A kutatók korábban már kifejlesztettek egy módszert, amelynek köszönhetően nagy pontossággal lehet megállapítani, hogy egy adott tárgy melyik 3D nyomtató segítségével készült. Ebben az AI segítette a kutatókat: az általuk létrehozott AI algoritmus révén egyértelműen el lehetett dönteni, hogy az adott nyomat melyik 3D nyomtatón készült, hiszen minden masina jellegzetes nyomokat hagy működése során, ami számos tényezőre vezethető vissza, ezek együttes vizsgálatával pedig akár 98%-os pontossággal meghatározható volt, melyik nyomtató volt az „elkövető”, ehhez pedig már egy okostelefonos fotó is elegendő volt, amelyen csak a nyomat egy része látszott.
Hogy mi szükség van erre az egész hercehurcára? Lényegében azért próbálnak az azonosítást segítő technológiákat kifejleszteni, mert a 3D nyomtatók térhódításával elszaporodtak a velük készített fegyverek, amelyeket „szellempisztolyként” jellemeznek a hatóságok, ugyanis többnyire lehetetlen beazonosítani, hol és mikor készült az adott eszköz, de ha a kutatók fejlesztéseit beépítik a 3D nyomtartók vagy az őket kezelő alkalmazások szoftverébe, jóval egyszerűbb lesz a beazonosítás.
Ebben Netanel Raviv nyújtott segítő jobbot, aki a McKelvey School of Engineering csapatával közösen fejlesztett ki egy olyan eljárást, amivel digitális ujjlenyomatok ágyazhatóak a 3D nyomtatókkal készített tárgyakba, így a „szellempisztolyokba” is. A cél az, hogy a tárgy eredetét akkor is meg lehessen határozni, ha annak csak egy kisebb darabkája áll rendelkezésre, nem az egész eszköz. A beágyazott ujjlenyomat egyebek mellett tartalmazhatja a nyomtató típusát, illetve azt is, mikor készült az adott tárgy, de egyéb paraméterekkel is felvértezhető az ujjlenyomat – olyanokkal is, amit a fejlesztők nem kötnek a publikum orrára.
Az efféle ujjlenyomatokkal sokkal egyszerűbbé válik a hatóságok számára egy-egy esetleges bűncselekmény vagy bűncselekmény tervezet során használt eszközök beazonosítása, ezáltal a készítőhöz és a potenciális elkövetőhöz is közelebb kerülhetnek, ami nagyban fokozza a nyomozás hatékonyságát és eredményességét.
A Wshington University részeként működő McKelvey School of Engineering közreműködésével egy olyan technológiát sikerült kifejleszteni, amivel eltávolíthatatlan ujjlenyomatot ad a rendszer az adott nyomathoz, maga a technológia pedig a Secure Information Embedding and Extraction, azaz a SIDE nevet viseli. Azt nem árulták el a fejlesztők, pontosan milyen adatok kerülnek a beágyazott ujjlenyomatba, illetve az is rejtély, ezek titkosítva lesznek-e. A kutatók szerint matematikai adatokról és új biztonsági mechanizmusokról van szó, vagyis a jelek szerint csak akkor lehet az ujjlenyomatból használható adatokat kinyerni, ha megvan az ehhez szükséges „visszafejtő” eszköz is.
A technológia pontos működését és a pontos mechanizmust valószínűleg azért rejtik véka alá, hogy a bűnözők ne tudják kijátszani az újítást. Az persze más kérdés, hogy akkor, ha használat után beolvassza a tárgyat a bűnöző, valószínűleg az ujjlenyomat is megsérül. Érdekesség, hogy az 1980-as évek óta a kétdimenziós nyomtatók által készített nyomatok is tartalmaz(hat)nak ujjlenyomatként funkcionáló apró pontokat, amelyekkel a modell beazonosítható, de erre csak sokkal később derült fény.
