A Gliese 367, más néven GJ 367 egy apró, hűvös vörös törpe, amely mindössze 30 fényévre van a Földtől. A TESS nevű exobolygóvadász űrtávcső 2019-ben észlelt körülötte egy bolygójelöltet, amelyről később bebizonyosodott, hogy valóban létezik. A GJ 367b nevű planéta átmérője mindössze 60%-a a Földének, viszont rendkívül sűrű, köbcentiméterenként körülbelül 10 grammot nyom, ami majdnem kétszer akkora sűrűséget jelent, mint a Föld esetében jellemző. És saját bolygónk a legsűrűbb a Naprendszerben! Az exobolygó sűrűsége így a vasnál is nagyobb, ezért a bolygó kis mérete ellenére elég nehéz.
A planéta mindössze egymillió kilométerre kering központi csillagától, így felszíni hőmérséklete 1400 °C körüli, és körülbelül 7,7 földi óra alatt kerüli meg a csillagot. A kutatók úgy képzelték el, hogy leginkább egy forró vasgolyóra hasonlíthat, amelynek ha volt is korábban atmoszférája, mostanra rég elpárolgott. A csillagászok nemrégiben ráirányították a James Webb űrtávcsövet, hogy megerősítsék ezt a feltevést.
A JWST több keringési cikluson keresztül követte a bolygót. Ahogy a planéta kering a csillaga körül, látjuk a sötét oldalát (amikor köztünk és a csillag között van), majd fél keringéssel később látjuk a nappali oldalát (amikor a csillag velünk ellentétes oldalán van), és a közbeeső fázisokat is látjuk (akár a Hold fázisainak változását a hónap folyamán). Azzal, hogy megnézték, hogyan változik a bolygó fényessége a pályája során, a csillagászok sok mindent megtudhattak róla.
Például azt is, hogy kötött keringéssel kíséri csillagát, így az éve hossza megegyezik a napja hosszával. Ez azt jelenti, hogy mindig ugyanaz az oldala néz a csillag felé, és ez a fele nagyon forró, míg a másik fele mindig az ellentétes irányba néz, és ezért nagyon hideg. Ha a bolygónak légköre lenne, a hőmérséklet-változás miatt körbeáramlana, elszívná a hőt a csillag felé néző oldalról, és felmelegítené a másik oldalt, majd lehűlne, és visszaáramlana a csillag felé néző oldalra, hűtve azt. Ilyen hőmérséklet-csökkenést nem tapasztaltak a szakértők, ami arra utal, hogy a bolygónak valóban nincs sűrű légköre. A legjobb esetben is csak tizedannyi levegője lehet, mint a Földnek, de az adatok alapján valószínűbb, hogy egyáltalán nincs légköre.
A nappali és az éjszakai oldal vizsgálatából az is kiderült, hogy a bolygó rendkívül sötét, sokkal kevésbé veri vissza a fényt, mint a Föld. A nappali oldal valószínűleg halvány vörös színben ragyog, de az éjszakai oldal lényegében fekete. Ez, valamint a légkör hiánya azt jelentheti, hogy a bolygó valószínűleg elvesztette az összes illékony anyagát, vagyis azokat az anyagokat, amelyek könnyen elforrnak.
Ami a sűrűséget illeti, nehéz elképzelni, hogy az égitest eleve ilyennek formálódott. Sokkal valószínűbb, hogy valaha nagyobb méretű volt, és volt egy sűrű fémmagja. Aztán egy katasztrofális ütközés leválasztotta róla az alacsonyabb sűrűségű külső rétegeket, és hátrahagyta a sokkal sűrűbb magot. Ez a katasztrófa légkörét is lehánthatta, és így keletkezhetett a mostani, csupasz világ.
A bolygó egyébként egészen elképesztő hely lehet. A nappali oldalon a felszín valószínűleg olvadt, és a csillag hetvenszer nagyobbnak látszik az égbolton, mint a Földről nézve a Nap. A sötét oldal sokkal hűvösebb, és tényleg nagyon sötét. Bár a bolygó kisebb, mint a Föld, a felszíni gravitáció 30%-kal erősebb. És mivel ez a bolygó mindössze 30 fényévre van tőlünk, egy 120 ezer fényév átmérőjű galaxisban, a szakértők hajlanak rá, hogy az ilyen extrém planéták gyakoriak lehetnek a Tejútrendszerben. Lehet, hogy nem is ezek a bolygók különlegesek, hanem a sajátunk?
