Újítások a P45-ben

Az Intel nagysikerű P35-ös lapkakészletének utódja már egy ideje elérhető a piacon, most szerencsére mi is megkaparintottunk néhány P45-ös alaplapot egy teszt erejéig.

Az Intel P45 Express lapkakészlete a gyártó várakozásai szerint hasonló sikereket fog elérni, mint a jelenlegi is forgalomban lévő, rendkívül nagy népszerűségnek örvendő P35-ös lapkakészlet. A két chipszet között kisebb-nagyobb különbségek vannak, amelyek mind-mind a P45-ös újdonság felé billentik a mérleg nyelvét.

Az első és talán egyik legfontosabb változás az a lapkakészletek gyártási technológiájában keresendő: a P35-ös chipek még a régebbi, 90 nm-es csíkszélességgel készültek, az újdonságok, azaz a P45-ös chipszetek pedig már az új, 65 nm-es gyártási technológiával rendelkeznek. Az új technológiának köszönhetően kisebb, alacsonyabb fogyasztással és hőmérséklettel üzemelő chipek készítésére van lehetőség.

Az új lapkakészlet képes a 65 nm-es és a 45 nm-es Intel processzorok fogadására. Az Intel hivatalosan 1333 MHz-es FSB támogatást kínál, ám az egyes gyártók jóvoltából akár 1600 MHz-es FSB alkalmazására is van lehetőség. Ugyanez a helyzet a DDR2-es memóriák tekintetében: a hivatalos támogatás 800 MHz-es értéket takar, míg a legtöbb gyártó kínálatában DDR2-1200 MHz-es memóriatámogatással rendelkező alaplapok vannak.

A P45-ös lapkakészlet memóriavezérlőjén némileg csiszolt a gyártó, így az új alaplapok még jobban képesek profitálni az 1333 MHz-es FSB nyújtotta sávszélességből. A P45-ös északi híd természetesen rendelkezik DDR2-es és DDR3-as memóriatámogatással, csak úgy, mint P35-ös társai, a DDR2-es memória modulokból összesen 16 GB-nyi, míg a DDR3-as memória modulokból összesen 8 GB-nyi mennyiséget helyezhetünk el a rendszerhez, ám ekkora memória mennyiségnél már csak a 64-bites operációsrendszerek jöhetnek szóba, ha ki is akarjuk használni a hatalmas rendszermemória összes előnyét.

Nagy különbség a P35-ös és a P45-ös lapkakészletek között az is, hogy míg előbbi, azaz a P35-ös modellek PCIE 1.1-es támogatással készültek, addig utóbbi, vagyis a P45-ös chipszet már PCIE 2.0-s támogatást kínál a felhasználók számára. A PCIE 2.0-s támogatás egyébként az X38-as alaplapok megjelenésével vált elérhetővé, de ezt csak úgy zárójelben.

A P35-ös alaplapok esetében 16 darab PCIE 1.1-es sáv, míg a P45-ösök esetében már 16 darab PCIE 2.0-s sáv áll rendelkezésre. A P45-ös lapkakészlet északi hídja a grafikus kártyát x16-os módban képes működtetni, Crossfire mód esetén pedig elosztja a rendelkezésre álló sávokat, így a kártyák x8-os sávszélességgel üzemelnek. A P35 esetében ez az eljárás problémásabb volt, ugyanis a második videokártya számára csak x4-es sávszélesség jutott a PCIE sloton keresztül, ami egyes vélemények szerint a teljesítményre is rányomta bélyegét, persze a gyakorlatban ez egyáltalán nem volt észrevehető.

A P45-ös lapkakészlettel ellátott alaplapok esetében a déli híd is változott: a korábbi ICH9R helyett most már ICH10R vezérlőt használnak a gyártók, amely tulajdonságait tekintve majdnem teljesen megegyezik az ICH9R modellel. A két vezérlő között különbség, hogy az ICH10-es már tartalmazza a TurboMemory technológia támogatását is. Az ICH10-es déli híd az ICH9-eshez hasonlóan PCIE 1.1-es sávokon keresztül kapcsolódik a rendszerhez.

