A jeges Déli-óceánban, nem messze az Antarktisz partjaitól, csak a legellenállóbb élőlények képesek megélni, a szivacsok pedig látszólag nem tartoznak ezek közé. Nincs kemény védőpáncéljuk, és elmenekülni sem tudnak a veszélyek elől, így folyamatos harc az életük. Legfőbb ellenségeik a tengericsillagok, illetve a baktériumok, amelyekből több millió éldegél minden evőkanálnyi tengervízben. A szivacsoknak egyetlen módja van az ezek elleni védekezésre: a legkülönfélébb életre ártalmas vegyületeket állítják elő.
Egy ilyen, emberi célokra is alkalmazható vegyületet fedezett fel nemrégiben James McClintock, az Alabamai Egyetem és Bill Baker, a Dél-floridai Egyetem kutatója. A két szakértő évtizedek óta foglalkozik az Déli-óceánban élő moszatok, szivacsok és más gerinctelen élőlények védekezési mechanizmusainak tanulmányozásával. Az évek során csapatukkal 24 új vegyületet azonosítottak, amelyek közül kettőnek a gyógyászatban is komoly jövője lehet. Az egyik egy fehérje, amelyet egy antarktiszi vörösmoszat termel, és ígéretesnek mutatkozik a H1N1 influenzavírus ellen. A másik egy kisebb molekula, amelyet palmerolidnak neveztek el, és a jelek szerint hatásosan használható melanomás betegek kezelésére.
Idén májusban aztán újabb érdekes vegyület felfedezéséről számoltak be a szakértők. A szaruszivacsok közé tartozó Dendrilla membranosa által termelt anyag rendkívül hatásosnak tűnik napjaink egyik legtöbb gondot okozó kórházi baktériuma, a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus, azaz az MRSA ellen, amely évente tízezrek halálát okozza. A darwinolid névre keresztelt vegyület a labortesztek során az antibiotikumokkal szemben rendkívül ellenálló kórokozó sejtjeinek 98 százalékát pusztította el.
Az MRSA-fertőzésekkel az a legnagyobb probléma, hogy a baktériumok ezek során biofilmet képeznek, vagyis egy szénhidrátokból, fehérjékből és DNS-ből álló réteggel vonják be magukat, amely a jelenleg használt hatóanyagok számára gyakorlatilag átjárhatatlan. A darwinolid viszont valamilyen módon képes ennek megbontására, és a baktériumok elpusztítására. A vegyület szokatlan szerkezettel rendelkezik, és amennyiben ennek szerepe van hatásosságában, mintául szolgálhat a jövő antibiotikumai számára is, mondják a kutatók.
McClintock elmondása szerint a következő lépés a vegyület laborbeli szintetizálásának megvalósítása lesz, hiszen arra nincs mód, hogy ezt nagyobb mennyiségben a Déli-óceánból szerezzék be. Szerencsére a természetben azonosított szerves vegyületek 99 százaléka mesterségesen is előállíthatónak bizonyul, így minden remény megvan arra, hogy ez sikerül. Ha megvan a szintézis módja, a kutatók felderíthetik, hogy pontosan hogyan tör át a vegyület a biofilm védőrétegén és pusztítja el a baktériumokat, ami egyelőre rejtély a szakértők számára.
