A kínai holdprogram negyedik küldetése igen sokoldalúnak és sikeresnek mondható: az irányítóknak idén januárban sikerült végrehajtaniuk az első kontrollált leszállást a Hold túloldalán, és az akkor leszállt landolóegység és a Jütu 2 nevű rover azóta is működik. A két rendszer folyamatosan küldi haza az új adatokat és felvételeket, és a landolóegység fedélzetén található pici tartályban még egy növényi magot is sikerült kicsíráztatni.
A landolt egységekkel való kommunikáció azért lehetséges, mert a küldetés előkészítéseként 2018 májusában egy kommunikációs műholdat is fellőttek a kínaiak. A Csüecsiao a Föld–Hold-rendszer L2 Lagrange pontja körül, vagyis a Hold túloldalán kering. A műhold feladatai azonban nem merülnek ki a kapcsolattartásban: az űreszközön helyet kapott egy rádiótávcső is, amelynek 5 méteres monopólus antennája a 8 kHz–80 MHz-es tartományban vizsgálja az eget.
Az NCLE nevű távcső, amely most lépett működésbe, a holland ASTRON rádiócsillagászati intézet és a kínai űrügynökség közös fejlesztése. A műszer észlelései kiemelt fontosságúak lehetnek a jövőben, hiszen a Hold túloldala ideális a rádiófrekvenciás észlelésekhez, mivel az ide telepített eszközöket árnyékolja a Hold a földi rádióadások zavaró hatásaitól.
Az új űrtávcső elsősorban a 21 centiméteres rádióhullámokra fog koncentrálni, amelyek révén a világegyetem legkorábbi periódusaiból gyűjt adatokat. A világegyetem hajnalának tanulmányozásával a szakértők olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy hogyan keletkeztek az első csillagok és galaxisok, illetve milyen szerepe volt a sötét anyagnak és a sötét energiának a kozmosz evolúciójában.
Csüecsiao eddig elősorban kommunikációs átjátszóállomásként működött a Földről közvetlenül elérhetetlen landolóegység és rover, illetve a földi irányítóközpont között. Mivel azonban a holdi egységek mostanra a küldetés minden elsődlegesen kitűzött célját teljesítették, a kínai űrügynökség úgy döntött, hogy megkezdi a második fázist, amely során a műhold elsősorban rádiótávcsőként fog működni.
A küldetést némileg nehezíti, hogy a hosszú antennát egyelőre csak részben sikerült kibontani: eleinte minden rendben, ment aztán rendkívül lelassult a kicsomagolódási folyamat. Mivel a rendszer így is üzemképes, a szakértők egyelőre leállították a további kibontást, és a rádiótávcsövet jelenlegi helyzetében használva végeznek méréseket. A műszer így jelenleg a 13 milliárd évvel ezelőtti jelekre érzékeny, amikor az univerzum 800 millió éves volt. Ha az antennát sikerül teljesen kihajtani, az ennél jóval korábbi jeleket is venni tud majd, de ha esetleg ez nem jön össze, a rendszer akkor is nagyon értékes méréseket végezhet a következő időszakban.