[bold]A tesztrendszer

[/bold]• Processzor: Intel E4500 (2,2 GHz @ 3,0GHz (333*9))

• Alaplapok:

- MSI P45 Platinum

- ASUS P5Q-Pro

- Gigabyte EP45-DS4

• VGA: Inno3D GeForce 7600 GT 

• Memória: 2 x 1 GB Geil (DDR2-800  @ 4-4-4-12 CR2)

• Tápegység: Chieftec 420W

• HDD: WD 160 GB (SATA 2)

• ODD: NEC DVD-Rom

• Operációsrendszer: Windows XP SP2 az összes javítással (az összehasonlíthatóság érdekében)

• Driver: ForceWare 169.21, Intel Chipset Driver 9.0.0.1008

A chipszetek közötti különbségek és a versenyzők paramétereinek bemutatása után következzenek az alaplapok egyenként, részletesen.

MSI P45 Platinum

 Tesztünk első szereplője az MSI kínálatából érkezett. Az alaplap csomagolása meglehetősen igényesnek mondható, a doboz hátulján minden fontosabb információt megtalálunk az alaplap tulajdonságaival kapcsolatban. A csomagolás belsejében egy fehér karton doboz lapul, amelyben a kábeleket, leírásokat és persze magát az alaplapot találjuk. Nézzük is meg, hogy mi lapul a dobozban.

Az újdonság dobozában minden szükséges kelléket megtalálunk. A gyártó mellékel egy IDE és egy Floppy kábelt, egy Molex -> Sata tápkábel átalakítót, valamint négy darab Sata adatkábelt. A dobozban lapul még egy Crossfire-híd, valamint egy takarólemez.

A leírások között egy gyors üzembehelyezési útmutató (hatalmas, hajtogatható kivitel), valamint egy felhasználói kézikönyv található, ezen kívül egy XP-s és egy Vista-s driver lemezt is kapunk a termékhez. Ezzel gyakorlatilag végére is értünk a tartozékok sorának.

Maga az alaplap első ránézésre megfelelő felépítéssel rendelkezik, ám ha elkezdjük összeállítani a tesztrendszert, akkor több kisebb-nagyobb problémába ütközhetünk. Az első az, hogy az Intel processzoraihoz mellékelt kisméretű hűtő szerelése nehézkes, ugyanis PWM áramkör hűtőbordája és a hőcső kissé útban van, így nehéz a rögzítőfül kioldása és felszerelése. A +12V-os tápcsatlakozó szintén rossz helyre került: a PS/2-es csatlakozók és a PWM hőcsövei közé helyezte a gyártó, így igencsak nehéz dolgunk van, ha szét kell szedni a rendszert.

Ettől a két kellemetlenségtől eltekintve teljesen rendben van a deszka. A termék tápellátásához egy Molex tápcsatlakozót is rá kell kapcsolni az alaplaphoz. A rendszer hűtése jól vizsgázott: az extrém kinézettel és mérettel rendelkező hűtőalkalmatosság nem csak hogy dizájnos, de egyben nagyon hatékony is.

Az alaplapon két darab PCIE 2.0 x16-os bővítőhely, két darab PCI slot és két darab PCIE x1-es slot van jelen, ezen kívül négy darab memóriafoglalatot (DDR2-1200 MHz), 8 darab SATA portot és egy IDE portot is találunk az újdonságon. Az alaplap rendelkezik bekapcsoló gombbal és reset gombbal, ezeket mikrokapcsolós kivitelben találjuk meg a terméken.

Az alaplap hátsó kivezetései között két darab PS/2-es port, 6 darab USB port, valamint egy FireWire és egy Ethernet port is jelen van. A termék optikai hangkimenettel, valamint jack audio kimenetekkel egyaránt rendelkezik.

 

A rendszer hűtése jól vizsgázott: az extrém kinézettel és mérettel rendelkező hűtőalkalmatosság nem csak hogy dizájnos, de egyben nagyon hatékony is.

Az alaplap BIOS-a hozza a gyártótól már megszokott minőségi szintet: a BIOS könnyedén használható és átlátható, így kezdők számára sem okozhat nehézséget egy-egy beállítás megváltoztatása, a tuning pedig szinte gyerekjáték. Az MSI alaplapja rendelkezik GreenPower támogatással, ami egyfajta fogyasztáscsökkentő eljárás csak úgy, mint a Gigabyte DES vagy az ASUS EPU technológiája.

