A jelenleg alkalmazott RNS-alapú diagnosztikai tesztek során az orrból és a torokból vett kenetmintákból mutatják ki a vírus génjeinek jelenlétét, ami aktív fertőzésre és fertőzőképességre utalhat, hiszen a vírus innen kerül be a szervezetbe, és innen terjedhet tovább másokra, amikor lélegzünk, köhögünk vagy tüsszögünk. Fejlesztés alatt áll azonban a tesztek egy új típusa is, amellyel a vérben található, a vírus ellen termelt antitesteket mutatja ki. Ezzel elviekben egyaránt azonosíthatók az aktív fertőzések és azok is, akik már átestek a fertőzésen, és esetlegesen védettséget szerezhettek ellene.
Az eddigiek során kifejlesztett antitest-tesztek kapcsán azonban elég hiányosak az ezek működését hitelesítő információk. Egyelőre az sem biztos, hogy a SARS-CoV-2 esetében egyáltalán termelődnek egyáltalán olyan antitestek, amelyek hosszabb távú védettséget nyújtanak a fertőzésen átesetteknek, ugyanis nem történt kellő mennyiségű vizsgálat ezen a téren. Ez azonban hamarosan megváltozhat, egy amerikai kutatócsoport ugyanis a napokban közzétette egy általuk fejlesztett SARS-CoV-2 antitest-teszt receptjét, amely alapján a fejlesztők elmondása szerint a világ bármely megfelelően felszerelt laborjában könnyen és gyorsan elvégezhetők a tesztek.
Első körben a tesztelés célja az lenne, hogy az elérhető RNS-alapú tesztek eredményeivel is összevetve megállapítást nyerjen a vérteszt megbízhatósága, miközben remélhetőleg a módszer révén új információk derülhetnek ki a COVID-19-cel szembeni immunitás alakulásával kapcsolatban is. Ha pedig a teszt jól vizsgázik, és sikerül általa igazolni, hogy a fertőzés valóban immunitást garantál, vagyis aki átesett rajta, az a közeljövőben nem fogja újra elkapni, a vérteszt jó módszer lehetne annak felmérésére, hogy a népességből kik azok, akik már védettnek tekinthetők, és így akár vissza is térhetnek a normál hétköznapokba.
A teszt elkészítéséhez a kutatók a SARS-CoV-2 fehérjeburkán lévő fehérjetüskék egy módosított, a laborbeli használathoz stabilizált változatával dolgoztak. Ezek a tüskék teszik lehetővé, hogy a vírus bejusson a sejtekbe, és az eddigi vizsgálatok alapján az immunrendszer is elsősorban ezeket célozza meg, vagyis ezek alapján ismeri fel, és jelöli meg a vírust az azt elpusztítani képes immunsejtek számára. A szakértők a fehérjetüske egy apró részletét, az úgynevezett receptorkötő domént (RBD) is izolálták, amellyel a vírus a sejtekhez kapcsolódik. Aztán laborbeli sejttenyészetek révén nagy mennyiségben gyártottak le módosított fehérjetüskéket és RBD-ket.
Ezen laborban előállított molekulák révén létrehoztak egy antitestek kimutatására alkalmas ELISA-tesztet. Ebben az olcsó és egyszerű teszttípusban a betegtől vett minta megváltoztatja a tesztanyag színét, ha vérben olyan antitestek vannak, amelyeket a célfehérjék, jelen esetben az RBD-k vagy a teljes fehérjetüskék felismernek. A módszert első körben három igazolt COVID-19-beteg négy-négy vérmintáján, és 59, jóval a fertőzés felbukkanása előtt levett vérmintán tesztelték. A módszer kitűnően szerepelt, csak az igazoltan fertőzöttek esetében jelzett pozitív eredményt, náluk viszont minden mintán.
A kontrollminták olyan 20–70 év közötti alanyoktól származtak, akik korábban más vírusokkal fertőződtek meg. Például az NL63 nevű, közönséges náthát okozó koronavírussal, amelynek fehérjetüskéi ugyanazon emberi receptort használják a sejtekbe való bejutásra, mint a SARS-CoV-2. A kutatók előzetesen aggódtak, hogy a teszt az ilyen koronavírusok esetében is hajlamos lesz pozitív eredményt produkálni, de úgy tűnik, hogy ez nem így van.
Az a megfigyelés, hogy az NL63 elleni antitestek nem működnek a SARS-CoV-2 fehérjéivel szemben, megerősíti azt a gyanút, hogy az új típusú koronavírus ellen a népességben nem nagyon van korábbi, ártalmatlanabb koronavírus-fertőzések nyomán kialakult immunitás. Ez ugyanakkor bizonyos szempontból kedvező hír is, mivel más vírusos megbetegedések (pl. a dengue-láz) esetén előfordul, hogy azok még súlyosabb tünetekkel jelentkeznek, ha a beteg előzőleg egy rokon törzzsel fertőződött, és részleges immunitással rendelkezik. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy az immunrendszer túlreagálja az új törzs jelenlétét.
A SARS-CoV-2 kapcsán is felmerült, hogy talán azért olyan halálos a fertőzés az idősebb korosztályra és a kevésbé a gyerekekre, mert az idősebbek életük során nagyobb eséllyel találkozhattak már más koronavírusokkal. Az említett, egyelőre alacsony számú mintán elvégzett laborkísérletek alapján úgy tűnik, hogy ez jelen esetben nem áll fenn.
A fejlesztő csapat, Florian Krammer és kollégái már meg is kezdték a módszer kipróbálását New York-i Mount Sinai Kórházban, ahol a tesztek révén többek közt azt vizsgálják, hogy milyen gyorsan kezdenek el antitesteket termelni a fertőzöttek. Ha beválik a módszer, alkalmas lehet például arra, hogy legalább a járvány frontvonalában dolgozók esetében megállapítsák, kinek lehet immunitása a vírus ellen. Hosszabb távon, szélesebb körben használva pedig a korlátozó intézkedések feloldásának időzítésében is segíthet.
Krammer és kollégái vizsgálatai kapcsán kulcskérdés az is, hogy az immunitás meddig tart, ami a védőoltás-fejlesztés szempontjából is fontos kérdés. Más koronavírusok esetében a szervezet ellenállóképessége a fertőzésen való átesés után pár hónapig nagyon erős, de később ez lecsökken, így megnő az újrafertőződés esélye is. Egy német kutatócsoport pontosan ezzel a céllal vizsgál jelenleg egy kisebb betegcsoportot, akik januárban estek át a betegségen. Egyelőre annyit tudni, hogy egy hónappal a gyógyulás után még mindig magas antitest-szinttel rendelkeznek.
