Orrunk belseje igazi csatatér. A szájhoz és a belekhez hasonlóan tele van mikrobákkal, ám míg az előbbieket rendszeresen tápanyagok árasztják el, a felső légutak kietlen vidéknek számítanak. Az erőforrások szegényesek, az értük folytatott harc pedig ádáz, így az itt élő baktériumok változatos módszereket fejlesztettek ki egymás elpusztítására. Ezen metódusok tanulmányozása révén pedig talán mi, emberek is újfajta fegyverekre tehetünk szert a kártékony mikrobák ellen.
Alexander Zipperer és Martin Konnerth, a Tübingeni Egyetem kutatói már rá is akadtak egy potenciálisan hasznosítható jelöltre, a lugdunin nevű vegyületre, amely a hatásos antibiotikumok összes előnyös vonásával rendelkezik. Mivel egy orrunkban élő baktérium termeli, a jelek szerint biztonságos az emberi szervezetre nézve is, és különösen hatékony fegyver a Staphylococcus aureus ellen. Ezt még abban az esetben is képes elpusztítani, ha a baktérium antibiotikum-rezisztens törzsével (MRSA) kerül szembe. És mivel egészen más felépítésű, mint az ismert antibiotikumok, hatóanyagok egész sora lehet kifejleszthető belőle.
Arra valószínűleg még éveket kell várni, mire kiderül, hogy az új vegyület alkalmazható-e az orvoslásban. Az elmúlt időszakban sok hasonlóan ígéretes kutatás futott vakvágányra, de jelen helyzetben minden felmerülő opciót meg kell vizsgálni. A szakértők évtizedek óta nem képesek újfajta antibiotikumokkal előállni, a baktériumok pedig eközben sorra alkalmazkodnak a létező hatóanyagokhoz. A becslések szerint a legellenállóbb törzsek 2050-re évente 10 millió emberrel fognak végezni, hacsak nem sikerül újfajta gyógyszereket létrehozni ellenük.
Ha a lugdunin nem bizonyul kellően hatásosnak, az sem tragédia, hiszen megtalálása fontos lépést jelenthet más, tényleg működő antibiotikumok felé. Zipperer és Konnerth ugyanis kétségen felül igazolták, hogy az emberi mikrobiom potenciális baktériumellenes szerek tárházát rejti magában, amelyet mindenképpen érdemes közelebbről is megvizsgálni.
Szervezetünk minden régiója sajátos ökoszisztémával rendelkezik: jellegzetes éghajlattal és őshonos mikrobákkal bír, amelyek változatos vegyi fegyverekkel harcolnak egymás ellen. A felső légutak annyira táplálékszegény környezetet jelentenek, hogy a német kutatók joggal sejtették, az itt található mikrobák különösen hatásos fegyvertárral rendelkeznek. Zipperer és társai több száz törzset vizsgáltak meg, és ezek közt több olyan Staphylococcust is azonosítottak, amely gátolja közeli rokona, a S. aureus növekedését. Ez utóbbi legerősebb riválisának a Staphylococcus lugdunensis tűnt, amely a vizsgálatok alapján az emberek 9 százalékában található meg.
Konnerth ezen baktériumfaj tagjaiból vonta ki a lugdunint. A szokatlan felépítésű vegyületről egyelőre nem tudni, hogyan fejti ki hatását, de az a kísérletek alapján bizonyos, hogy alacsony koncentrációban is halálos a S. aureus és az Enterococcus antibiotikumoknak ellenálló törzseivel szemben, és más betegségokozó baktériumokkal szemben is. A lugdunin a S. aureusszal fertőzött egerek bőrbetegségét is képes volt helyrehozni, és ezt látszólag mellékhatások nélkül tette.
Érdekes továbbá, hogy bár előbb-utóbb nyilvánvalóan ezen antibiotikummal szemben is ellenállóvá válnak egyes törzsek, a kísérletek alapján a S. aureus erre valamiért nem nagyon képes. A kutatók számos generáción keresztül próbálták rezisztenssé tenni a baktériumokat a hatóanyaggal szemben, de nem alakultak ki ellenálló törzsek. Biztató jelnek tűnik az is, hogy amikor a csapat 187 kórházi beteg orrából vett mintákat, úgy találták, hogy ahol jelen van a S. lugdunesis, ott a S. aureus nagyon visszaszorul. Az első eredmények tehát biztatók, de hogy a lugdunin valóban alkalmazható lehet-e a gyógyászatban, azt csak további vizsgálatokat követően lehet eldönteni.