Gigabyte EP45-DS4

 A második szereplő a Gigabyte P45-ös újdonsága, amely EP45-DS4 típusjelzéssel található meg a boltok polcain. A gyártó termékének csomagolása meglehetősen furcsa: a csillogó és tükröződő doboz figyelemfelkeltő megoldás, emellett még szépnek is mondható. A doboz hátsó részén ebben az esetben is megtaláljuk az alaplap fontosabb tulajdonságainak leírását, illetve a deszka által támogatott technológiákat.

A doboz belsejében egy fehér kartondobozban lapulnak a kiegészítők. A Gigabyte P45-ös alaplapjához kapunk eSata kivezetést és USB kivezetést egyaránt, de a takarólemez sem hiányzik a kellékek sorából. A csomagban egy IDE és egy Floppy kábelt, valamint 4 darab Sata adatkábelt is találunk, így semmiben nem szenvedünk hiányt. A leírások között ebben az esetben is jelen van a felhasználói kézikönyv, valamint a gyors üzembehelyezési útmutató. A gyártó Vista és XP drivereket egyaránt biztosít az alaplaphoz, ezen kívül egy DES és egy Gigabyte matricát is kapunk, amelyeket felragaszthatjuk a gép oldalára vagy elejére.

A Gigabyte alaplapjánál már nem találtunk olyan tervezési hibákat, mint az MSI P45-ös deszkájánál. Az egység felépítése összességében jónak mondható, a csatlakozók az átlagos helyekre kerültek, így könnyedén hozzáférhetőek.

A Gigabyte terméke négy darab memóriafoglalattal, egy IDE porttal, valamint 6 darab Sata porttal rendelkezik. Az egység egy darab PCIE 2.0 x16-os, egy darab PCIE 2.0 x8-os és egy darab PCIE 2.0 x4-es slottal rendelkezik, a slotok a PCIE x16-os csatolófelület méreteivel rendelkeznek. Az alaplap rendelkezik CrossfireX támogatással is. A csatolófelületek között egy hagyományos PCI, valamint három darab PCIE x1-es port is található. Az alaplapon a bekapcsoló gomb, a reset gomb és a CMOS Clear gomb mikrokapcsoló formájában is jelen van, a kapcsolók igényesek, világítanak is.

A termék hátsó kivezetésinél két darab PS/2-es port, egy koaxiális és egy optikai hangkimenet, valamint jack audió kimenet egyaránt jelen van. A csatlakozók között egy normál is egy mini FireWire portot, valamint két Gigabites Ethernet csatlakozót találunk.

A termék hűtésére sem lehet panasz: a hőcsövekkel összekötött bordák rendkívül jól hűtik a rendszert, emellett dizájn tekintetében is jónak mondhatóak.

A Gigabyte BIOS-a kezelhetőség és átláthatóság tekintetében ugyanolyan jó, mint a gyártó többi alaplapjának BIOS-a: aki már látott Gigabyte BIOS-t, annak egyáltalán nem lesz nehéz a különböző beállítások elvégzése, sőt, az egyértelmű menürendszernek köszönhetően egy átlag felhasználó is könnyedén tuningolhatja rendszerét, illetve módosíthatja az egyes beállításokat. Az alaplap rendelkezik DES (Dynamic Energy Saver) támogatással is, amelynek köszönhetően a rendszer fogyasztását valamelyest mérsékelhetük.

ASUS P5Q Pro

 A harmadik és egyben utolsó versenyzőnk az ASUS kínálatából érkezett. Az alaplap doboza csillogó, kék borítással rendelkezik, ami összességében szép és informatív. Az ASUS büszkén reklámozza az alaplap által támogatott legfőbb technológiákat.

Az alaplap csomagolása már egyszerűbb, mint a Gigabyte és az MSI esetében volt: a kartondobozt kinyitva egyből a leírásokat és a kábeleket pillantjuk meg, mindkettőből kapunk bőven.

A gyártó az alaplaphoz négy darab Sata adatkábelt, egy Floppy és egy IDE kábelt, valamint egy eSata kivezetést mellékel. A kiegészítők között egy takarólemez, valamint a ház kábeleinek bekötését segítő tüskesor is megtalálható. Az ASUS alaplapjához természetesen jár a felhasználói kézikönyv és a gyors üzembehelyezési útmutató, ezen kívül egy teljesen automata telepítőt is ad a gyártó, amely XP és Vista meghajtóprogramokat egyaránt tartalmaz.

