Egy transzplantálásra váró máj jelenleg 9–12 órát bír ki, mielőtt annyira leromlana az állapota, hogy alkalmatlanná válik a beültetésre. Ez viszont gyakran kevés arra, hogy a donor halála után eltávolítsák a szervet, elvégezzék azon a szükséges vizsgálatokat, megtalálják és értesítsék a beteget, akinek megfelel a szerv, mozgósítsák a sebészeket, és megoldják a szerv helyszínre szállítását.
Ennek eredményeként a várakozó betegek számához képest amúgy is kevés donorszerv egy része pocsékba megy, mivel nem jut el időben a pácienshez, akinek szüksége lenne rá. Ezen segíthet egy új módszer, amellyel a jelenlegi legalább 2–3-szorosára növelhető a szervek életképessége, több időt hagyva a szervátültetés körüli teendők sikeres elvégzésére. Egy amerikai kutatócsoport eddig öt emberi májon tesztelte a megoldást, és sikerült azokat mínusz 4 °C-ra hűtve, egy speciális oldattal átáramoltatva 27 órán keresztül életképesen tartaniuk.
A csapat évek óta dolgozik a megoldáson, és bár korábban már sikeresen tesztelték azt patkánymájakon, arra nem volt garancia, hogy az emberi szerveken is működni fog, hiszen az emberi máj sokkal nagyobb méretű a rágcsálókénál. Amikor először próbálkoztak a patkányokon bevált módszerrel, nem is jártak sikerrel, az emberi máj ugyanis megfagyott és a jégkristályok komoly sérüléseket okoztak a szövetekben.
Az utóbbi évek így a recept módosításával teltek, és mostanra sikerült kikísérletezni az emberi szerveknél is működőképesnek tűnő megoldást. Ennek során a májat egy tehalózt és glicerolt tartalmazó folyadékkal áramoltatják át, ezzel helyettesítve a vért. A cukros oldat gyakorlatilag fagyállóként működik, így amikor a szervet fagypont alá hűtik, az nem fagy meg. Ahhoz, hogy a módszer működjön, a folyadék használatán túl három dologra kell figyelni: az oldat nem tartalmazhat légbuborékokat, ezek mentén ugyanis hajlamos vízjég képződni, a szervet alaposan és egyenletesen át kell itatni az oldattal, amihez megfelelő gépekre van szükség, és a hőmérsékletet fokozatosan kell csökkenteni.
A most tesztelt protokoll során 4 óra alatt áramoltatták át és hűtötték le a szerveket, majd azokat 20 órán keresztül tartották fagypont alatt perfúzió nélkül, végül 3 óra alatt felengedték és kimosták a májakból a cukros oldatot. Bár ezeket a szerveket nem ültették be betegekbe, amikor a kutatócsoport vért áramoltatott át azokon, a transzplantációt szimulálva, a májsejtek életre keltek és működőképesnek bizonyultak.
Az utóbbi években több érdekes újdonságra is fény derült a transzplantálandó szervekkel kapcsolatban. Tavaly például egy európai kutatócsoport igazolta, hogy a testhőmérsékleten tartott, és folyamatosan átáramoltatott szervek eredményesebben transzplantálhatók, mint a lehűtött májak. Az úgynevezett meleg perfúzió során még a donorszervek egyes sérülései is gyógyulásnak indultak. Ehhez ugyanakkor folyamatosan egy gépen kell tartani a szervet, amely lehűtve viszont sokkal könnyebben szállítható.
Az új metódusra tehát egyértelműen igény van, és nem csak a májak kapcsán. A kutatócsoport ugyan 27 óra után berekesztette a kísérleteket, de lehetséges, hogy a módszerrel a szervek ennél jóval hosszabb ideig is eltarthatók lehetnek. A kutatók a következő szakaszban ennek tanulmányozása azt is vizsgálják, hogy más szervekkel hogyan használható optimálisan a módszer.
