük valahogy visszafogottabbnak, kevésbé hangsúlyosnak érződik, mint mondjuk a Logitech Superlight vagy akár a korábban tesztelt Razer esetében. Határozottabb, jobban definiált visszajelzésre számítottam ezzel a puhább, kissé bizonytalanabb kattintással szemben. Mindenesetre ez nem olyasmi, ami eltántorítana tőle, inkább csak meglepett. Ehhez képest a negyedik és ötödik gombok jóval klasszikusabban pattannak és a gumival bevont görgő is kb. szokványosan viselkedik, szóval az összhatás teljesen igényes, minden rendben.

A forma tehát ismerős és jól bevált, apró eltérésekkel a hasonló termékekhez képest, melyre alapvetően nem lehet panasza azoknak, akik ezt a kialakítást kedvelik. A textúrázás véleményes, én igazából hamar megkedveltem a kevésbé csúszós felületét, ez a nylon burkolat ráadásul állítólag kevésbé veszi fel a szennyeződést a kezünkről, ám ehhez hónapokra vagy akár évekre lenne szükség, hogy bizonyosságot nyerjen. Az Asus szerintem jó munkát végzett a klasszikus formavilág saját képére formálásával, egyedül a bal és jobb gomboknál éreztem, hogy lehetnének kicsit határozottabbak és stabilabbak, ehelyett a könnyen mozgó és végül kissé bátortalanul kattanó végeredmény helyett. 

Teljesítmény 

Ami a legfontosabb technikai jellemzőket illeti, a Keris II Ace az Asus ROG AimPoint Pro optikai érzékelővel száguldozik, amelynek maximális érzékenysége 42 000 DPI, csúcssebessége 750 IPS, és akár 50 G-s gyorsulást is képes kezelni. Furcsa belegondolni, hogy a 2000-res évek elején kb. egy Logitech MX510 vagy egy Microsoft Intellimouse között választhattunk, melyek töredékét sem teljesítették ezeknek a paramétereknek, mégis szépen lőttük velük a fejeseket. Valószínűleg sokan mégis elhajították volna akkori kedvencüket, ha ilyen lehetőségeket kaphattak volna az élményük testreszabásához.

A nagy DPI egyetlen szépséghibája, hogy a játékosok többsége nem igen megy párezer fölé, szóval hiába nem láttam még soha 42 000-res értéket, a vásárlók nagy része valószínűleg nem ez alapján fog dönteni, bármilyen jól is mutasson a szám a specifikációk között. Ami viszont nem vehető el tőle, az a valós precizitás, amit a legkülönbözőbb felületeken használva teljesített. Olyan aprólékos, hogy valóban képes még az üvegen is egészen pontos letapogatásra, bár aki nem megfelelően csúszós felületen használja, annak azért kényelmetlen lesz a játék. 

Szoftver 

Bár szerencsére a beépített alapbeállítások a legtöbb felhasználó kényelmét kiszolgálják majd, aki ragaszkodik az aprólékosabb beállításokhoz, azok a jó öreg Armoury Crate szoftverre lesznek ítélve, amellyel, ha nem találkoztam volna már korábban, installálás előtti 400 mb-os alapmérete biztosan gyanússá tette volna. Sosem voltam oda a rendszerbe gyökeret eresztő, mindenbe belemászó, különböző engedélyeket követelő segédszoftverekért, amikor a hasonló funkciókat néhány megabájtból is bőven ki lehet hozni.Az már csak hab a tortán, hogy miután különböző engedélyeket kapott a módosítások elvégzésére, miután végre bekonfigurálta magát és újraindult, az egeremet sehol sem találtam a program felületén.

Egy sor frissítés és egy bezárás és még egy indítás után már felbukkantak új menüpontok a bal oldali sávban, immár az egeremhez is hozzáfértem. A DPI gomb alapesetben 400, 800, 1600 és 3200 DPI között enged váltani minket, ezeket mi tetszőleges értékre cserélhetjük, illetve 50-es lépésekben haladhatunk. A Polling Rate, avagy mintavételezési gyakoriság legfeljebb 1000 Hz lehet, minimum pedig 125 Hz, de ezt a játékosok többségének talán nem ajánlanám.

Ha a görgő színeit szeretnénk állítani, megtehetjük a fényerőtől a LED viselkedéséig több mindent is megszabhatunk itt, ahogy az is módosítható, hogy az asztalról felemelt egér mikor hagyja abba a felület letapogatását és érzékelését. Továbbá hasznosnak találtam, hogy megadhattam, hány százalékos akkutöltöttségnél adjon fényjelzést az egér vagy hogy mikor lépjen alvó üzemmódba, hogy energiát takarítson meg nekem az aktív használat idejére. A szoftver alapvetően megad minden lényeges beállítási lehetőséget és nem is mutat rosszul, kár, hogy ennyire terebélyes és agresszív egy alkalmazás.

Kell ez nekem? 

Az a helyzet, hogy az Asus ROG Keris II Ace tökéletes partnernek bizonyult Counter-Strike, PUBG és COD mérkőzések alatt egyaránt, ahogy a képek szerkesztgetésekor is élveztem a precizitását. Kiváló eszköz, kiváló minőségben, apró szépséghibával a kattintáskor adott fizikai visszajelzést és az enyhén instabil gombokat illetően, melyek a mikrokapcsolók fölött fekhetnének egy egészen kicsit stabilabban is. A Bluetooth opció egyértelműen sokoldalúbb társá teszi, hiszen Androidos eszközökhöz is csatlakoztatható, de laptophoz is, még akkor is, ha az egeret elhoztuk, de a dongle az asztali PC-ben maradt.

Ezzel együtt sem érzem biztosnak, hogy ekkora versenyben tízezrekkel többet adjak érte, mint néhány hasonló, amúgy már bizonyított vetélytársáért. Bár elképesztően precíz és gyors, ráadásul vezetékkel együtt használva még gyorsabb is lehet, szerintem némi ármérsékletre lenne szükség, hogy igazán vonzó ajánlattá váljon, végül is volt idő, amikor ennyi pénzért használt PC-t vettem. Az a helyzet, hogy lemerítenem még napi 6-8 órányi nyüstöléssel sem sikerült, a pontos üzemideje ráadásul valahol 90-100 óra körül lehet, elképesztő, hogy meddig bírja.

Részemről a megbízhatóságért járó díjat éreztem úgy, hogy oda szeretném ítélni neki. Az együtt eltöltött idő alatt tapasztalt stabil működés, az elképesztő precizitás a legkülönfélébb felületeken és a vitán felül világbajnok reakcióidő és pontosság összességében nagyon meggyőző volt. Az első választásom az ára miatt nem feltétlenül ez lenne, de némi árcsökkenés reményében azoknak is érdemes rajta tartaniuk a szemüket, akik esetleg szimpatizálnak vele, de ekkora összeget nem költenének precíziós perifériákra. Addig is tökéletes választásnak nem minősíteném, de egy 15-20 ezer forinttal kevesebbért már nagyobb örömmel ajánlanám.