Az ASUS alaplapjának felépítése első ránézésre teljesen rendben van, szerelés közben sem tűnt fel semmi hiányosság vagy kellemetlenség, a deszka felépítés tekintetében egyszóval tökéletes. Ami feltűnhet, az az, hogy a hűtőalkalmatosságok között, egészen pontosan az északi és a déli híd között nem húzódik hőcső, illetve a PWM és az északi híd hűtője is szerényebb, mint a másik két versenyző esetében. Ennek ellenére a hűtés teljesen jó.

Az ASUS alaplapja négy darab memória foglalattal, egy IDE és 8 darab SATA porttal van ellátva, az egység ezeken kívül két darab PCIE 2.0 x16-os, három darab PCIE x1-es és két darab hagyományos PCI slottal is bír.

Az alaplap hátsó kivezetései között hat darab USB port, két darab PS/2-es port, valamint egy FireWire és egy Gigabites Ethernet port található. A terméken koaxiális és jack audió kimenetek jelen vannak, de optikai csatlakozó sajnos nincs.

A hűtőalkalmatosság a teszt során tökéletesen tette a dolgát: mind átlagos felhasználás alatt, mind pedig tuning esetén helytállt, egyáltalán nem forrósodtak az egységek bordái, ami a nyári melegre való tekintettel rendkívül jó hír.

Az alaplap BIOS-a az ASUS termékekre jellemző felépítéssel érkezik: a szoftver tökéletesen használható, könnyedén kezelhető, egyszóval egy rossz szavunk sem lehet rá. Az alaplap már fel van szerelve a korábban emlegetett Express Gate szoftverrel, amely a Windows bootolása nélkül képes böngésző funkciók, Skype, valamint chat biztosítására. A szoftvert a használat előtt telepíteni kell, ezután a rendszer indításakor már kiválaszthatjuk, hogy elinduljon-e a Splashtop linux-alapú rendszer. A szoftver valóban gyors, internetezésre és Skype használatához ideális. Jó megoldás, nekünk tetszett. Egyetlen említésre méltó dolog, hogy a P5Q Pro nincs felszerelve Flash memóriával, az Express Gate így a merevlemezre települ. A beépített flash memória csak a felsőbb kategóriában helyet foglaló alaplapokon érhető el.

Tesztek: 1. rész

A megmérettetések sorát ismét az Everest különböző tesztjeivel kezdjük, amelyekben a memóriakezelés és a processzorkezelés egyaránt szerepet kap. Ahhoz, hogy a P45-ös egységek teljesítményével kapcsolatban legyen valami összehasonlítási alapunk a többi termék irányába, az egyik régebbi tesztünk P35-ös szereplőjét is bevontuk a tesztelésbe, így világoszöld színnel a P45-ös lapok elődjének teljesítményét láthatjuk.

Memória írás és másolás tekintetében egyértelműen fölényben vannak a P45-ös alaplapok, ám ahogy a memória olvasás vizsgálatára kerül a sor, a P45-ös lapkakészlet ismét nagyot domborít és megint csak az első helyre kerül.

A memória késleltetés szintén tartogat meglepetéseket: a Gigabyte P45-ös alaplapja esetében alakultak a legkedvezőbben a késleltetés értékei, míg a legrosszabb az ASUS modelljének "teljesítménye" volt, ám ezekből az értékekből ne vonjuk le messze menő következtetéseket.

A CPU AES és CPU Zlib tesztekben a Gigabyte P35-ös és P45-ös alaplapjai felváltva voltak elsők és másodikak, az MSI ezzel szemben végig őrizte utolsó helyét, az ASUS pedig a dobogó harmadik fokán ragadt.

A CPU Queen teszt sem változtatott a mezőny sorrendjén, ám a Photoworx tesztben fordult a kocka. A Gigabyte P45-öse első helyen végzett, meglepetésként az MSI lapja lett a második, míg a P35-ös termék az utolsó helyre szorult. Az Asus alaplapja továbbra is harmadik.

Az Everest tesztjei után egy renderelő alkalmazásé, azaz a Cinebench R10-es változatáé a főszerep. Az alkalmazásban szokás szerint először egy szálon, majd két szálon futtatjuk le a tesztet, így próbáljuk kideríteni: vajon melyik alaplap a jobb?

