Bár az elmúlt három évtizedben rengeteg exobolygót fedeztek fel a kutatók, a közvetlen megfigyelések még mindig ritkaságszámba mennek. Ennek elsődleges oka a nagy távolság: mivel a kérdéses égitestek többsége egyszerűen túl messze van ahhoz, hogy csillaga mellett a planétát is megpillanthassuk a jelenleg használt műszerekkel, az exobolygó-észlelések során elsősorban közvetett módszerekre, a fedési módszerre és a radiális sebességmérésre támaszkodnak a kutatók.

A ritka kivételek egyik a Béta Pictoris b, amely annyira közel van, és olyan nagy méretű, hogy csillaga róla visszaverődő fénye külön is detektálható. A bolygót 2008-ban fedezték fel (egy 2003-as felvételen), és azóta többször is készültek róla újabb képek, illetve ezekből összeállított videók is, amelyek a bolygó mozgását is jobban érzékelhetővé teszik.

A Béta Pictoris b 13-szor annyit nyom, mint a Jupiter, átmérője ugyanakkor csak másfélszerese a Naprendszer legnagyobb bolygójának. A bolygó egy nagyon fiatal, mindössze 20–26 millió éves, a Napnál 75 százalékkal nehezebb, és sokkal fényesebb csillag körül kering. A bolygó 9 csillagászati egységre (ez nagyjából a Szaturnusz Naptól való távolsága) kering csillagától, amelyet nagyjából 20 földi év alatt kerül meg. Saját tengelye körül ugyanakkor rendkívül gyorsan forog: egy nap a Béta Pictoris b-n mindössze 8 órát vesz igénybe, amivel a leggyorsabban forgó planéták közé tartozik.

Az Európai Déli Obszervatórium chilei szupertávcsöve, a VLT kutatói rendszeresen felkeresik az érdekfeszítő bolygót. A bolygót a legutóbbi időszakban 2014 vége és 2016 vége között újra és újra megfigyelték, ezt követően azonban a Földről nézve a planéta olyan közel került csillagához, hogy beleveszett annak fényébe. Majdnem két évvel később, idén szeptemberben azonban újra előbukkant az égitest, így a VLT ismét képes képeket rögzíteni róla.

A kutatók nemrégiben nyilvánosságra is hozták a legújabb felvételeket, illetve egy rövid, de látványos videót is összeállítottak a 2014–2018 folyamán készült képekből.