A kérdéses rendszer ugyanis valaha ismert legritkább anyagú bolygókat tartalmazza. Nem tudni, hogy az újonnan felfedezett Kepler-51e osztozik-e testvérbolygóinak ebben a különleges tulajdonságában, mivel egyelőre a tömegét ismerik, de a felfedezés tovább bonyolítja a rendkívüli bolygórendszer képét. A Kepler-51 csillag a Nap fiatalabb változatának tűnik, tömege mindössze 4 százalékkal kisebb csillagunkénál. Fényessége csak kétharmada a Napénak, de ez feltehetően leginkább a korából adódik, vagyis saját csillagunk szintén halványabb lehetett, amikor hetedannyi idős volt, mint most.

A bolygórendszere azonban nagyon különbözik a Naprendszertől. A Kepler-51b, c és d mindegyikét az átvonulási módszerrel fedezték fel, azaz a Föld irányából nézve ezek keresztezik a csillag korongját. A trió tömegére a bolygók egymásra gyakorolt gravitációs hatásaiból következtettek, és ennek során derült ki, hogy ezek a planéták egészen furcsák. Méretre közel akkorák, mint a Jupiter, tömegük viszont csak 3–6-szorosa a Földének. Ezzel sűrűségük a vattacukorhoz hasonló.

A negyedik bolygó, a Kepler-51e létezésére először akkor utaltak jelek, amikor a James Webb űrtávcsővel (JWST) és felszíni teleszkópokkal a Kepler-51d átvonulását vizsgálták. Mivel a teleszkópok megfigyelési ideje igen értékes, annak megfelelően irányították a rendszerre a távcsöveket, ahogy a modellek alapján várták az átvonulás idejét. Szerencsére egy pár órás hibahatárral azért számoltak, így előbb kezdődött a megfigyelési ablak a várt átvonulásnál, aminek elejéről azonban így is majdnem lemaradtak. A bolygó ugyanis a vártnál jóval előbb érte el a csillag korongját.

„Hála az égnek, néhány órával korábban kezdtük a megfigyelést, hogy megállapítsuk az alapszintet, mert eljött a hajnali 2 óra, majd a 3 óra, és még mindig nem láttuk, hogy változna a csillag fényessége” – mondja Jessica Libby-Roberts, a Penn State University munkatársa. „Miután enyhe pánikban újra lefuttattuk a modelljeinket és alaposan megvizsgáltuk az adatokat, felfedeztünk egy enyhe csökkenést a csillag fényességében közvetlenül akkor, amikor elkezdtük a megfigyelést, amiről végül kiderült, hogy az átvonulás kezdete volt – 2 órával korábban a várthoz képest, jóval kívül a modelljeinkből adódó 15 perces bizonytalansági ablakon.”

A Kepler-51d a rendszer legnagyobb és legfurcsább tagja. Sok rendkívül alacsony sűrűségű bolygó kering nagyon közel csillagához, hiszen a hő hatására a gázok tágulnak. A Kepler-51d azonban 130 napos pályán kering, ami egy ekkora csillag körül nem jelent rendkívüli forróságot. Ennek ellenére sűrűsége a feltételezések szerint mindössze 0,0381 g/cm3, ami a legalacsonyabb az eddig felfedezett bolygók között. Összehasonlításképpen: a víz sűrűsége 1 g/cm3, a Földé 5,5 g/cm3, a Naprendszer legkevésbé sűrű bolygója, a Szaturnuszé pedig 0,69 g/cm3.

Az átvonulást során tapasztalt időzítési problémából a szakértők arra következtettek, hogy azt egy ismeretlen negyedik bolygó okozhatja, amely felgyorsította a Kepler-51d-t pályáján. A rendszerről 14 év alatt gyűjtött összes adatot felhasználva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Kepler-51e tömege valószínűleg kevesebb mint tízszerese a Földének, így hasonló a másik három bolygóéhoz. Pályája valószínűleg 264 napig tart, így hőmérséklete meglehetősen hasonló a Földéhez.

Mivel a Kepler-51e átvonulását nem látták a szakértők, nem tudni, hogy ez is egy újabb vattacukorbolygó-e, vagy inkább egy tipikusabb gázóriás vagy netán szuperföld. Az új bolygó jelenléte arra is késztette a kutatókat, hogy újraszámolják a három korábban megtalált bolygó tömegét, és kiderült, hogy azok valamivel nehezebbek lehetnek, mint korábban gondolták, különösen a Kepler-51b. Mivel a méretük nem változott, ez egy kicsit sűrűbbé teszi őket, de még így is extrém ritka anyagúnak számítanak az ismert exobolygók között.

És a rendszer összképe továbbra is rendkívül furcsa. Bár ismernek a szakértők más felfúvódott bolygókat is, ezek többnyire az egyedüli ilyenek rendszerükben. Hogy hogyan keletkezhetett három, talán négy ilyen bolygó is egyetlen rendszerben, az egyelőre rejtély. Érthetetlen például, hogy ennyire közel a csillagukhoz hogyan rendelkezhetnek ennyire nagy gázburokkal, amikor magjuk vélhetően igen apró.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint a bolygók a Kepler-51-től olyan távolságban keletkeztek, mint a Jupiter a Naptól, majd befelé vándoroltak. Egy másik teória szerint óriási gyűrűk lehetnek a bolygók körül, amelyek befolyásolják a csillag fényességét, így a planéták nagyobbnak tűnhetnek a ténylegesnél. Mindegyik elmélettel vannak azonban problémák, így a kutatók újabb megfigyelésekkel továbbra is válaszokat keresnek.