A Cinebench tesztjei egyhangú képet mutatnak a versenyzők teljesítményével kapcsolatban: mindkét esetben első a P45-ös alaplap, a második és a harmadik hely az MSI P45-öse, és a GigabyteP35-ös terméke között váltakozik, míg az utolsó helyen az ASUS deszkája kullog a mezőny után.

A következő oldalon folytatódnak a szintetikus tesztek.

Tesztek: 2. rész

 Az Everest és a Cinebench R10 után most a Sisoft Sandra nevezetű alkalmazásé a főszerep. Ezzel a programmal továbbra is a rendszer processzor- és memóriakezelését vizsgáljuk.

Az első tesztsorozat a processzor multimédiás képességeit próbálja felmérni. A tesztben egyértelmű sorrendet láthatunk:

a P35-ös alaplap és az ASUS P45-öse végzett az első és a második helyen, míg a Gigabyte P45-öse és az MSI P45-öse csak a dobogó harmadik fokára és az utolsó helyre tudott befutni.

A memória sávszélességének vizsgálatakor a Gigabyte P45-öse egyértelműen megnyerte a csatát, ami még furcsább, a második helyre a P35-ös Gigabyte, a harmadik helyre az ASUS, míg a negyedik helyre az MSI alaplapja került.

A processzor aritmetikai teljesítményének vizsgálatakor már változott a helyzet: a mezőny versenyzői között a korábbi sorrendek felborultak és mindkét tesztben eltérően alakult az első három helyezett sorrendje. Ami közös az az, hogy az MSI alaplapja mindkétszer utolsó lett.

A Sisoft Sandra szintetikus tesztjei után következzen egy igazi klasszikus, a SuperPi 1.5 MOD változata.

SuperPi-ben ismét a P45 DS4 lett az első, mögötte az ASUS P45-öse végzett. A harmadik helyen a P35-ös alaplap és az MSI P45-öse helyezkedik el, az egységek között alig-alig van különbség.

Tesztek: 3. rész

 A tesztek vége felé haladva már csak a Winrar és néhány játékteszt van hátra. A WinRar 3.72-es verzióját hívtuk segítségül, amelyben a rendszer teljesítményét a beépített sebességmérővel vizsgáltuk, majd megnéztük, hogy változik-e a helyzet valós körülmények között, például több fájl becsomagolásakor.

Az első diagramon a nagyobb érték számít jobbnak, így a Gigabyte P45-öse az első, a második pedig az ASUS P45-öse. A harmadik helyen az MSI terméke helyezkedik el, ezúttal a P35-ös alaplap lett az utolsó. A valós teszt ugyanezt a sorrendet állította fel, egyszóval úgy tűnik, hogy a beépített sebességmérő megbízhatóan értékeli a rendszerek teljesítményét.

A szintetikus tesztek sora után most már a játékoké a főszerep: a Company of Heroes legfrissebb változatát (természetesen DX9) és a F.E.A.R. legfrissebb változatát helyeztük górcső alá. Mindkét játék esetében 1024 x 768 pixeles felbontást és magas minőségi beállításokat alkalmaztunk, az élsimítást és az anizotróp szűrést nem kapcsoltuk be.

A F.E.A.R. tesztben az MSI P45-ös alaplapja végre magához tért, és ha kis mértékben is, de elverte a mezőnyt, így pedig a teszt győztesévé vált. A második helyen a Gigabyte P45-öse helyezkedik el holtversenyben, míg a harmadik helyen szintén holtverseny alakult ki az ASUS és a P35-ös Gigabyte között.

A CoH teszt már eltérő a sorrenddel zárult, mint a F.E.A.R., azaz első helyezett az MSI P45, második az ASUS P45, a harmadik a Gigabyte P45-öse, míg az utolsó a P35-ös deszka.

A tesztek után most már az összesítésé, a tuningé, a fogyasztásé és a hőmérsékleteké a főszerep.

 

Fogyasztás, tuning, összesítés

Természetesen ezúttal is megvizsgáltuk, hogy a különböző alaplapokkal szerelt konfigurációk milyen fogyasztással üzemelnek a különböző alkalmazások futtatásakor, illetve üresjáratban. A C1E minden esetben be volt kapcsolva, a diagramokon látható értékek a rendszer fogyasztását tükrözik, természetesen ezúttal is monitor nélkül.

