Ahogy arról már többször írtunk, a legújabb Marson munkálkodó robotikus egység egyik fontos és izgalmas célja, hogy egy gyakorlatilag önmagát a felszínbe kalapáló szondával több méter mélyre jusson a marsi talajban, és ott különböző hőmérsékleti és hővezetési méréseket végezzen el. A HP3 nevű műszer, amelyet Vakondnak (Mole) is becéznek a szakértők elvileg 5 méter mélyig képes lejutni, ami óriási eredmény lenne, tekintve hogy eddig csak pár centiméter mélységig tanulmányozták a bolygó kérgét.

A Vakond küldetése azonban kezdetektől problematikusabbnak bizonyult a vártnál. Alig kezdett el fúrni az egység, először egy sziklába ütközve elfordult, majd egy vártnál keményebb réteget ért el. Amikor úgy tűnt, hogy ezen sikerül keresztülhatolnia, akkor pedig beragadt, így a küldetés ezen része március óta áll. A földi irányítók azonban közben sem tétlenkedtek, és több potenciális módszert is kidolgoztak arra, hogy hogyan lehetne újra mozgásba hozni a műszert.

A helyzet a szakértők szerint pontosan azért alakult így, mert egyelőre alig tudunk valamit a marsi talaj szerkezetéről. Úgy tűnik, hogy az InSight fúrási helyén, és valószínűleg a bolygó más részein is, a felszíni, laza talaj alatt egy vékony, összecementálódott, kemény talajréteg húzódik, amelynek létezéséről nem lehetett előre tudni. Ezzel pedig nem is az a fő probléma, hogy a Vakond nem elég szívós ahhoz, hogy átüsse, hanem hogy ez a fajta környezet nem kedvez a rendszer működésének.

Az önkalapáló műszer ugyanis a súrlódás révén gyakorlatilag a saját maga által fúrt lyuk falaiba kapaszkodva tud előre haladni, a túl kemény réteg viszont nem porlad eléggé fúrás közben, így a fúrófej és a lyuk falai közötti rést sem tölti fel folyamatosan. Így a fúrórész és a falak között egyre nagyobb légrés alakult ki menet közben, és a Vakond nem tudott mibe kapaszkodni, ezért elakadt.

A problémát először úgy próbálták megoldani az irányítók, hogy az InSight mintagyűjtő karján lévő lapáttal ütögetni kezdték a fúrófej fölötti talajrészt, hátha így sikerül egy kicsit beomlasztani a területet, és törmeléket juttatni a fúrófej köré, ez azonban nem vált be. A NASA és a Vakondot kifejlesztő német űrügynökség munkatársai így új tervet eszeltek ki. A művelet lényege, hogy az említett lapáttal most magára a Vakondra próbálnak oldalirányú nyomást gyakorolni, hozzányomva azt a lyuk falához, hátha így sikerül tovább fúrnia.

Bár részleteket egyelőre nem árultak el az akcióról, a NASA közzétett egy tweetet, amelyen az látszik, hogy a Vakond máris mélyebbre dolgozta magát, vagyis úgy tűnik, hogy ez a megközelítés tényleg működik. A keményréteg a szakértők becslései szerint mindössze 5–10 centiméter vastag lehet, így ha ezen sikerül átjutni, a fúrás már gyorsabban haladhat. Az biztos, hogy a szondát legalább 2 méter mélyre le kellene juttatni ahhoz, hogy értékelhető méréseket végezhessen.