Üresjáratban a rendszerhez nem csatlakozott semmilyen USB-s eszköz, a DVD-ROM-ban pedig ezúttal sem volt adathordozó. A legkisebb fogyasztást a P45-DS4-es alaplap produkálta, a legnagyobb étvággyal pedig az ASUS P5Q Pro rendelkezett.

Cinebench alatt érdekes módon az Gigabyte P45-ös alaplapja fogyasztotta a legkevesebb áramot, míg a legtöbb áramot a P45-ös MSI igényelte: a két versenyző között 11 W-os különbség mérhető, amely már jelentősnek mondható. A többi termék között már kisebbek voltak a különbségek.

A F.E.A.R. pörgette meg legjobban a kis fogyasztásmérőnket: ezúttal a P35-ös alaplap fogyasztása volt a legkisebb. Az egyes alaplapok között összességében jelentősebb különbségek mutatkoztak.

A fogyasztás mérése után egy kis tuning következik. A BIOS-ban minden esetben visszavettük a memória órajelét, valamint a processzor szorzóját.

Az alaplapok közül a P45-ös MSI mutatta fel a legjobb teljesítményt. Az E4500-as processzorral 422-es FSB-t sikerült elérni, míg a P35-ös Gigabyte esetében 420 MHz-es eredménnyel zártuk a tesztet. A P45-ös Gigabyte 411 MHz-ig repítette a kis Core 2-es processzort, míg az ASUS alaplapjában sak 403 MHz-ig sikerült jutni. Az eredmények lehetnének magasabbak is, ha nem 200 MHz-es FSB-vel üzemelő processzort fogtunk volna munkára.

A fogyasztás a tuning és a hőfokok után most már csak az összesítés van hátra.

Az összesítés alapján egyértelműen nyert a Gigabyte P45-ös alaplapja, míg a második helyen a P35-ös Gigabyte végzett. A két Gigabyte termék között teljesítmény tekintetében nem volt sok különbség. A harmadik helyre az ASUS P5Q Pro futott be, amely a tesztek során hullámzó teljesítményt mutatott fel. Az MSI alaplapja sok tesztben végzett az utolsó helyen, ezért sajnos az összesítésben is a mezőny többi tagja után kullog.

A tesztek után pár szavas véleményt is mondunk az alaplapokról.

A végszó

[bold] MSI P45 Platinum - Játékban jól teljesít, tuningban első.

[/bold]

Az MSI alaplapja a tesztek során sokszor gyengélkedett, illetve sokszor végzett az utolsó helyen, ám ahogy a játékokra került a sor, egyből elemében érezte magát és felkúszott a dobogó első fokára. Az alaplap tuning tekintetében tesztgyőztes lett, ám az összesítés alapján sajnos az utolsó helyen végzett. 37.000 forint körüli árával, valamint tuning képességeivel még így is ajánlott alaplapnak minősül.

ASUS P5Q Pro - Közepes teljesítmény kedvező áron.

Az ASUS alaplapja a P45-ös deszkák közül a legolcsóbb változat volt a maga 26.000 forint körüli árával. Az olcsóbb árfekvés a csomagoláson azonnal látszik, ám a kellékek és az alaplap teljesítménye teljesen rendben van, ha az árcédulát nézzük. Az alaplap tuning tekintetében a leggyengébb volt, ám ha egy kedvező árú, modern lapkakészlettel felszerelt alaplapra vágyunk, akkor érdemes elgondolkodni a termék megvásárlásán.

Gigabyte EP45-DS4 - Tesztünk győztese, aki tuning esetén sem szerepel rosszul.

A Gigabyte alaplapja ugyan nem a legolcsóbb termék a mezőnyben, ám a maga 36.000 forint körüli árával és remek teljesítményével mégis a legjobb vétel a jelenlegi mezőnyben. A deszka felszereltsége, színvonala és teljesítménye teljesen rendben van, árához mérten korrekt termék, ám semmiképpen sem olcsó. Ha beton stabil, jó tuningpotenciállal és jó teljesítménnyel rendelkező P45-ös alaplapot szeretnénk, akkor nekünk a Gigabyte P45-öse kell, legalábbis az itt felsorolt alaplapok közül biztosan.

A tesztben szereplő alaplapokért köszönet az Expert Computer Kft-nek!